Köszönöm szépen a csillagokat! Valószínűleg esténként fogom hozni a részeket. Jó olvasást!

Amikor magamhoz tértem, az ágyamban voltam. Körülnéztem, Loki az ágy szélén ült. Arrébb húzódtam, félve kérdeztem:

- Meg fogsz ölni?- hangom remegett. Nem akartam elhinni, a történteket.

- Nem foglak. Nem tudnálak bántani. - mondta teljesen komolya, majd kiment a konyhába és egy csésze teával tért vissza. - Tessék. Idd meg. Hogy vagy?

- Hogy lennék?- kérdeztem erőltetett mosollyal az arcomon.

- Sajnálom. Ha tudnád, milyen régóta kereslek. A segítségedet szeretném kérni. - mondta majd megsimogatta az arcomat.

- Tudni akarok mindent! Hogy érted azt, hogy asgardi vagyok? - buktak ki belőlem a kérdések.

- Elmondok mindent, csak nyugodj meg. Asgardi vagy Nicole, legalábbis félig. Mire emlékszel a gyerekkorodból? - szemeiben nyugalom látszott, és egy kis izgalom is.

- Rendesen éltem egy családban, a szüleim 18 éves koromban meghaltak akkor fogadott be egy itteni rokonom. - a hangom még mindig remegett - Volt egy álmom, pár hete. Nagyon furcsa volt. - nem tudom miért, de bíztam benne. Tudtam, hogy ez nagy hiba.

- Hunyd le a szemed! - nem tettem meg, mélyen a szemembe nézett. - Kérlek! Bízz bennem! - lehunytam szemem, majd a tenyerét a homlokomra tette. Ismét láttam az álmom. Leeresztette a kezét, és kinyitottam a szemem. Megfogta a kezem és nyugtatóan rám mosolygott. - A szüleid nagyon különlegesek voltak. Édesanyád, a nő az álmodban, jégóriás volt. Édesapád, asgardi. 2 éves lehettél, amikor meghaltak. Utána ide kerültél. Apád tudta, hogy nem fogadnának be az emberek, ha tudnák mi vagy, ezért egy asgardi varázslat segítségével meggyorsította a felnövésedet, de a varázslatnak már vége szakadt, ezért nem öregedtél semmit az elmúlt években. Valószínűleg nevelőszülőkhöz kerültél. - ledöbbenve hallgattam, amiket mondott, majd eszembe ötlött egy fontos kérdés.

- Én miért nem vagyok kék?- széles mosolyra húzta a száját és kiment a konyhába ismét. Mikor visszatért a kezemért nyúlt. Ekkor vettem észre, hogy kék a keze. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem rá. A kezembe rakta az eddig magánál tartogatott jégkockát, mire az én kezem is elkezdett kékülni.

- Csak akkor leszel kék, ha hideg ér. Én is jégóriás vagyok. - leült mellém. Ez a sok hazugság és titok, a múltamról. A fejemben kavargott a zűr. Arcomon megéreztem a könnycseppek csordogálását. Ekkor Loki szorosan magához ölelt. Lágy puszit nyomott a homlokomra. - Itt vagyok. Nyugodj meg! - szavai jól estek. Lassan sikerült abbahagynom a sírást. Ismét megpuszilt, és letörölte a maradék könnycseppeket az arcomról. - Pihenj! Biztos fáradt vagy. - lassan hátradőltem és elhelyezkedtem. Loki felállt és elindult az ajtó felé.

- Ne menj el! Kérlek, ne hagyj itt! - kérleltem, mire visszafordult és leült.

- Itt maradok. - lassan megcsókolt és hátra simította a hajam. Engem pedig nemsokára elnyomott az álom.

Mikor felkeltem, eszembe jutott egy tegnapi mondat: „ A segítségedet szeretném kérni"- mondta Loki. Mire gondolt? Arra készültem, hogy felkelek és megkeresem, de nem volt szükséges. Az ágy szélénél megpillantottam, hollófekete haját. A földön ült, hátát nekitámasztotta az ágynak és békésen aludt. Lassan kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam és átöltöztem, mert még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam. Visszamentem a szobába, az asgardi herceg épp akkor kelt fel.

- Hogy aludtál? - lépett közelebb majd szorosan magához ölelt. Jól esett a közelsége.

- Jól. Köszönöm. Te? - mondtam miután elengedett.

- Én is. Mit kérsz reggelire?- kézen fogott, és elindult a konyha felé.

Megreggeliztünk, még beszélgettünk egy kicsit majd rátértünk a lényegre.

- Most mi lesz? Elviszel Asgardba? - szegeztem neki a kérdést. A mosolya egy pillanat alatt eltűnt. Szemeiben szomorúság, fájdalom és düh jelent meg.

- Tudod, Asgardban azt hiszik, hogy meghaltam. A te létezésedről nem is tudnak. Mivel örök második voltam, a bosszúvágytól fűtve, elértem, hogy Odin kiátkozza Thort, ő ekkor találkozott a Bosszúállókkal. Majd megpróbáltam megölni „apámat" - hangjából sütött a gúny, amikor kimondta ezt a szót - de a drága Thor volt kedves és belerondított a terveimbe. Így kerültem ide.

- Azt mondtad, kerestél és, hogy a segítségemet szeretnéd. Mihez? - a hangom remegett. Az olvasottak alapján másnak képzeltem, Loki nem olyan volt, mint a könyvekben. Nem a gonoszság vezérelte, hanem a bosszú és a harag.

- Van a Bosszúállóknál valami, ami nekem kell. De egyedül nem tudom megszerezni. Segítenél nekem? Természetesen kiképezlek és tanítalak. Mindez még nem olyan sürgős. - tekintete szelíd volt.

- Mi az a dolog?- nem akartam semmit mondani, amíg nem tudom, pontosan mi kell neki.

- A tesseract. - nem tudtam miért, de bele egyeztem. Annyira megtörtnek látszott, hogy már sajnáltam, és át tudtam érezni a fájdalmát.