Nagyot nyújtózkodtam miután vége lett az első tanítási napnak. Iszinyatosan elfáradtam, pedig még csak most kezdtük.

A mai nap folyamán megtudtam az osztálytársaim nevét, illetve egy bizonyos szinten a képességüket is megismertem.

Felálltam a székből és az előttem ülő Tsuyu felém fordult.

-Hová mész, {név}-chan?

-Veszek magamnak egy kis innivalót az autómatában, a folyosó végén. Neked hozzak valamit?

-Én megvagyok. Megvárlak.

-Rendben, mindjárt jövök.

Kiléptem a folyosóra s a végében álló masina felé vettem az irányt. Alig öt lépésre lehettem tőle, mikor egy bizonyos illető beelőzött, kishíján fellökve engem.

-Bakuguo! -szóltam rá- Óvatosabban már! -sziszegtem rá egyet dühösen-

-Megint te? -nézett rám unottan- Remélem nem fogsz egészen ballagásig boldogítani a szerencsétlenségeiddel!

-Ezt mégis miért mondod? Egészen eddig egyszer beszéltél velem!

-És az a beszélgetés, illetve ez, tökéletesen egy idegesítő rohadéknak mutat téged. -nem nézett eközben a szemembe, a pénzt dobálta az automatába-

-Én vagyok az idegesítő rohadék?! Amit a mai nap mutattál viselkedés másokkal és velem szemben, sokkal inkább ragasztja rád ezeket a jelzőket!

-Mit mondtál?! -haraggal telt szemekkel fordult felém, egy pillanatra láttam felcsillani a lángot a jobb tenyerén-

Ösztönösen hátraléptem, majd sóhajtottam egyet.

-Figyelj. Ha nem muszáj, akkor senkivel sem szeretnék rosszban lenni az iskolában.

-Most hirtelen szentnek adod magad, vagy mi van?

-Nem erről van szó. Ha egy ember rosszban van valakivel, akkor az árt a saját hírének. Erről beszélek.

-Szóval csak saját magadra vagy képes go-

-Te talán más vagy? -szakítottam félbe gondolkodás nélkül-

A fiú válaszul csak ökölbe szorította az ökleit, majd dühöngve elviharzott a lépcsőház felé.

Az automatához léptem, ami éppen kidobta Bakugou üdítőjét. Pár pillanatig meredve bámultam a termékre, mígnem Tsuyu hangja vissza nem hívott a valóságba.

-{név}-chan? -fordította el a fejét érdeklődően- Valami gond van?

-Tsuyu-chan?

-Nem jöttél vissza, ezért gondoltam megnézem történt-e valami.

-...Semmi. -feleltem egy hosszabb csend után-

-Az az üveg? -rámutatott az üdítőre, amit Bakugou szándékozott volna meginni-

-Ezt az előttem álló hagyta itt. Viszont elment valamiért, mielőtt még elvehette volna.

Csak a fél igazságot árultam el a lánynak. Nem akartam, hogy tudomást szerezzen a vitánkról.

-Ezesetben okos döntés volna utána vinni.

-De nagyon gyorsan ment! -vágtam rá rögtön mentegetőzve- Már csak futva érnénk utol, amihez nekem nincs erőm...

-Tudod ki volt az illető? -kérdezte Tsuyu mutatóujját felemelve-

-Nos, igen... Osztálytárs.

-Akkor vidd haza és majd holnap oda adod neki!

-Most fáradjak ennyit?

-Mikor beadtuk a jelentkezést, azt mondtad, hogy mindenkivel a lehető legkedvesebb leszel, nem?

-Hasonlót mondtam...

-Ezesetben nincs más választásod.

•másnap•

Ma Tsuyu nélkül indultam el az állomásról. Nem beszéltünk meg találkozót tegnap.

Sokkalta nehezebb léptekkel haladtam az iskola felé, mint előző reggel. Nem csak azért, mert mindenem sajgott az izomláztól, hanem azért is, mert Bakugou több mint valószínű, hogy tiszta erőből hozzám fogja vágni az üveget.

Végül felevickéltem a tanterembe, ahol Momo, Uraraka, Kirishima, Kaminari, Todoroki és persze Bakugou már jelen voltak.

Reménykedtem abban, hogy megelőzőm ma a szőkét és egyszerűen lerakom az asztalára az innit, de balszerencsémre nem így lett.

Miközben leraktam a táskám a padomra és kikutattam belőle az üveget, átfutott az agyamon, hogy nem is adom oda neki, viszont nem akartam magamra haragítani Tsuyu-t, amiért nem tartottam be az ígéretem. Illetve azzal, hogy visszaadom, talán Bakugou utálatán is enyhíthetek.

Az említett fiú padja elé álltam az üveggel a kezemben.

-Jó reggelt, Bakugou-kun.

-Mit akarsz? -kérdezte pökhendin- Jöttél pimaszkodni?

-Tegnap az automatában hagytad az üdítőt, amit vettél. -folytattam, figyelmen kívül hagyva a mondatait- Itt van. -az asztalára raktam az üveget-

-Mi a fene? Visszahoztad? -összeráncolta a szemöldökeit-

-Mondtam, hogy nem akarok senkivel sem rosszban lenni, ha nem muszáj.

-Ezért még kapsz! -elvette az üveget és becsúztatta a padjába-

-Amiért visszahoztam az innivalód? -kérdeztem karbatett kezekkel-

-Nem. Csupán ezt az érzést váltod ki belőlem. -a szemei olyan tekintetet tükröztek amelyet a ragadozók, mikor könnyű zsákmány kerül az útjukba-

-Most fenyegetsz?

-Vedd annak, aminek akarod!