Két hét telt el azóta, hogy Loki elment. Fájt az emléke, a hiánya. Közben találtam állást, egy színháznál. A kollégáim kedvesek voltak, könnyen befogadtak. Nem nyaggattak, folyamatosan, amikor szomorú voltam a hercegem miatt, és nem is kérdezősködtek. Ennek nagyon örültem.

Épp a kellékeseket irányítottam, mikor odajött hozzám az egyik színész, Eva.

- Nicole, figyelj! Munka után elmegyünk egy kicsit bulizni. Van kedved jönni? – mosolygott rám.

- Igen persze. Benne vagyok! – kollégám bólintott egyet, majd visszafordultam a díszlethez. Az idő elszaladt, már pakoltunk és indultunk is egy bárba. Odaérve, örültem, hogy nem volt nagyon hangos odabent. Munka után épp tökéletesen lehetett iszogatni. Táncoltunk, jól éreztük magunkat. Próbáltam nem szerelmemre gondolni. Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk sétálgatni, beszélgetni. Mindenkinek jót tesz egy kis kikapcsolódás. Otthon beálltam a zuhany alá. A hidegvíz jól esett, lemosta az aznapi fáradalmakat. Megpillantva kék bőrömet, fájdalom hatolt a szívembe. A tv előtt elnyomott az álom.

Másnap reggel, ijedten láttam, hogy elaludtam. „ Le fogom késni a találkozót!". Gyorsan felöltöztem, és indultam is. Sietve haladtam az utcákon, de az egyik szendvicsező előtt megtorpantam. Benyitottam és a tv-t figyeltem.

„ Úgy tűnik, a Bosszúállókat saját otthonukban támadta meg egy idegen! Részleteket nem tudunk. A harcot csak a toronyban vívják, így helikopter segítségével látjuk a történéseket. A támadó, egy igencsak veszélyesnek kinéző eszközt akar megszerezni, aminek, ha jól látom a belsejében a tesseract van. Ez volt az a tárgy mely, összehozta Földünk legnagyobb hőseit." - A riporter beszélt tovább, de arra már nem figyeltem. Amint megláttam a zöld ruhás férfit, tudtam, hogy mit teszek. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és rezzentem egyet ijedtembe.

- Nicole Green. – Szóltam bele a telefonba.

- Nicole, hol vagy már? Jössz egyáltalán? – kérdezte egyik munkatársam.

- Sajnálom, de ma nem tudok menni. Valami közbejött. Mulassatok jól! – mondtam, majd gyorsan leraktam a telefont és kisiettem az utcára. Ott fogtam egy taxit. Pár perc múlva odaértünk. Kifizettem, és gondolkodtam, hogy jussak fel. Egy nagy csattanást hallottam, felnéztem és láttam, hogy a helikopter, amely eddig közvetített az embereknek, most füstölve lezuhan. Mágiámat bevetve, sikerült feljutnom a toronyba. Odafent káosz uralkodott.

- Öcsém, hagyd abba! Nem kell ezt tenned! – ordított Thor fivérére.

- Nem vagyok az öcséd! Nem te fogod megmondani, mit kell tennem és mit nem! Mellesleg tényleg nem kell, de akarom! – szólt vissza az asgardi. Hangja gúnyos volt, arcára pedig mosoly ült.

- Ez nem igaz! – szólaltam meg, majd lassan közelebb léptem. Mindenki rám kapta tekintetét. Loki arcáról eltűnt a mosoly.

- Menj innen Nicole! – mondta halkabban. Én lassan elindultam a tesseractos szerkezet felé.

- Loki, kérlek! – mondtam csendesen. Alig bírtam könnyeimmel. Legszívesebben odarohantam, és megöleltem volna.

- Nicole. – hangja kissé megremegett. A többiek csak döbbenten figyeltek minket. Ekkor kék fény tört elő a Lokinál szorongatott jogarból, tulajdonosa a tesseractra mutatott vele és a kék lángok elindultak felé. Nem tudtam mi lesz, ha a fény eléri, de az biztos, hogy nem jó. Gondolkodás nélkül elé ugrottam. Hatalmas lökést éreztem a mellkasomon, minden elsötétült és összeestem.

Hoztam az új részt. Remélem tetszett, ha igen nyomj  egy csillagot! Mindenkinek szép estét!