Anya már rég elment dolgozni,de én még mindig itthon lepzselek. Helyére teszem az este levett könyveket és elmosom az üvegcséket. Tegnap este készítettem el életem első porlasztó főzetét. Nagyon jól sikerült a tulipánból csak egy csipet hamu maradt... Vajon mit tett volna egy emberrel?

13 évesen alakultam át először. Nagyon megilyedtem. Persze anya már előtte egy ideje mondogatta nekem,hogy milyen lesz,de arra ami történt igazán nem számítottam.
A suli lány mosdójába mentem sírni,mert az osztálytársaim folyton cikiztek pattanásos bőröm miatt. Épp a tükör előtt próbáltam rendbehozni magam mikor megtörtént. Anya szerint minden boszorkány szörny tükör előtt alakult át először. Szóval ott álltam és egyszerre csak szörnyű fájdalom hasított a fejembe, majd olyan érzés futott át rajtam, mintha ezernyi hangya lenne a bőröm alatt. És akkor megláttam magamat a tükörben. Az arcomat leginkább egy ötven éve halott lányéhoz lehetne hasonlítani. Sikítottam, mire az összes tükör széttört a mosdóban. Mikor visszaalakultam minden pattanásom eltűnt. Az arcom sugárzott a szépségtől. Tudom ez elég egoistásan hangzik, de így volt.
Az osztálytársaim nem csúfoltak többé.
Lemegyek a konyhába. Nem tudom miért nem ott készítettük el a főzetet. Mostmár mindegy.
A házunk ősrégi. Még a dédnagymamám is itt élt. De aztán egy mézelő méh megölte,szóval...
Két szintes épület. Lent helyezkedik el a hatalmas konyhánk és a nappali meg egy fürdőszoba. Odafent pedig a két háló, egy vendég szoba és egy fürdő. A kert nagyon kicsi. De egy almafa pont elfért benne.
Előveszek egy tálat a müzlimnek. Hamarosan indulnom kell dolgozni. De még bőven van időm egy kiadós reggelire és egy kellemes zuhanyra.

Ez lesz az első napom. Egy kávézóban fogok dolgozni. Mivel nyár van és az egyetemi vizsgáimat már letettem! Juhúúú!
A tükör elé állok. Hosszú szőkésbarna hajamat lófarokba kötöttem, majd befontam. Egy fehér bő inget és egy fekete sortot választottam, mivel odakint tombol a kánikula.
Felveszem a hátamra a hátizsákomat ugyanis munka után el kell mennem a kínai negyedbe, mert anyának feltétlenül szüksége van pár dologra. Írt egy listát és a hűtőre ragasztotta,hogy biztosan megtaláljam.

Bezárok magam után, majd elindulok a buszmegálló felé. Előző nap már megnéztem,hogy hol kell leszálnom. Mázlimra a kávézó egész közel van a buszvégállomáshoz, így könnyen oda fogok sétálni.
A buszon zenét hallgatok. Így mintha gyorsabban telne az út.
Nos a kávézó messzebb van a megállótól mint gondoltam. Már jó ideje gyalogolok.

A kávézó nagyon otthonos. Kellemes a hely. Minden nap hat órakor nyitnak. Én csak négy napot dolgozok a héten.
Bemegyek. Már van bent néhány vendég. Egy körülbelül a negyvenes éveiben járható férfi kedvesen megkérdezi,hogy mi adhat.
- Jó reggelt! - mosolygok rá. - Én az új pincér vagyok. Talán a feleségével beszéltem...
- Ó! Igen, persze! Tessék! Itt a kötényed. Ez itt a konyha - mutatja körbe a helyiségeket - Az pedig a mosdó. Ezen a pulton kapod majd a rendeléseket amiket kikell vinned az asztalokhoz. A feleségem anyukája megbetegedett ezért nincs itt. Most én leszek a konyhában és te idekint. Ha bármi gond van, csak szólj. Jó unkát! - mosolyog rám,azzal bemegy a konyhába.

A vevők pedig csak jönnek és jönnek. Van aki csak egy kávét kér elvitelre és van aki egy teljes villás reggelit. Mindent igyekszem hibátlanul szervírozni. Már egy jó adagnyi borravalót is kaptam. Mondjuk eddig még csak férfiaktól, de ez mellékes...
Most a kasszába pakolom a pénzt, majd bezárom. Az ajtó fölötti apró csengő jelez. Újabb vendég.
Két férfi. Az egyik magas izmos és zöldszemű. A másik inkább zömökebb kusza barna haja a szemébe lóg, ami nagyon barna. A pulthoz ülnek. Beszélgetnek. Odasétálok hozzájuk. De fel sem néznek,csak tovább beszélgetnek.
- ... Szóval ott állok és akkor rámtámadt. Tökre nyíltan. Nagyon durva volt, már azt hittem a szemembe fújja azokat az izéket... Tudod ami megeszi a szemedet... De sikerült kitépnem a torkát.- Egy könnyzabáló bagócsról lehetett szó. Utálom őket... - A szokásosat légyszi! - mondja a zöldszemű aki eddig hallgatta a másik sztoriját a bagóccsal. Rám re nézett. Csak úgy nekem vágta a kérését mint valami... Szolgának. Pff. - Nem hallottad... - Végre rámnéz. Elkerekednek a szemei. Végigmér, majd elvigyorodik. - Bocsáss meg! Nem figyeltem,hogy új vagy még itt! Két kávét szeretnénk kérni feketén és kettő csokis fánkot.
- Máris hozom. - mondom mézesmázosan.
Leadom a rendelést. Majd megvárom míg elkészül. Elvitelre csomagolom nekik,majd lerakom eléjük. Egyben közlöm is velük a fizetendő összeget. A kusza hajú fizet. Ő már indulna is, de a másik áthajol a pulton hozzám.
- Megadod a számod?
- Nem. - mondom egyszerűen. Még csak az hiányozna.
-  Holnap úgyis jövünk. - kacsint rám, azzal kimennek.
Szuper! Mostantól talán minden reggel találkozni fogok ezzel a bunkóval.

Vége az első napnak. Összeszedem a cuccaimat és  elköszönök a tulajtól.
Felszállok a buszra a és a kínai negyedbe megyek.
Hosszú eladósorokon megyek keresztül, mire végre megtalálom azt a kis eldugott üzletet ahol mindig vesszük a... Szükséges hozzávalókat.
Egy kis tábla van kirakva az ajtóra.

Nyaralni mentünk! Nyitás: augusztusban.

Szuper! Most mégis hol fogok venni fekete nadálytő levelet,meg hasonlókat?!
Előveszem a telefonom. Még jó,hogy az egyetem miatt előfizettem mobilnetre. Beírom a keresőbe. Van egy bolt nem messze tőlem.
Gyalog indulok el. A város ezen fele egész forgalmas. Még buszmegálló is van. Legalább gyorsan haza fogok érni.

A boltocska nagyon szép. Belépek. A falakon egészen a plafonig üvegcsék helyezkednek el. Kellemes félhomály uralkodik itt ami pont jó a gyógynövényeknek. A pulthoz megyek. De nincs itt senki. Ekkor egy lány léb be a boltba. Egy oldalsó ajtón érkezett ami gondolom valami labor,vagy ilyesmi lehet. A lány szeme nagyon barna, amit még ki is emel dús barna hajzuhataga. Kedvesen rámmosolyog.
- Szia! Mit adhatok?
- Írtam egy listát. - átnyújtom az említett papirost.
A lány gondosan elolvassa. Majd fürkészőn rám néz.
- Mindenünk van, kivéve a Beléndet. Azt pont tegnap rendeltem. Ha megadod a nevedet és a telefonszámodat, felhívlak, ha megjött a szállítmány. - tollat és papírt vesz elő.
- Sophie Schröder.
- Németországból jöttél? Apukám rokonai is németek.
- Nem, én itt születtem, viszont az én őseim is németek.
- Az apám rokonai mindenfelé élnek az országban. A te rokonaid merre?
- A Fekete erdő környékén.
- Az szép! Nos! Tessék - egy zacskót nyom a kezembe - ezek azok amiket kértél. Akkor majd felhívlak ha megjött a Belénd.
- Köszönöm. Egyébként nagyon szép kis bolt!
- Az anyám üzlete. Én csak besegítek.
- Én a Holló kávézóban dolgozok. Ha gondolod egyszer gyere el! Meghívlak egy kávéra. - mosolygok rá.
- Szavadon foglak. - nevét rám.
- Akkor szia! - tök jó! Asszem szereztem egy barátot.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

- Megjöttem! - kiáltom el magamat amikor belépek a házba.
- Konyha! - kiáltja vissza anyám. Valamit főz aminek irtó finom illata van, de valahogy érzem,hogy nem húsleves. - Megvetted a listán szereplő dolgokat?
- Igen. Csak Belénd nem volt.
Rám néz majd átalakul.
- Nem azt írtam,hogy mindent vegyél meg ami a listán szerepel?!
Én is átalakulok és komolyan nézek rá.
- A kínai negyedben nem volt nyitva! - visszaalakulok, mire anyám is.
- Hogy érted,hogy nem volt nyitva?! - fordul vissza a tűzhelyen rotyogó fazékhoz.
- Volt kint egy tábla arról,hogy nyaralni mentek. Augusztusban lesz nyitás.
- Akkor hol vetted a többit?!
- Egy másik helyen. De Belénd nem volt. Majd felhívnak ha megjött a szállítmány.
- Nincs időm addig várni. - otthagyja a tűzhelyet és az ajtóhoz megy.
- Mi ilyen sűrgős?
- Új munka... Sietek! Ne várj meg a vacsorával!
A tűzhelyhez megyek és beleszagolok az edénybe. Édeskés illata van, mint a vattacukornak...
Előveszem a mobilom és rendelek egy sonka kukoricás pizzát. Majd leülök a kanapéra tévézni.

Remélem tetszett ez a fejezet. Ha igen, jelezd valamilyen formában.
Sietek a folytatással.💜😉