-Miről kell beszélnünk? - kérdezte Dipper az álomdémont.
-Arról az idegenről akit láttál. - válaszolta Bill.
-Ismered őt? - kérdezte Dipper meglepődve.
-Igen. Nagyon közelről. Mivel ő a testvérem. - mondta Bill.
-Hogy micsoda? Tényleg? Vagyis ő is egy démon? - tette fel a sok kérdést Dipper.
-Igen. Ő is démon. Viszont ő a veszélyes és megbízhatatlan fajtába tartozik. - magyarázta Bill. -A legjobb az lenne ha messziről kerülnéd.
-Rendben! - mondta Dipper.
-Na de most el kell búcsúznunk! - mondta ismét vidáman a démon. - És ne feledd. Ne bízz meg benne!
Ez az utolsó mondat vízhangzott a fejében. Viszont nem ébredt még fel. Ismét az idegen hangot hallotta:
-Még látni fogjuk egymást!
Ezután a padlón feküdve ébredt. Stan nyitott be az ikrek szobájába:
-Mi volt ez a koppanás? És te miért fekszel a földön?
-Leestem. - válaszolta Dipper.
-Na gyertek majd le! Készen van a reggeli! mondta Stan, majd pedig kiment. Mabel megszólalt:
-Mi a baj tesó? Mostanában nagyon furcsa vagy!
-Majd elmondom reggeli után. - válaszolta Dipper. Felöltöztek, majd pedig lementek reggelizni. Utána pedig felmentek a szobályukba. Dipper bezárta az ajtót és az ablakokat, behúzta a függönyöket, majd pedig leült és belekezdett a mondandójába:
-Szóval... ugyebár felolvastad azt a mondatot, amivel megidéztél egy démont. Aznap este az a démon benne volt az álmomban és megtudtam, hogy ő egy álomdémon. Megtudtam a nevét is, ami Bill Chiper. - hadarta el gyorsan Dipper, majd pedig folytatta -Utána reggel amikor kimentem megláttam egy idegent. Az idegen rám nézett én pedig elájultam.
-Úgy érted, hogy attól ájultál el, hogy ránéztél az idegenre? - kérdezte meglepődötten Mabel.
-Valami olyasmi. - válaszolt Dipper, majd pedig folytatta -Ma éjjel is találkoztam Billel és azt mondta, hogy nem bízhatunk meg abban az idegenben. És ezt nem mondhatjuk el senkinek. - fejezte be Dipper.
-Értem. - mondta Mabel. Ezután minden függönyt kihúztak és az ajtót is kinyitották. Az ikerpár éppen azon gondolkozott, hogy mit csináljanak amikor egyszer csak Stan kiabált nekik:
-GYERTEK LE! MONDANI SZERETNÉK VALAMIT!
Dipper és mabel lementek. Stan megszólalt:
-Tudjátok, hogy hova megyünk ma?
-Nem. - mondta a testvérpár szinkronban.
-A Gravity Falls-i tóhoz! - mondta Stan vidáman. Az ikerpár üdvrivalgásban tört ki ennek örömére. El is indultak a tóhoz. Amint odaértek az ikerpár szinte kiugrottak a kocsiból mivel ez volt az egyik kedvenc helyük Gravity Falls-ban. A hajót vízre tették és be is szálltak. Már majdnem a tó közepénél jártak, amikor Dipper gondolt egyet és felállt a csónakban. Kinyújtotta a kezét, majd pedig megszólalt:
-Én vagyok a vitorla!
Stan és Mabel óriási nevetésben törtek ki. Dipper kinézett a partra ahol ismét meglátta az idegent. Ismét szédülni kezdett, és a nevetés egyre halkabbá vált, majd pedig Dipper elájult és beleesett a vízbe.