A ház nagyon otthonos. Az előszobából azonnal a nappaliba lépünk ami mellett a konyha található. A konyhában egy rövid fekete hajú nő néz rám szúrós szemmel.
Férje hozzá lép és megcsókolja. Lányuk kint maradt. Lunával játszik. Vennem kellene egy kutyát...
- És a vendégünk... - néz rám a feleség. Ő anya feladata, szóval nincs vele dolgom.
- Nem indult a kocsi...
- Mondtam, hogy kellene már egy új!
- Szóval hazahozott minket.
- Theresa- nyújt kezet a nő.
- Sophie. - mondom mosolyogva. - Csodaszép a ház. - nézek körbe.
- Köszönjük!
- Én szerintem elmegyek a kocsiért! Felhívom Nicket.
- Tedd azt! Kérsz valamit? - néz rám.
- A lánya említette, hogy nagyon jó sajtos szendvicset készít. - lánya említésére elmosolyodik.
- Igen. - kinyitja a hűtőt és előszedi a hozzávalókat. Nem a beszédes fajta. Mi lenne jó téma... - Magának van gyermeke? - jó felé haladunk.
- Nincs. Most végeztem el az egyetemet.
- Nocsak! - néz rám.
- Igen! Ügyvéd lettem! - mosolygok rá.
- Szuper!
Ismét egy hosszabb hallgatás. Elém teszi a szendvicset. Beleharapok.
- Ez fantasztikus! - mutatok a szendvicsre. - Mi a titkos hozzávaló?
- Ez maradjon az én titkom. - kinéz az ablakon. Én egyszerűen nem tudok betelni a szendviccsel. Nagyon finom. - Nagyon megszerette a kutyáját.
- A lánya említette, hogy szeretne majd egy kutyát.
- Igen. A születésnapjára ígértem neki. Nem tudom mi lesz belőle. Nem értek a kutyákhoz.
- Akkor pont jó embernek készített szendvicset! - vigyorgok rá - Ha gondolja szívesen elviszem önt és a lányát kutyavásálásra.
- Emma menhelyről szeretne.
- Ott is megoldható. Sok helyes kiskutya van ott.
Végre rám néz. Nem mosolyog. Mintha nem menne neki. Fura. És most is úgy mustrál. Mondjuk megértem.
Emma ekkor ront be a házba. Anyjához megy ad neki egy puszit, majd leül mellém.
- Luna nagyon aranyos kutya! - mosolyog rám.
Theresa neki is készít egy szendvicset amit a kislány rekord gyorsasággal betermel.
- Igen. Anyukád tényleg fantasztikus szendvicset készít! - mosolygok rá. - De mostmár indulnom kell. Köszönöm szépen a szendvicset.
- Kikísérlek! - mondja Emma.
Beülök a kocsiba. Emma becsukja a ketrecbe Lunát, majd az ablakomhoz jön.
- Tessék. Itt a telefonszámom. Add oda anyukádnak.
- Rendben. Nagyon örvendtem! Szia! - azzal berohan. Aranyos lány. Ha nem tudnám,hogy Grimm... Megrázom a fejemet, majd tovább hajtok.

Már csak várnom kellett, hogy hívjanak. Épp egy pohár jegeskávét iszogattam egy belvárosi kávézóban, amikor csengett a telefonom.
- Haló, tessék! - szólok bele a telefonba.
- Sophie?! Szia! Itt Emma! Képzeld! A hétvégén lesz a születésnapom és anyával ma elmegyünk kutyát nézni! Azt szeretném kérdezni, hogy velünk tartanál-e?
- Nagyon szívesen. Hánykor indultok?
- Délután. Kettőkor. Az állatmenhelyre megyünk!
- Szuper! Akkor az állatmenhely előtt találkozunk! Szia!
- Szia!

Hazamegyek. Anya nincs itthon. Biztos a munkáján dolgozik. Úgy tűnik a Grimmek ebben a városban szoros kapcsolatban állnak egymással. Mindegy.Nekem csak Josh és Emma a feladatom. A többi anyáé.

Két módszerrel tudod elvenni egy Grimm képességeit. Az első egy kicsit (nagyon) körülményesebb, de biztosan hat. A másik csak egy főzet. Itt a hozzávalók beszerzésével van a gond. Rengeteg minden kell hozzá. De ezt elég csak megitatni a Grimmel.
Nekiállok. Josh és Emma haját majd a napokban megszerzem.
Meggyújtom az üst alatt a kemping rezsót. Előveszem az egyik boszorkány könyvet és kinyitom a megfelelő oldalon.
Egy órányi kotyvasztás után abbahagyom.
Felmegyek zuhanyozni. Lemosom magamról az összes mocskot ami a fózésnél rám ragadt. Hajat is mosok.
Megszárítkozok. Majd kiválasztom a ruhámat.
Fel kellene hívnom anyát, hogy mi van vele.
Elő is kotrom a telefonom.
- Szia! Mit csinálsz?
- Épp Nickolas Burkhardt háza előtt állok. Nagyon fura ez az egész!
- Micsoda?
- Az előbb egy dúvad jött ki a házból. Most pedig... Várjunk csak. Te tudtad, hogy a felesége boszorkány szörny?
- Tessék? Azmeg hogy lehet?
- Nem tudom. Így sokkal bonyolultabb az egész! Most leteszem!

Mivan? Egy Grimmnek boszorkány szörny a felesége??? Nem szabadna ezzel foglalkoznom. A saját feladatomat kellene szem előtt tartanom. De mi van ha az "én" Grimmjeim is cimborálnak keverék lényekkel. Ha egy boszorkány szörny is van köztük, az könnyen megérezheti az erőmet. Basszus!

Ideje elindulni az állatmenhelyre. Hazudnék ha azt mondanám, hogy imádom az állatokat. Elfogadom a létezésüket és ennyi. Habár mindig is szerettem volna egy papagájt.
Az állatmenhely nagyon messze van a házunktól. Mire odaérek már el is múlt két óra.
Theresáék már itt vannak. Leparkolok melléjük.
- Elnézést a késésêrt! - mosolygok Emmára. - Van már elképzelésed milyen kutyust szeretnél?
- Hát... Olyat ami befér a kocsiba. - ezen nevetnem kell.
- Szerintem fogunk olyat találni.
Bemegyünk. A pultnál egy nagyon fiatal lány üldögél. Rágózik és a hatalmas műkörmeit nézegeti.
- Szia! - köszönök rá, mire ő csak unottan végig mér.
- Kutya kell vagy macska? - kérdezi otrombán.
- Kutyát szeretnénk megnézni. - nem veszíthetem el a türelmemet két Grimm előtt.
- Mingyá' megyek. Üjjenek le! - mutat a szomszédos szobába.
Követjük az utasítását és leülünk. Emma talált egy katalógust az itteni kutyákról. Most azt mutogatja anyukájának.
Én a pultos csajt figyelem. Nemnagyon akarózik neki idejönni. Elővesz egy apró kis tükröt és elkezdi a sminkjét igazgatni. Már épp indulnék felé, mikor átalakul. Utcadög. Kajánul elvigyorodok. Hátranézek. Theresa és a lánya még mindig a kutyákat nézegetik.
Kimegyek az ajtón, vissza a pulthoz.
- Mondtam, hogy mindjá' megyek! - mondja rágózva.
Átalakulok és felé csattogtatom a fogaimat.
- Most jössz! - parancsolok rá - Kedves leszel és tisztelettudó! Ha nem akkor felakasztalak egy madzagra és bedoblak a kutyák közé!
A lány elsápad majd azonnal feláll. Ezt már szeretem.
- Kövessenek! - mondja feszülten. - Most születtek koskutyák! Legalábbis egy hónapja.
A ketrechez vezet minket. Emma bemegy és végigsimogatja az összeset.
- Sophie! Nem tudok választani! Mindegyik olyan cuki!
- Menj távolabb tőlük és gugolj le! Amelyik először megy oda hozzád azt válaszd!
Emma távolabb megy, majd legugol. Percekig egy kiskutya se akar odamenni hozzá. Aztán egyszerre csak hátulról az anyakutya mögül egy apró fekete kutyakölyök indul el felé. Majd elfekszik előtte és várja a simogatást.
- Jajj, de helyes vagy! - simogatja meg a kutya hasát. - Akkor te leszel!
- Tényleg szép kutya! - ért egyet vele édesanyja. - Mi lesz a neve?
- Még nem tudom. - gondolkozik el. - Szerinted mi illene rá Sophie?
- Nem tudom. De fontos,hogy te adj neki nevet. A te kutyád! De persze ez később is ráér.

Még egy ajándék nyakörvet is kaptunk a kutyához. Pirosat. Helyesen fest benne.
- Te hol vettél Lunának ketrecet, amiben tudod szállítani? - kérdezi Emma már az autóknál.
- Szerintem minden kisállatboltban lehet kapni. - mondom elgondolkodva.
- Akkor jó! Köszönöm, hogy eljöttél!
- Igazán nincsmit! Örülök hogy találtál magadnak egy kutyát.
- Sophie!
- Igen?
- Szombaton ünnepeljük a születésnapomat. Grillezünk a kertben. Lenne kedved eljönni? - megeresztek egy mindent tudó vigyort.
- Persze! Ott leszek! Hány órától?
- Hat órától. - mondja Theresa.
- Rendben. Akkor szombaton! - mosolygok rájuk, majd beszállok a kocsimba.

Bocsánat, amiért megint egy ilyen nagyon rövid fejezet lett.
Sietek a folytatással!
😃😉😘