9 év telt el Dipper és Mabel szüleinek halála óta. A padlásra a hajnali napsugár alig jutott be a jól behúzott függönyökön át. Fél öt lehetett, de Mabel nem tudott már tovább az ágyban maradni. Tudta, hogy a nyári szünet elkezdődött. Nem akarta fel ébreszteni testvérét, ezért halkan felvette a papucsát és halkan lesétált a nappaliba. A nagyapja Stan még aludt. Mabel nagyon unatkozott, ezért végül felment és elkezdte ébresztgetni testvérét.
-Dippeeer!- mondta Mabel testvére fülébe.
Dipper félálomban visszaszólt:
-Hagyjál már! Még csak fajnali négy van!
-Ez nem igaz! Már fél öt van!- feleselte Mabel.
-Honnan tudhattam volna? Nem vagyok én óra!- mondta Dipper mérgesen. -Mostmár fent vagyok. Boldog vagy?
-Igen!- mondta Mabel gúnyos mosollyal az arcán.
-Na mit akarsz?- kérdezte Dipper szemét törölgetve.
-El szeretnék menni sétálni.- mondta Mabel.
Dipper meglepődötten szólt vissza:
-Most? Hajnalok hajnalán? Biztos hogy nem!
-De miééért?- kérdezte Mabel.
-Ha Stan bácsi rájön, akkor kinyír minket. Meg amúgy is sok ilyesztő és veszélyes dolog van az erdőben.- mondta Dipper.
-Veszélyes? Ilyesztő? Azért csak nem élnek az erdőben ilyesztő törpék! Báár törpékkel szívesen találkoznék!- mondta Mabel Dipper-nek.
-Ki tudja! Ez Gravity Falls. Itt bármi megtörténhet!- mondta Dipper mosolyogva.
-Naaaa? Akkor megyünk?- kérdezte Mabel.
-Szó sem lehet róla!- válaszolta Dipper.
-Ha nem jössz akkor megyek egyedül!- mondta Mabel sértődotten. Dipper nem akarta, hogy testvére egyedúl bóklásszon az erdőben, ezért megszólalt:
-Várj már! Én is megyek!
-Ezazz!-kiáltotta Mabel.
Felöltöztek és összecsomagoltak. El is indultak felfedező túrájukra.

*10 perc múlva*

Dipper alig tudta tartani a tempót. Mabel csak szaladt előre. Dipper egyszer csak megszólalt:
-Mabel! Kérlek lassíts egy kicsit!
Mabel nem figyelt testvérére.
-Aki utolsónak ér oda az a romlott szalonnába tekert babkonzerv!- kiabálta Mabel.
-Mabel lassíts kérlek!- kiabálta Dipper.
-Mit mondtál? Gyorsítsak?- kiabálta Mabel.
-Mabel állj már meg!-kiabálta Dipper egyre idegesebben. Mabel nem hallotta Dippert, ezért futott tovább még gyorsabban. Dipper már nem bírta tovább, ezért meg állt. Kifújta magát, ivott egy kicsit, aztán pedig elkezdett kiabálni.
-MABEL! MERRE VAGY?
Mabel már messze járt, ezért nem hallotta. Dipper elindult Mabel keresésére. Egyszer csak elbotlott egy faágban, és beverte a fejét egy fába. Dipper felállt miközben fogta a fejét. Egyszer csak észrevett a fán egy mini ajtót. Kinyitotta, és karokat talált. Az egyik kart meghúzta. Egyszer csak nyikorgó hangot hallott maga mögül. Hátra nézett, és egy üreget talált benne egy könyvel. Kivette a könyvet az üregből, lefújta róla a koszt, és kinyitotta. A könyvben gyöngybetűkkel írt leírások és élethű rajzok voltak. Nem is akármilyen rajzok. Voltak benne vámpírok, zombik, törpök, koboldok, unikornisok, és egyéb különös lények. Dipper belemerült a könyvbe. El is felejtette, hogy Mabel valahol egyedül kóborol az erdőben. Egyik pillanatban eszébe jutott testvére, és a könyvel a kezében futni kezdett. Egyszer csak egy kiáltást hallott.
-AKKOR SEM MEGYEK HOZZÁD!
Dipper felismerte testvére kiáltását.
Abban a pillanatban olyan gyorsan kezdett szaladni, mint még soha. Egyszer csak egy barlang bejáratához ért. Dipper hallgatózni kezdett. Egyszer csak egy ismeretlen hangot hallott:
-Hozzátok a gyűrűt! Még ma hozzád megyek!
Ez Dippernek nagyon bizarrul hangzott. Beszaladt a barlangba, és nem akart hinni a szemének. Rengeteg törpét látott, és a barlang közepén Mabelt megkötözve. Dipper rákiabált a törpékre:
-Azonnal engedjétek el a testvéremet!
Az egyik törpe visszaszólt:
-Soha! Ő már a feleségem!
Dipper gyorsan elővette a könyvet, és megnézte benne a törpékről szóló részt. Nem volt semmi írva, hogy hogyan lehet legyőzni a törpéket. Egyszer csak eszébe jutott egy ötlet.
-Pont őt akarod elvenni? Nem tudtál volna egy kedvesebb lányt választani?- mondta Dipper. Mabel sértődötten nézett testvérére. Dipper kacsintott Mabelnek, amiből Mabel rájött, hogy mi a helyzet. A törpe válaszolt:
-Ő a legkedvesebb és legszebb lány az egész világon!
-Biztos vagy ebben?- kérdezte Dipper.
-Teljes mértékben!- mondta.
-Egy két dolgot azért jobb ha tudsz Mabelről! Mindenkivel bunkó, és évente háromszor fürdik. Ja és a fogai kezdenek elrohadni!-mondta Dipper annak reményében, hogy elengedi Mabelt.
-Engem nem érdekel, hogy milyen szaga van vagy, hogy bunkó-e!- mondta a törpe. Dipper gondolkodni kezdett, és eszébe jutott egy újabb terv.
-Azért még megengeded, hogy beszéljek vele?- kérdezte Dipper.
-Háát...- mondta a törpe -azt megengedhetem!
A törpe elengette Mabelt, aki odaszaladt Dipperhöz. Megölelték egymást, majd Dipper elkezdett súgni Mabel fülébe:
-Ha jelzek akkor fuss ahogy csak tudsz!
Dipper elengedte Mabelt és kacsintott neki. Mabel kiszaladt a barlangból, és csak futott amerre látott. Dipper is elkezdett futni. Elfutott a rejtély kajibához. Ott talála Wendyt, aki éppen egy golfkocsit mosott. Dipper megszólalt:
-Szia Wendy! Oda tudnád adni a golfkocsit?
-Mire kell?- kérdezte Wendy.
-Mabelt megtámadta egy rakás törpe!- mondta Dipper. Wendy csak nézett rá furcsán, de aztán megvonta a vállát, majd oda adta Dippernek a kulcsot.
-De ne üss el senkit!- mondta Wendy. Dipper beszált, elindult, de majdnem elütötte Soost.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte.
-Mabelt megtámadta egy csomó törpe!
-Tessék itt egy serpenyő, ha esetleg kéne.- mondta Soos. Dipper meglepődött, de aztán elfogadta. El is indult az erdőbe. Észrevett valami óriást ami úgy nézett ki mint egy törpe. Dipper odament a golfkocsival és meglátta, hogy a törpék összeálltak. Meglátta Mabelt, aki már alig tudott futni. Dipper odahajtott Mabel mellé, majd megszólalt:
-Mabel ugorj!
Mabel ugrott egyett és már is ott ült a golfkocsiban. Úgy tűnt, hogy mindjárt lerázzák a törpéket, amikor egyszer csak törpék kezdtek el hullani a magasból. Dipper elővette a serpenyőt, és oda adta testvérének. Amíg Mabel püfölte a törpéket, addig az egyik törpe ráugrott Dipper fejére. Mabel fogta a serpenyőt és addig püfölte a testvére fejét, amíg a törpe el nem engedte Dipper arcát. Dipper elkezdett szédelegni, de összeszedte magát, és hajtott tovább. Dipper elindult a kalyiba irányába. Oda értek a kalyibához, és neki ütköztek egy fának. Kiszálltak, de azon kapták magukat, hogy csapdába estek. Mögöttük fal volt, előttük pedig a törpék. A legfelül lévő törpe lemászott, és megszólalt:
-Most csapdába estetek! Mostmár kénytelen vagy hozzám jönni!
Mabel oldalra nézett, majd fejéből kipattant egy ötlet.
-Jó rendben- mondta Mabel -hozzád megyek!
-Na végre!- kiáltott fel a törpe majd elővett egy kristályos gyűrűt. A gyűrűt ráhúzta Mabel ujjára, majd elkezdett beszélni:
-Ezennel hivatalosa is kijelentem, hogy én és ez a csodaszép lány egy...
-Állj!- szólalt meg Mabel -Csókold meg a menyasszonyt!
A törpe hirtelen zavarba jött, de aztán készen állt a csókra. Amikor a szájukat már csak három centi választotta el, akkor Mabel fogta maga mellől a levélfújót, és azzal elkapta a törpét, majd ki is lőtte. Ezt megcsinálta az összessel, majd megszólalt:
-Így akarj kikezdeni Mabel Pines-al!
-Egyszer ezt még visszakapod!- kiabált a törpe.
-Akarod, hogy újra kilőjjelek?- kérdezte Mabel. A törpe szó nélkül elszaladt. Stan egyszer csak kirontott az ajtón és megszólalt:
-Ti meg hol jártatok?
-Megmagyarázzuk! -mondta Dipper.
-Gyertek befelé de azonnal! -mondta dühösen Stan. Miután az ikerpár elmesélte, hogy hol járt Stan megszólalt:
-Máskor legalább egy üzenetet hagyjatok! Azt hittem elraboltak titeket, vagy elszöktetek, vagy valami.
-Bocsánat! -szólaltak meg egyszerre.
-Most menjetek a szobátokba. Biztos elfáradtatok a sétálásban. -mondta Stan. Mabel válaszolt:
-Igen. Nagyon elfáradtunk! Főleg mert megkergetett minket az a törpe.
Stan nagyot nézett. Dipper ránézett testvérére, aki azonnal tudta, hogy mire gondol a másik.
-Tudood! Az a kicsi emberke! Gideon, vagy hogy hívják! Megszivattuk, ő meg elkezdett minket kergetni. -magyarázta hitelesen a most kitalált történetet Mabel a nagyapjának.
-Ooooo... akkor mostmár értem. Na de sipirc a szobátokba! -mondta Stan. Miután bementek a szobába Dipper a fülét az ajtóhoz nyomva hallgatózott. Hallotta, ahogy nagyapja léptei közben nyikorog a padló, amit Soos nagyszerűen "megjavított", majd becsapja az ajtót. Ezután Dipper odaszaladt testvéréhez, majd megszólalt:
-Stan nem tudhat erről a naplóról, sem a törpékről.
-De miért? -kérdezte Mabel.
-Tudod milyen. Elvenné a naplót, és soha többé nem engedné, hogy kitegyük a lábunkat a házból. - válaszolt Dipper testvére kérdésére.
-Igazad van! Amúgy is megverné a törpéket. -mondta majdnem nevetve Mabel. Ezután a napjuk tökéletesen normális volt. Ebédre Stan rendelt pizzát, este felé pedig kimentek a kertbe grillezni. Lefeküdtek, és Mabel pár perc múlva el is aludt. Dipper még gondolkodott, hogy vajon mióta élnek ott törpék, és, hogy vajon a többi mágikus lény is létezik-e amit a naplóban látott, és persze, hogy ki írhatta a naplót. De végül ezeket a kérdéseket elvetette a fejében, és ő is álomra hunyta a szemét.