Dipper egy furcsa helyen találta magát. Minden sötétkék volt. Dipper úgy érezte magát, mintha az űrben lebegne. Gondolkodott is, hogy hol lehet, amikor rájött, hogy álmodik. Egyszer csak a nagy semmiben megjelent egy alak. Egy férfi volt, cilinderben és fekete frakkban, amin citromsárgával megrajzolt téglalapok virítottak. Ezen kívül még az egyik szeme el volt takarva egy kis háromszöggel, amit furcsa módon nem tartott semmi. Egyszer csak a fura alak megszólalt:
-Üdvözöllek fenyőfa! Végre találkozunk! - monda furcsa, eltorzult hangján az idegen.
-Te meg ki vagy? - kérdezte ilyedten Dipper.
-Becses nevem Bill Chiper! - mondta az idegen nevét.
-És te mi vagy? - kérdezett ismét Dipper.
-Álmodémon. - mondta Bill.
-És miért vagy benne az álmomban? - kérdezte Dipper Billt.
-Mivel megidéztetek! - válaszolt Bill.
-De a testvérem idézett meg téged! Miért nem az ő álmában vagy benne? - tette fel a kérdést ismét Dipper.
-Mert veled akartam találkozni. - mondta Bill.
-De miért? - kérdezte meglepődötten Dipper.
-Az most nem fontos. - válaszolta Bill, majd ismét megszólalt - Reggel van. Sajnos el kell köszönnünk.
-Hogy hogy reggel van? Maximum öt perce beszélgethetünk! - mondta Dipper.
-Az álomvilágban furcsán telik az idő. Majd megszokod! - mondta Bill, mintha ez tök normális lenne. - Ne feledd! A valóság csak illúzió. Az univerzum egy hologram. Vegyél aranyat!
Dipper hirtelen felébredt. Mabel már fent volt és arra várt, hogy testvére felébredjen.
-Hé tesó! Minden oké? - kérdezte Mabel aggódóan.
-Igen! Minden oké! - mondta Dipper - Miért kérdezed? - kérdezte meglepődötten.
-Azért mert hirtelen fel ültél, és nehezen vetted a levegőt. - mondta Mabel.
-Tényleg? Nem is vettem észre. Csak arra emlékszem, hogy már ültem. - Mondta Dipper meglepődötten.
-Nagyon rossz volt ezt látni! Mintha nem kaptál volna rendesen levegőt. - mondta Mabel. Ezután lementek megnézni, hogy Stan fent van-e már. Mivel Stan még nem ébredt fel ezért hát leültek tévét nézni. Dipper egyszer csak megszólalt:
-Kimegyek egy kicsit levegőzni. Oké?
-Rendben! - mondta Mabel. Dipper kiment, és nézelődni kezdett. A friss levegő most valamiért olyan volt neki, mint a víz annak, aki már egy napja nem ivott. Nézte a fákat, hallgatta a madarak csicsergését. Egyszer csak meglátott egy embert kifele jönni az erdőből. Dipper nem tudta ki az, mivel még sosem látta őt ezelőtt. Dipper végül vette a bátorságot és megszólalt:
-Jó napot! Tudok valamiben segíteni?