/ Nicole szemszöge/

Zajra ébredtem. Körülnéztem, majd lassan felkeltem. Ittam egy kicsit, már kezdtem nagyon éhes lenni és a vízből sem maradt sok. Reménykedtem, hogy a segélykérés megérkezett és, hogy a segítség is hamar itt lesz. Nem tudom mennyit aludhattam. Ekkor meghallottam odakint valamit. Elindultam az ajtó felé. Amint kiértem, megpillantottam egy űrhajót. Egy magas, hosszú, szőke hajú férfi lépett ki belőle. Elmosolyodtam.

- Thor! – szóltam hozzá és elindultam felé.

Amikor odaértem, megragadta a karomat és szorosan magához ölelt.

- Nicole! Hogy? – kérdezte miután elengedett. Hangja kissé remegett, de boldogan mosolygott. Ekkor megpillantottam egy közelgő alakot. A zöldszemű isten elém állt. Szemeimben könnyek gyűltek, az övében is. Már csak az ölelését éreztem. Fejemet mellkasára fektettem, amennyire tudtam hozzábújtam és sírtam. Szorosan tartott. Nem engedett el.

- Szeretlek! – súgta a fülembe.

- Én is szeretlek, Loki!

- Annyira sajnálom! – hangja remegett. – Nem akarlak elveszíteni! – engedett a szorításból. Ránéztem. Tekintetem a gyönyörű zöld szemeibe fúrtam. – Én ... - kezdte, de nem tudta befejezni. Közelebb hajoltam és ajkaink összeforrtak. Annyira hiányzott. Nem hittem, hogy egyáltalán láthatom, még. Egymásra találásunkban Tony zavart meg minket.

- Nem akarok, közbeszólni. De mi lenne, ha ezt a Földön folytatnátok?

Tettük, amit mondott. Felmentünk a hajóra.

- Üdv az élők közt! – mondta Clint és megölelt. – Ha lehet, többé ne csinálj ilyet!

A Kapitánytól is kaptam egy mosolyt és egy ölelést. Út közben mindent elmondtam nekik. Hallva, hogy Thanos már nem térhet vissza megnyugodtak. A toronyba érkezve elmentünk enni. Tony rendelt vagy 20 pizzát, nagyjából a felét Thor ette meg. Utána mindenki ment a dolgára én pedig gondoltam pihenek egy kicsit.

/ Thor szemszöge/

Örültem, hogy Nicole él. Evés után gondoltam sétálgatok kicsit a toronyban. A midgardi étel finom volt. Gondolataimból egy hang rántott vissza.

- Thor! – állított meg Loki. – Tudom, nem érdemlem meg, hogy szívességet kérjek, de mivel Nicole is asgardi, nem hagyhatjuk itt. De nem hiszem, hogy apánk .... – nem hagytam, hogy befejezze. Az utolsó szava lesokkolt. Nem hittem, hogy hallom még ezt gúny nélkül.

- Apánkat bízd rám. Megbocsátja majd a bűneidet. Nicole pedig velünk jön Asgardba, már ha szeretne. – erre csak elmosolyodott és hálásan bólintott.

- Megkérdezem. – mondta, majd elsietett. Fel volt pörögve amióta a lány visszatért. Az öcsém boldog volt.

- Stark! Mi nemsokára visszamegyünk Asgardba. Valószínűleg Nicole is jön. – közöltem a fémemberrel, amikor beértem a „laborjába" vagy minek nevezte. „ Nem tudok kibékülni ezekkel a fura midgardi szavakkal." Ő csak bólintott, mert nagyba el volt foglalva valamivel.

/ Loki szemszöge/

„ Remélem, Thor tényleg tud beszélni Odinnal, vagy maradhatok itt Midgardon. Nem olyan rossz hely, de furcsa." Lassan meg is érkeztem a kis túlélőmhöz. Kopogtam, majd mivel csak egy kis nyöszörgést hallottam, benyitottam. Ahogy sejtettem, az ágyban feküdt. Mikor bementem kinyitotta az egyik szemét és elmosolyodott. Leültem mellé, nyomtam egy puszit a homlokára.

- Szeretnélek elvinni Asgardba. – erre rögtön kipattant a szeme. Felült és kérdőn nézett rám.

- Na de az apád? – kérdezte zavartan.

- Ne aggódj. Minden rendben lesz. –olyan értetlen fejet vágott, mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Erre muszáj voltam elmosolyodnom.

- Mi ilyen vicces? – húzta fel szemöldökét.

- Aranyos, amikor ilyen vagy. – mosolyogtam tovább, mire hozzám bújt. – Na? Akkor van kedved jönni?

- Persze! – felelt izgatottan. – Mikor indulunk?

- Nemsokára. Pihenhetsz még. – szorosan megöleltem és felálltam.

- Már nem vagyok fáradt. Bepakolok. De, mit vigyek? – kászálódott ki az ágyból és elindult a szekrény felé.

- Semmit. Asgardban mindent biztosítunk. – megvonta a vállát és elkezdet kilökdösni a szobából.

- Most viszont át szeretnék öltözni. Szóval, sipirc! – erre megálltam az ajtóba és kezemben egy zöld és arany színű ruhával, Nicolenak okoztam egy kisebb sokkot. Öröme az arcára volt írva. Kezébe nyomtam a ruhát mire gyorsan átölelt.

- Köszönöm. – súgta a fülembe, majd becsukta az ajtót. Én pedig elindultam megkeresni Thort.