Mikor kinyitottam a szemem, Thorral találtam szembe magam.

- Hogy vagy? – nézett rám aggodalmasan.

- Kicsit fáj a fejem. – ültem fej az ágyban. Ekkor jutott el, hogy a Stark torony egyik szobájában vagyok. Eszembe jutottak a történtek. – Loki? – néztem ijedten Thorra.

- Tony bezárta az egyik védettebb szobába, hogy ne tudjon kijönni. Nagyon ki van. Ki vagy te? Az öcsém nagyon aggódik érted. – szemeit összehúzta és gyanakvóan nézett rám.

- A nevem Nicole Green, és szeretem Lokit. – feleltem magabiztosan. Utóbbi szavaimat hallva, úgy nézett rám mintha megőrültem volna.

- A mágiája hatása alatt állsz? – kérdezte teljesen komolyan és megfogta a homlokom, megnézve esetleg van- e lázam. Ellöktem a karját és kikeltem az ágyból.

- Nem! Nem csak a gonosz oldala van! Ha tényleg ismernéd és odafigyeltél volna rá, akkor tudnád, hogy van egy szerethető és kedves Loki is. – emeltem fel a hangom.

- Tudom! Már rájöttem! – kiabálta és felállt az ágytól. Aztán az arca megváltozott. Szomorú lett. Sóhajtava rogyott vissza. – De sajnos már túlkésőn. – hangja halk volt.

- Sajnálom. – ültem le mellé. – Adj neki még egy esélyt! Meg tud változni. – rám nézett és megadóan sóhajtott egyet. – Szeretnék vele beszélni.

Felállt, biccentett a fejével és elindult az ajtó felé. Látszott rajta, hogy vissza akarja kapni a testvérét. Hamarosan odaértünk egy szobához. A falai üvegből voltak. A helységben csak egy ágy volt, Loki rajta feküdt. Thor megfogta a karomat és a csuklómra csatolt egy karkötőszerű valamit. Kérdőn néztem rá.

- Csak így tudsz bemenni a szobába. – kinyitotta előttem az ajtót. Az agyon fekvő herceg rögtön felpattant, amikor meglátott és oda sietett hozzánk. Szorosan magához ölelt és a fülembe súgott egy „sajnálom"- ot.

- Ugye jól vagy? – kérdezte miután elengedett. Szemeiben aggodalom és megbánás ült.

- Jól vagyok. – mondtam és ismét megöleltem. Hiányzott az ölelése. Nagyon hiányzott, a hercegem. Szemeimbe könnyek gyűltek.

- Mi a baj? – kérdezte mikor észrevette a könnyeket.

- Hiányoztál. – mondtam és megtöröltem az arcom.

- Te is. – mosolygott. Átkarolta derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Ajkai hidegek voltak. Vágytam már a csókjára, a szeretetére. Mosolyogva váltunk szét.

- Mi a ... ? – Thor tátott szájjal állt mellettünk. El is felejtettem, hogy ott van. – Loki, tényleg te vagy? – kérdezte döbbenten.

- Igen, drága bátyám. – jött a gúnyos válasz. Oldalba böktem, erre furcsán nézett rám és sóhajtva folytatta. – Sok minden történt mióta nem találkoztunk. – majd elmesélte Thornak a történteket. Néhány dolgot kihagyott, például, hogy átvert.

Miután a szőke megtudott majdnem mindent, rám nézett. Szemeiben bizalom tükröződött. Hitt Lokinak. Már nem haragudott rá, legalábbis annyira. Visszafordult öccse felé.

- Köszönöm, testvér. – mondta hálásan és az ajtó felé indult. – Hagylak is titeket. Beszélgessetek. – azzal elment. Mi pedig leültünk az ágyra. Tényleg volt mit megbeszélnünk.