~Richard~

- Kicsim, gyere le kicsit kérlek! - kiáltott fel anyám, mire lassan felálltam az ágyról és ráérősen lemásztam a lépcsőn.

- Mi az, anyu? - kérdeztem a konyha ajtófélfájához dőlve a vállammal, onnan nézve az imádott anyukámra mosolyogva.

- Segítenél kérlek azokat elpakolni? - mutatott egy teli bevásárlós szatyorra. Egy másikat pedig ő pakolt ki éppen. Bólintottam, majd én is elkezdtem a hűtőbe, meg a polcokra pakolni. Egyszer csak megakadt a szemem egy valamin. Elvigyorodtam.

- Vettél mirelit pizzát? - megforgatta a szemét, mielőtt válaszolt:

- Ne szokj hozzá.

- Hogy hogy? Tudtommal inkább te sütsz pizzát, mintsem valami mirelit kaját vennél - vontam kérdőre, mire csak ennyit mondott:

- Azért vettem, mert ma nem tudok főzni, mivel miután beszéltünk, el kell készülnöm és találkozom a főnökömmel a házukban megbeszélésre. Elégedett vagy a válaszommal? - fejezte be, de a száján mosoly bújkált.

- Tökéletesen - vigyorogtam rá, majd elkomorodtam - A Green Valley For Girls suliról akarsz beszélni?

- Igen. Tudod, már régóta tudom, hogy…

- Tudod? Hogy varázserőm van? De honnan? És én miért nem tudhattam meg? - támadtam le rögtön, de lecsitított, majd mondta, hogy üljünk le. Így a nappaliba átmentünk és a kanapén egymás mellé telepedtünk.

- Nos..így van, ahogy mondtad. De amikor először tudtam meg, hogy milyen különleges képességed van, nem tudtam elmondani neked. Féltem. Ha kitudódik a varázsvilágban, hogy a családunk újra mágiával teli… - itt félbeszakítottam.

- Hogy érted, hogy újra? Mások is ilyenek voltak, mint én? - bólintott, ami a még nagyobb megdöbbenésemet okozta, majd újra kérdeztem - Te is?

- Igen. De lemondtam az erőmről. Sok rosszat tettem vele fiatalon és ahogy találkoztam apáddal - elfátyolosodott a tekintete - Nem akartam, hogy félelemben éljen velem. Hogy mikor válok megint gonosszá és pusztítok az erőmmel. Nem viseltem volna el a félelmet a szemében.

Gondolataim közé estem. Apám hat éves koromban halt meg. Egy vonat elé esett. Állítólag. De már nem tudom, hogy miben higyjek. Ám hamarosan kiderült az igazság, mivel anyám vett egy mély levegőt és kimondta:

- Apádat egy régi barátom, később ellenségem ölte meg. Varázslattal.

Rögtön ráemeltem szememet.

- Hogyan?

- Volt egy exem. Jonathan. Tehetséges feketemágus. Nem vagyok rá büszke erre a múltamra - hajtja le a fejét, majd úgy folytatja - A lényeg, hogy amikor megtudta apád és az én kapcsolatomat irtózatosan dühös volt. És egyszer meglátogatott minket. Te épp az oviban voltál szerencsére, így nem lett semmi bajod. Ám apád itthon volt. Ő nyitott ajtót annak a szörnynek, aki ahogy nyílt az ajtó és meglátta apád, rámondta a "mortem eius" varázslatot. Vagyis a gyilkos átkot - egy könnycsepp gördült le a szeméből, végig az arcán és lecsöppent a nadrágjára.

Átöleltem vigasztalón, a fejére hajtva a fejem. Sose szerettem, ha anya szomorú volt és sírt. A haverok egy másik oldalamat ismerik, ezt nem. Lassan megnyugodott anyu és egymás karjában le-lecsukódott a szemünk, ám mielőtt elaludtunk volna, eszébe jutott anyunak a találkája, így lassan elváltunk és ment készülődni. Még ugyanott ültem akkor is, mikor adott egy puszit a fejemre és elindult a főnökéhez. Volt min gondolkodnom ezen az estén...