Jeongin halk cuppogással lépdelt a betonon. Bőröndjét húzta, maga után csak rendetlenséget hagyva. Ilyenkor mindig félt, hogy otthon hagy valamit. Esetleg a cipője párját vagy alap dolgokat, amik nélkül nem bírna meglenni a kollégiumban. A vasútállomás alig tíz percre volt az otthonától, így az utat simán megtette gyalog is, a másik ok talán az volt, hogy senkit nem akart felébreszteni, hogy vigye ki az állomásra.

Sok ember rohangált össze vissza az utcán. Vasárnaphoz hűen, igencsak nagy volt a forgalom is. Köd telepedett a városra, alig várta, hogy felpattanhasson az első vonatra ami elviszi. Kis késéssel a vonat is beállt a neki kijelölt helyre.

Csak a tegnap estén tudott kattogni. A szőke elbűvölő mosolyán és nevetésén. Azon, ahogy zavarba tudta hozni. De mindez csak egy kép volt, hiszen a helyzete túlságosan is esélytelenek bizonyult.

Jeongin
Szia!
Jeongin
Csak a ma estén gondolkodtam és uhmmm ismételhetnénk majd
Jeongin
Vagyis már nem a ma estén, hanem a tegnap estén:,-)
Látta ekkor 3:26

Nem írt neki vissza, Jeongin pedig sorra vette lehetőségeket. Mit hibázhatott el, hogy ezt a figyelmetlenséget érdemli. Lehet, hogy Chan szimplán csak elfoglalt és nem ér rá.

A vonatról leszállva Hyunjin karjait találta nyakában.

- Azt hittem soha nem érsz ide. Itt állok az esőben köröbelül fél órája - panaszkodott.

- Sajnálom, egy kicsit késett a vonatom.

Együtt vágtak neki a kollégiumhoz vezető útnak, közben mindenféle témát előkapkodva.

- Az egyik végzős rendez valami Halloweeni bulit. Nem akarsz eljönni velem?

- Ahh, fogalmam sincs. Semmi kedvem hozzá ráadásul alig ismerek valakit.

- Majdnem fél hónapod van még gondolkodni - mondta, majd kinyitotta előtte az épület ajtaját.

Megkönnyebbülés volt belépni a meleg helyiségbe. A lépcsőn felfelé vezetett az útjuk. A második emeleten, majdnem a folyosó végén volt a szobájuk. Velük szemben Seungmin és Han voltak a többieket pedig Jeongin még egyáltalán nem ismerte.

Lepakolta cuccait és csak bámulta, ahogy az eső cseppek az ablakon koppanak majd - hosszú csíkot hagyva maguk után - el tűnnek. Pont, mint Chan. Bang Chan, aki virágzó poklot ültetett lelkében.