Hirtelen kopogás, riasztott fel. Ijedtembe legurultam az ágyról. Puffanással értem földet, és egy fájdalmas nyögéssel elterültem.

- Nicole? Jól vagy? – hallatszott a hang az ajtó mögül.

- Igen! Egy pillanat! – válaszoltam és feltápászkodtam. Kinyitottam az ajtót, Clint állt előttem. Arcán halovány mosoly jelent meg mikor meglátott.

- Öt perc múlva a laborban. Siess! – mondta és elviharzott.

- Neked is jó reggelt! – mormoltam magamnak, mert ő már nem hallotta. Pár perc alatt elkészültem és már mentem is a laborba. Már mindenki ott volt. Loki közelebb lépett és rám mosolygott.

- Jól aludtál? – kérdezte, mire én csak egy bólintással feleltem.

- Hogy állunk? Van már valami? – kérdeztem végignézve mindnyájukon.

- Kezdésképp mondjuk, pofozd fel Tonyit megint! Csak, hogy jobb kedvünk legyen. - mondta vigyorogva Clint. Erre Loki rám nézett, majd a tudósra, aki szúrós pillantást vetett az íjászra, visszafordult felém és hatalmas mosolyra húzta száját. Én csak mosolyogtam egyet.

- Barton, ne most! – szólt rá szigorúan Steve. – Azt tudjuk, hogy Thanos a Titánon lesz. Ott kell lecsapnunk rá! Nem engedhetjük, hogy a Földre jöjjön, vagy megszerezzen egy követ is! – magabiztos volt. Órákon át tervezgettünk. A terv kezdett közvonalazódni.

Napok teltek el és lassan mindent kidolgoztunk, edzettünk. Már csak két nap. Sikerült megtalálni a Titánra vezető utat. A terv az volt, hogy Loki lefoglalja Thanost, mi pedig meglepetés szerűen csapunk le rá. Thornak volt a legtöbb esélye, mert nemrég beszerzett egy új pörölyt, vagy valami hasonlót. Ez inkább hasonlított baltához. Az egyik fele tompa volt, a másik meg éles. Ő úgy hívta, a „vihartörő". Mivel nem tudtuk pontosan mire számítsunk ezért ennyit tudtunk kitalálni.

Én éppen az edzőteremből jöttem ki, mikor szó szerint összeütköztem Lokival. Keveset beszéltünk az összecsapás megbeszélése miatt.

- Nicole, beszélhetnénk? – kérdezte. Nagyon komoly volt. Kissé féltem a mondanivalója miatt. Bólintottam és elindultunk a szobája felé. Bementünk és becsukta az ajtót. Leültünk az ágyra.

- Sajnálom, hogy nem tudtam elmondani, de aggódtam. – komolyan a szemembe nézett majd megcsókolt. – Thanos... Thanos ölte meg a szüleidet. – hangja remegett. Mondott még valamit, de nem hallottam. Szavai vízhangoztak fejemben. Mintha az egész világ megszűnt volna körülöttem. Teljesen leblokkoltam. Loki érintését éreztem a karomon. Hirtelen emlékek jutottak eszembe, az álmom, amikor meghaltak a szüleim. Feleszméltem. Szemeimbe könnyek gyűltek. Nem bírtam tovább. Kirohantam a szobából, és bezárkóztam az enyémbe. Hallottam, hogy az asgardi kopog.

- Nicole! Sajnálom! Kérlek, gyere ki! – nem válaszoltam, csak leborultam az ágyra és zokogtam. Nem voltam mérges rá. Csak a fájdalom járt a fejemben. Tudtam, hogy ha várok nem lesz meg a bosszúm. „A Bosszúállók nem fogják hagyni, hogy egyedül tegyem meg, de csak így lelem meg a békém. Muszáj egyedül csinálnom. Én akarom megölni Thanost!" – futott át a gondolat a fejembe. Mire megnyugodtam este lett. Tudtam, hogy indulnom kell. Magamhoz vettem tőrömet, amit még Loki adott, amikor kiképezett, és egy kardot, majd kisettenkedtem és elindultam a garázs felé. Szerencsére senkivel nem futottam össze. Felszálltam arra a gépre, amelyiken már el volt helyezve Tony készüléke. Ezzel az eszközzel tudtunk áthaladni a bolygók között. Lassan beindítottam és nemsokára elindultam. Reménykedtem, hogy nem kelt fel senki, de tudtam, hogy ez lehetetlen.

Remélem tetszett! A kommenteket örömmel fogadom. További szép estét!