- Szia Mary! - a fűszerüzletes csaj - Akkor áll még a ma délután? - elhívott sütögetni. A tengerhez megyünk és szalonnát sütünk,meg minden. Állítólag pár haverja is jön.
- Szia! Igen! Épp hívni akartalak. Át kellene jönnöd hozzánk. Innen indulunk.
- Már úton vagyok!
- Akkor várunk!
Kinyomom. Már a buszon ülök. Egy nagyon rosszagú bácsika ül mellettem. Muszáj az ablak felé fordulnom, de még így is érzem.
Végre megérkezünk az én leszállóhelyemhez. Szinte futva szállok le a menedéket rejtő friss levegő felé. Maryék háza még elég messze van, de az egyik testvére asszem kijön elém. Csak nem tudom hogy néz ki és így elég nehéz lesz megtalálni.
Egy fiú lép hozzám. A haja barna és kuszán lóg mindenfelé. Egy ing van rajta amit megkoronáz egy kötött mellény. Mintha a nagyapám lenne csak fiatal izmos kiszerelésben. A szeme csodaszép barna. Van benne valami csillogás ami igazán meggyőző hatást kelt.
- Szia! - köszön rám - Te vagy Sophie?
- Igen! Te pedig biztosan George! Mary mondta,hogy jössz.
Rámmosolyog. Milyen kedves a mosolya... Mi van velem?
- Gyere! Itt parkolok nem messze.
Egy nagyon vagány terepjáróhoz vezet. Imádom a terepjárókat. Ha lesz egy kocsim én is ilyet szeretnék. Hatalmas a csomagtartója. Nem tudom elrejteni a vigyoromat. Amit észre is vesz.
- Tetszik?
- Igen! - mondom talán túl lelkesen.
- Képzeld! Az úton egyszerűen suhan! Olyan az aerodinamikája,hogy szinte falja a kilómétereket. Akarod vezetni?
- Ááá... Nem köszi! A végén még összetöröm aztán ki kell fizetnem... El sem tudom képzelni mennyibe kerülhet egy ilyen kocsi.
- Nos... Tíz éves korom óta spórolok rá.
Beszállunk. Az ülés olyan kényelmes mint egy fotel. Valamint olyan kellemes hűvösség fogad,hogy... erre nincsenek is szavak.
Az utat tényleg nagyon gyorsan megtettük. Egy kedves kis kétszintes ház előtt álltunk meg. A ház kék, fehér oszlopokkal az elején. Mary már az ajtóban áll.
- Hello! - köszönök rá. - Többiek?
- Bent vannak.
A ház nagyon kellemes. Mondjuk mindenhol órákba botlok,de attól még szép. A nappaliban csak két ember üldögél a kanapén. Kártyáznak.
- Diana! Nehogy megint segíts Jamesnek! Nyerésre állok!
Egy ismerős hang. Kelly!
- Sziasztok! - köszönök oda. Mind a ketten felém fordulnak. Kelly szeme elkerekedik a másik fiú az akit a kávézóban minden reggel láttam vele. James. Ahogy kiderült.
- Szia! - köszön James,majd visszatér a kártyához. Vörös pólót visel, ami kiemeli izmait. Kellyn egy bőrdzseki van meg egy kék póló.
- Szia. - nyögi ki végre.
- Mit játszotok?
- Ötlapos póker. - mondja James.
Elvigyorodok. Az egyetemen mindig azt játszottuk a kolesztársammal. Mindig nyerek. De most nincs kedvem beszállni. Visszamegyek a még mindig az ajtóban álló Maryhez aki épp leteszi a telefont.
- Várunk még valakit?
- Nem. Diana, Kelly testvére most hívott,hogy nem tud jönni. Szóval ennyien vagyunk.
- Diana nem jön? - lép hozzánk Kelly.
- Nem. Azt mondta valami dolga van Európában ami halaszthatatlan. - bemegy a nappaliba majd visszatér egy nagy csomaggal. - Akkor! Sophie! Már biztos ismered Kellyt ő pedig a bátyám James. James és én Kellyvel megyünk. Sophie és a cuccaink pedig Georgeal.
Mosolyogva megyek oda az említett személyhez,habár még mindig nem tudom Kelly mit keres itt. De mindegy is. Az a fontos,hogy jól érezzem magamat.
George segít bepakolni. A többiek már elindultak.
- Kelly nyomozó ugye?
- Igen.
- Honnan ismeritek?
- A szüleink nagyon jó barátok. Nick, Kelly apja az én keresztapám.

Az autópályán utazunk a tengerpart felé. A kilátás nem valami nagy szám. Körülbelül egy órányi út után megállunk, mert meglátjuk Maryéket. Kelly tankol. Én bemegyek venni egy csomag rágót. A sorok közt nézelődök mikor Kelly mellém lép.
- Nem tudtam,hogy te is itt leszel. - nagyon dühös leszek.
- Hidd el! Ez kölcsönös! - Otthagyom nem olyan fontos az a rágó.
Beülök a kocsiba, nyitva hagyom az ajtót és a lábaimat kilógatom a kerék mellé. George jön felém. Félreteszem a dühömet és rámosolygok. Nem szólal meg amikor mellém ér, csak nekidől az autó oldalának és nézi a testvéreit.
- Melyik egyetemre jársz? - kérdezi váratlanul.
- Honnan veszed,hogy egyetemista vagyok? Egyébként jogot tanulok. Szeptemberben kezdődik az utolsó évem. Te?
- Én orvosnak tanulok.
- Az nagyon jó! Mondjuk belőled kinéztem...
- Ezt hogy érted? - A fenébe is Sophie!!!
- Csak... Olyan vagy amilyennek egy orvostanhallgatót elképzelek. Biztosan mindenből ötös vagy, meg minden...
- Tehát strébernek tartasz akinek nincsenek nagyon barátai mert mindene a tanulás? - bólintok - Ez nem is áll messze az igazságtól.
Elnevetem magamat.
Kelly dudál kettőt mire összerezzenünk. A sofőrülésben olyan izzó tekintettel néz George ra, hogy félek mindjárt felgyullad.
- Induljunk. - mondom ki a nyilvánvalót.

Nem is kellett már olyan sokat mennünk és megérkeztünk a tengerpartra. A tenger feketén hullámzott. A nap már jócskán lenyugvóban volt. Senki nem volt a parton. Maryék már találtak egy jó tűzrakó helyet és épp fát gyűjtenek. Leparkolunk, majd elindulunk feléjük a cuccokkal. Már egészen nagy kupacnyi fát összegyűjtöttek.
- Akkor... Segítsünk nekik vagy...
- Vagy.
Nevetünk azon,hogy milyen lusták vagyunk, de azért leterítjük a pokrócokat, meg kipakoljuk a többi cuccot. Mary nem spórolt a kajával. Csomagolt szalonnát,kolbászt,három féle salátát, gyümölcsöket, muffint, és egy nagyon jól kinéző csokis meggyes süteményt. És ez még csak az első kosár.
A többiek is visszatérnek a tüzelőgyűjtésből és ledobják szerzeményeket a tűzrakó hely mellé. James elkezdi szépen felállítani a faágakat, mint egy sátort. Ügyesen csinálja. Biztos volt cserkész. Letérdelek mellé és nézem ahogy ügyködik. Egyszerre csak rám néz. Rámosolygok. Valami fura és megmagyarázhatatlan fut át az arcán.
A tűz belobban. Kellemes meleggel ajándékozva meg a körülötte ülőket.
Mary előveszi a sütögetéshez szükséges cuccokat. Mindenkinek ad egy nyársat meg egy kenyér szeletet. Majd felém nyújtja a tálat. Én egy kolbászt veszek el. Felszúrom a nyársra, majd a tűz közelébe tolom. Szerintem egyikünk se tudná kivárni amíg parázs lesz végre a most még lobogó tűzből...
Miután jól bekajáltunk a többiek azon kezdenek el vitatkozni,hogy mit csináljunk ez után.
- Menjünk be úszni! - hajtogatja George. - Ilyenkor melegebb a víz mint a levegő... tök jó lesz...
- Pókerezzünk! - James nagyon szeretheti ezt a kártyajátékot...
- Inkább beszélgessünk! - javasolja Mary.
Kelly nem szólal meg. Csak engem figyel. Én mit szeretnék.
Nemsokára már az egész társaság engem bámul.
- Én szerintem bemegyek a tengerbe úszni egy kicsit.
George olyan tekintettel néz a többiekre,mintha megnyerte volna az ötöslottót.
Kelly lehajtja a fejét és a homokot kezdi el tanulmányozni.
Leveszem a pólóm és a gatyám és George után megyek.
Beúszok egészen addig amíg érzem,hogy már nem ér le a lábam. George mellém ér.
- Van egy ötletem! Kövess! - Elúszunk egy hatalmas sziklához. Nagyon magasan van. - Leugrunk! - vigyorog rám.
- Ez nem veszélyes?
- De igen! Nem erre számítottál egy strébertől mi?
Elvigyorodok és követem a szárazföld felé.
Felmászunk a szikla tetejére. Szerzek néhány horzsolást, de nem komolyak. Inkább a talpam fáj a kemény sziklától. Úgy tűnik George-nak meg se kottyan. Felérünk a tetejére. Lenézek. A tenger alattunk félelmetesen hullámzik.
- Figyelj! Megmutatom hogy ugorj - mégis mit kell ezen megmutatni? - utána újra felmászok és együtt leugrunk. Rendben?!
- Igen.
Egy dobhártyaszaggató kiáltással leugrik,majd nagyot csobban odalent. Inkább eltávolodok a sziklaperemtől. Nincs bátorságom leugrani. Ez az igazság. Én mindig is anyuci pici lánya típus voltam. Nem ittam alkoholt, nem mentem bulizni a többiekkel. Nem indultam az apám keresésére, ahogy azt sok tini tette volna, ha megtudja hogy az apja elhagyta őt és a feleségét.
Leülök, habár a szikla nagyon kemény. Élvezem a friss sós levegőt. Nagyon kellemes. Lehunyom a szemem. A szél a hajamba kap. Ekkor érzem meg. George biztos megérkezett. Nade ilyen gyorsan?
Megfordulok. Kelly megbabonázva néz engem.
- Szia! - Köszönök rá.
- Sophie! Én csak szerettem volna... Szóval bocsánat. Nem akartam faggatózni... És talán az is közrejátszott, hogy én akartam elkapni a támadóidat...
- Miért?
- Hogy utána elhívhassalak vacsorázni. Mert elkaptam a rosszfiúkat akik rád támadtak.
- A rosszfiúk elkapása nélkül is elhívhattál volna vacsorázni.
- És igent mondtál volna? - na erre mi a helyes válasz. Végül is nagyon igyekszik...
- Nem tudom. - nagyon elmés válasz Sophie.
- Na, ezért akartam volna én elkapni a rosszfiúkat. - ( A csirkefogót egy járőr tartóztatta le a ház közelében.) Sóhajt. A tarkójához nyúl majd végre kinyögi. - Eljönnél velem vacsorázni valamikor?
- Erre most kell válaszolnom? - cukkolom továbbra is.
- Igen. - Sikerült!!! Felidegesítettem. Nem tudom ez miért tölt el örömmel.
- Kelly Burkhardt - csak hogy hivatalosak legyünk- Szívesen elmegyek veled vacsorázni... Vagy bár...
Nem tudom befejezni. Hozzám lép és megcsókol. Először el is felejtek visszacsókolni majd észbe kapok. Nagyon meglepő érzés. Érzem az erőt Kelly testében. A csókja is erőt sugall. Belemosolyodok a csókba, mire elhúzódik. Még mindig érzem az erejét. Lenézek. Nincs cipő a lábán. Szuper! Óvatosan a sziklaszirthez araszolok. Természetesen követ. A sziklaszirten újra megcsókolom. Nagyon jó érzés megcsókolni. Bátorságot ad.
Megragadom a karját és lerántom magammal. Nagyon jó érzés zuhanni. Az adrenalin szinte fullasztó, de nekem ez kellemes. A csobbanás már kevésbé. De ez az érzés csak egy pillanatig tart. Feljövök a vízfelszínre.
Kelly már javában úszik kifelé pánikszerűen. A mozgását sem lehet úszásnak nevezni. Inkább kapálózás. Mellé úszok.
- Mi a baj?
Kinyitja a száját melynek következtében egy hatalmas korty vizet le is nyel.
Végre olyan helyre érünk, ahol neki már leér a lába. Azonnal elkezd kifelé gázolni. Elkapom a karját. Gyilkos tekintettel néz rám.
- Sajnálom. Nem tudtam,hogy...
- Tudok úszni. - mondja hűvösen.
- Rendben. - közelebb úszok hozzá. - Mi a baj?
- Kiskoromban egy tóhoz utaztunk fürödni. Imádtam a vizet és szerettem úszni. A stégen álltam. Diana azt hitte nevetni fogok, vagy hogy vicces lesz... Nem volt az. Belelökött a tóba. A víz nagyon mély volt ott. Leértem a fenékre... És nem is tudom, talán beakadt valamibe a lábam, de nem tudtam a felszínre jutni. Fuldokoltam, mire végre apa kihozott. Borzasztó volt...
Megölelem. Ezt nem tudtam. Mindenkinek van valami borzalmas a múltjában. Talán egyszer elmesélem neki az én borzalmas élményemet...
Megcsókolom. Most mintha erősebben csókolna vissza. Mintha a rossz emlékét amit az előbb elmesélt a csókunkkal akarná elfeledni.
Elmosolyodik amikor eltávolodok tőle.
- Ezért megérte. - mondja mosolyogva. Nevetek. Majd belebokszolok a vállába.
Kiúszunk. Ám mielőtt még kiérnénk a többiekhez Kelly megfogja a kezemet. Ez nagyon jó érzés. Legyőzhetetlennek érzem magamat. Tudom ez elég nyálas, de tényleg így érzek. A többiek mind a tűz körül ülnek. George felnéz a közeledtünkre. A szeme majd kiugrik amikor a kezünkre néz. Úgy tűnik elfelejtette,hogy engem otthagyott a sziklán. Már nem számít. Végül is jól sült el a dolog. Amikor leülünk közelebb húzódok Kellyhez. Nagyon lehült a levegő és olyan meleg a teste...
Sokáik beszélgettünk a tűz körül.
Késő este volt már mikor Kelly hazavitt.
- Köszönöm. - mondom.
- Micsodát?
- A mai napot. Rég éreztem magamat ilyen jól.
- Örülök. Van kedved megismételni... Mármint a többiek nélkül. Holnap este ráérsz?
- Igen. - elvigyorodik.
- Akkor majd még hívlak a részletekkel. Szép estét! Szia!
Megcsókolom. Ez a mozdulat már olyan természetes...

                                           °°°°°°°°°°°°°°°

Sok-sok hét telt el az óta,hogy Kelly először megcsókolt. Rengetegszer vitt el randizni a legkülönbözőbb helyekre. Egyszer például voltunk a portlandi japán kertben. Egyszerűen gyönyörű! Voltunk pizzázni is, de semmi flancos aminek különösen örültem.
Nagyon boldog vagyok Kelly mellett. Nagyon..

Muszáj lemennem kotyvasztani valamit. Anya még mindig nem tért haza. De megkért hogy készítsek el neki egy főzetet ami... Elveszi egy boszorkány szörny erejét. Van egy ilyen hullánk a pincében, szóval nem lesz nehéz. Nem lesz olyan nehéz.
Előveszem a kedvenc varázslókönyvemeg.
Nem is olyan sok a hozzávaló.
Természetesen nem a konyhában aprítom a hullát. A pincében.