- Tessék! - mutat Kelly az egybegyűltekre - Itt van mindenki.
Emma értetlen arccal néz rám. Nem is sejti. Nem tudja. A többiek gyanakodnak. Theresa ellenséges arccal figyel, Josh kíváncsian.
- Valaki megpróbálja elvenni a Grimm erőtöket. - suttogom. Tudom, hogy hallják. De félek. Nem szégyen a félelmem, ha belegondolunk, hogy öt plusz egy ember is van itt aki meg akarna ölni ha tudná ki is vagyok.
Zúgolódás támad. Emma az anyjához fordul. Nem tudja, mi folyik itt. Nick a fiától követel válaszokat. Josh csak engem figyel.
- Kicsoda? - teszi fel a kérdést Josh határozottan.
- Az anyám. - egyszerre hallgatnak el - Engem is ezért küldtek ide... De most már tiszta a fejem... és segíteni szeretnék nektek. - hadoválok.
Diana lép be az ajtón. A szeme lila, amitől kiráz a hideg. Érzem az erejét. Erős és kifogyhatatlan. Vészesen közeledik felém.
- Ha bármi... Bármi bántódásuk esett! Megnyúzlak!
- Diana! - szól rá Kelly. - Fékezd magad! Ha meg is történt a baj! Mind tudjuk hogyan lehet...
- Nem fogjátok megölni az anyámat!
- Ó! Dehogynem! - lép felém Diana.
- Most elmegyek hozzá!
- Nem mész sehova! - üvölt rám.
Átalakulok és visszaüvöltök.
- Elmegyek! És megteszek mindent,hogy megkapja amit érdemel. Ő az anyám... De bedrogozott. Úgy kellett táncolnom ahogy ő fütyül. A szabad akaratomat vette el tőlem. Egy boszorkányszörnytől!  Szóval most megkeresem!

Diana ellépett előlem és biccentett. Én pedig kilépek az ajtón és elindulok anyámhoz... Nem tudom mi fog történni, de érzem, hogy nem lesz kellemes...

A házunk előtt állok. Este van. Én pedig mint egy horrorfilmben bámulom az ajtót. Már csak az esőnek kellene esnie. Megropogtatom a nyakamat és belépek az amúgy sötét házba. Érzem anyám erejét. És még valakiét. Egy gyengébb erőt. Amanda. Mit keres itt? Lemegyek a pincébe ahonnan a hangokat hallom.
Anya valamit kotyvaszt. Amanda pedig nagyban magyaráz. Most nem rendezhetek jelenetet. A spanyol király besúgója előtt nem. Belépek mintha mi sem történt volna. Amanda azonnal rám néz. Anyám csak tovább keverget. Már akkor tudta,hogy itt vagyok amikor a házba léptem.
Nem foglalkozok a besúgóval. Elmegyek mellette és anyjához lépek.
- Mi újság? - kérdezem és bekapok egy szedret az asztalon lévő tálból.
- Hát ez az! A helyzet, hogy itt zabálsz! Inkább a grimmekkel kellene foglalkoznod neked is. Mit keresel itt? Miért nem teszed a dolgod? A fene egye meg! Hozzád beszélek!!! - fakad ki Amanda.
Olyan gyorsan alakulok át és csattintom össze a fogaimat az arca előtt, hogy anyám még meg se tett egy kört a fakanállal.
- Amanda... Amennyi erőd van neked... - gúnyosan elvigyorodok- Én nem pattognék!
Elfehéredik majd hátra lép.
- Csak rámutattam, - hebeg-habog - hogy gyorsabban is haladhatnátok!
Megvonom a vállam.
- Hát ezért jöttél?
- Nekem adott információkat! - mondja anyám felnézve a főzetből. Figyelmesen végigmér. - Megittad ma már a főzetedet?
- Persze! - vágom rá, kicsit talán túl gyorsan - Különben már széthasadt volna a fejem.
Anyám visszatér a főzethez, én pedig tehetetlenül állok. Olyan indulatok voltak bennem eddig. De most nem tehetek semmit. Ha most számonkérném kiderülne, hogy már nem állok a hatása alatt. Kiderülne, hogy egy grimmet szerettem. Vajon még mindig érzek iránta valamit? Az emlékek nagyrésze megmaradt. De van ami már megfakult. Milyen érzés volt megcsókolni? Megérinteni? Mit éreztem amikor figyelt?
- Miért vigyorogsz ilyen furán? - kérdezi Amanda.
- Hagyd rá! - legyint anyám - A főzet mellékhatása. Menj feküdj le Sophie!
Újra fellobban bennem a harag. Anyám rám is pillant. Biztos megérezte. Gyorsan visszahozom a gondolataim közé Kellyt és a szobám felé indulok.
A szobám semmit sem változott. A falai halványlilák. A bútoraim pedig fehérek. Kifordulok a szobámból és a mosókonyha felé indulok. Úgy emlékeztem van ott pár kartondoboz.

•••

Az ágyamon ülve várom, hogy Amanda végre elhúzzon. Nem tartott sokáig összepakolnom. Mondjuk a ruháimmal meggyűlt a bajom.
Hallom az ajtó csapódását.
Felpattanok és lerohanok.
Anya a konyhában mossa a kezét.
- Kipihented magad?
Átalakulok és ráüvöltök. Anya ledermed, majd felém fordul.
- Mégis mit jelentsen... -A szeme elkerekedik.  - Figyelj Sophie! Muszáj volt... Olyan sokat sírtál... Egy boszorkány szörny csak dühében...
- Hallgass!  - üvöltök rá - Hogy tehetted ezt?! A saját lányoddal! - a konyha megremeg - Bedrogoztál!
- Ha erős boszorkány szörny lennél már az elején érezted volna! - alakul át ő is - Ha a véremből lennél... - hirtelen elhallgat.
- Mit mondtál? - a könyvek leesnek a polcról, a tányérok kirepülnek a helyükről.  - Ha a véredből lennék!? Ha?
Lesüti a szemét. Még soha nem láttam ilyennek. Felemelem a kezem, ő is hasonlóképp tesz. Az ablakok betörnek és mindketten hátrarepülünk ahogy az erőnk összecsap. A karomat végigszántják a szilánkok a fejemet pedig annyira beverem, hogy egy pillanatra elsötétül a világ.
Dülöngélve ugyan, de felkelek. Anyám sem néz ki jobban mint én. A homlokából szivárog a vér és az ajkát is elharapta. Megrázza a fejét és dühösen felém pillant. Már épp újra lecsapna amikor mindketten ledermedünk és az ajtó felé pillantunk. Diana lép be. A szeme lilán világít szőke haját a nemlétező szél csapkodja és olyan izzón néz anyámra, hogy amaz hátralép. Fel sem emeli a kezeit máris két tűzpiros kötél tekeredik rám és az eddig anyámnak hitt nőre. A falhoz csap minket és ott is maradunk lebegve.
Először elém lép, picit hunyorít a szemével mire egy fekete anyag a szám elé kúszik és bezárja azt, annyira,hogy  egy szót sem vagyok képes szólni.
Lassan megfordul és elindul anyám felé aki csak nyüszít egyet. Diana megáll előtte, majd közel hajol.
- Úgy hallottam, hogy az egyik királyi családnak baja van a családommal. Most kiderítem, hogy melyiknek. Utána pedig elbúcsúzhatsz az erődtől!
Összerezzenek. Egy boszorkány szörnyek se kívánom, hogy elvegyék az erejét. Olyan mintha a lelkedet tépnék ki. Legalábbis úgy olvastam egy könyvben.
- Szóval... Beszélgessünk! - dönti oldalra a fejét - Talán a svéd királyi család az? - anyám fészkelődik egy kicsit, - talán a hollandok? - anya összezárja az öklét, de nem történik semmi. Diana felnevet. - Esetleg a spanyolok? - anya farkasszemet néz vele.
Diana elvigyorodik. Tudom hogy így van, mert anya hirtelen olyan fehér lett mint a fal.
- De ugyan mi baja van Fülöp királynak velünk?
- Az összes királyi család... - próbálja anyám menteni a menthetőt - mind azt akarja hogy legyen vége ennek... A grimmek egyre többen vannak. Eddig nem tudtak egymásról. A kaszások könnyen kordában tartották a számukat. De most, hogy már tudnak egymásról... A grimmkönyv miatt. Háború lesz ha nem oldjuk meg ezt gyorsan...
Diana cuppant egyet.
- Sajnos ez engem nem érdekel Ivette! - honnan tudja anyám nevét? - Csak legyenek biztonságban azok akiket szeretek. És te, ezt bizony nem tetted lehetővé. Ezért most elbúcsúzunk.
Anyám homlokához teszi a kezét, és rányomja a tenyerét. Akkora sikítás szalad ki a torkából, hogy én is összerezzenek.
Kétségbeesetten próbálok kiszabadulni, de sehogy sem sikerül. A kötelek túl szorosak. Hallok egy puffanást. Anyám a földre esik. Diana pedig felém indul.