
Első látásra... - MarkSon #1
//Sziasztok Madárkáim^^ Igen megint egy Markson.... Tudom má unjátok, de ezt most kérésre írtam😅 Hát... Jó olvasást!//
YuGyeom épp a tánc csapatával találgatta, hogy milyen elemek illenének a következő koreográfiába, amikor BamBamnek kipattant fejéből a tökéletes megoldás.
- Bevethetnénk egy kis harcművészetet! Tudjátok, mint a szaltók, meg a cigánykerék lassítva! - hallatszott hangján az a töménytelen izgatottság, ahogy ezeket a szavakat kimondta, pedig eddig még csak érdeklődést sem mutatott irántuk. YuGyeom azt hitte legjobb barátja megőrült, hisz tudta, hogy itt csak B-boy-os társuk van.
- Ez még jó is lenne, ha valaki közülünk űzné ezt az őrülten veszélyes sportágat! - kezdett gúgyos kacagásba JinYoung, ami természeténél fogva társai szemszögéből normális viselkedésként volt titulálva. JaeBum, aki eddig csendben hallgatott, halkan motyogni kezdett valamit, de mivel ő ült a legtávolabb a tagoktól, senki sem tudta kivenni rendesen, hogy mit szeretne közölni velük a legidősebb.
- Csak annyi, hogy nekem van egy ismerősöm, aki nagyon jó a Martial Arts-ban! Ha szeretnétek bemutathatna itt valamit és akkor tetszés/nem tetszés szerint dönthetnénk a további koreo tervekről. - tekintete elszánt volt, mégis valahol ott bújkált a félelem parányi kis szikrája.
- Nekem is van egy ilyen haverom! Ketten meg biztos többre mennek, mint egyedül! - hozakodott elő YoungJae, egyetlen aduászával.
- Ha meg tudjátok oldani, hogy együtt dolgozzanak, akkor természetesen benne vagyok! Mert ugye ahogy mondani szoktam ; Semmi rossznak elrontója nem vagyok! - mindenki beleegyezően bólogatott, majd szétszéledve elindultak hazafele azzal a ténnyel fejükben, hogy végre valami újat is mutathatnak nézőiknek.
~~~~~
MARK POV.
Egész éjszaka forgolódtam az ágyban, így reggel nyúzottan és fáradtan ébredek, ami már most tudom, hogy az egész napomra ki fog hatni. Egy sport központ vezetése viszont alapból is stresszes és idegölő feladat, főleg ha egy kedves rokonod is folyamatos látogatója ennek a helynek. Igen kedves unoka öcsém Junhui imádja kihasználni az általam kapott 50%-os kedvezményét és ennek eredményét a kedves barátjának MingHaonak büszkén mutogatni. Nem, nem a legjobb barátja! Ő a pasija. Komolyan már néha rosszul érzem magamat, amikor a recepció mellett romantikusan próbálnak megszabadulni egymástól, mindezt több tíz kigyúrt állat mellett!
- Szia Mark! A szokásos? - Jooheon hangja úgy rángatott vissza a valóságba, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Csak mosolyogtam és bólogattam, pedig még csak nem is emlékeztem a kérdésre. Körbenézve észleltem, hogy munka helyemre értem. - Nagyon elnyűtt fejed van. Megint nem tudtál aludni mi? - nézett rám aggódva, ahogy mindig szokott, ha látja,hogy baj van.
- Igen... De most nem tudom, hogy mi miatt van, ami nagyon zavar hisz mindig akkor jön ez elő, ha sokat kattogok valamin. - fejtettem ki röviden gondolataimat legmegértőbb munkatársamnak. Jooheon csak a fejét csóválva kezdtett neki kávém elkészítésének, miközben én a mai munkámon gondolkoztam. Vár rám egy hatalmas adag feladandó számla és még pluszba ma edzést is tartok valami Jacksonnak, aki még sose fordult meg erre. Nem szeretek ismeretlenekkel Harcművészetet gyakorolni, de tudom, hogy az ilyesfajta találkozásokból lesznek a legjobb barátságok.
- Tessék főnök. Remélem ma nem lesz új ta..-komor tekintettel felé pillantottam, ezzel rávezetve arra, hogy igenis lesz! - Ohh....akkor kitartást! Majd még viszek fel délután egy adagot! - szinte megvakultam ezer wattos mosolyától, de megszokásból inkább csak elmotyogtam neki egy köszönömöt, majd megindultam irodám felé.
~~~~
Már a harmadik fekete folyadék adag kúszott le nyelőcsövemen, mikoris megszólalt telefonom jelezve, hogy valaki szeretne velem kommunikálni. Hát mit ne momdjak elég nagy szerencséje van az illetőnek, mivel most hogy átestem a holtponton, már nem érzem magam annyira ágybetétnek. Készülékemet felkapva köszöntem bele a telefonomba és furamód kellemes meglepetés ért. Nem a beszállítók, nem a testvér cég, de még csak az az idegesítő "öcsém" sem! Volt osztálytársam YoungJae keresett fel, mi jobban felpörgetett, mint az a három főzet kávé amit ittam! Siettemben majdnem elejtettem mobilom, de szerencsémre még időben utána kaptam és azzal a mozdulattal újra bele is szólhattam.
"Szia Mark!"
"Szia JaeJae!
Mi újság van veled, rég látalak!"
"Igen, tegnap! Amúgy épp most végeztem. BamBam valami őrületes dolgot talált ki! Ezért is hívtalak."
"Na mond mi jár annak az őrültnek a fejében?"
"Hát felvetette, hogy az új koreóba rakhatnánk valami újat... Olyan dolgokra gondolt ezzel,mint például a Martial Arts."
"Szóval azt szeretnéd, ha belépnék mostanra a tánccsapatba?"
"Pontosan. Ugye jössz Markie~?:
"Hát nem is tudom..."
"Na, kérlek gyere el!"
"Még megláom YoungJae."
"És mi van akkor,ha azt mondom, hogy lesz veled még egy srác, aki rohadtul a te ízlésed?"
"Hmm..meg győztél!"
"Okés,akkor holnap várlak! Addig is, gondolkozz azon, hogy hogyan csábítod el a nem mellesleg szintén meleg srácot! Puszi!"
És ezzel le is rakta a telefont.
El se hiszem, hogy ennyire kiismert már! Bár lassan 10 éve vagyunk legjobb barátok, így nem nehéz. Emlékszem, amikor általános hetedik osztályban belépett azzal a kis félénk arcocskájával, mi gimiben már inkább kihívó nőcsábász tekintetté vált. Természetesen azonnal megtaláltuk a közöspontunkat, hisz mikor szünetben mindketten zenéthallgatva mozugtunk annak a ritmusára feltűnt, hogy hasonló ütemet diktálunk. Miután rájöttünk,hogy ugyanazt a számot hallgatjuk, többet el se szakadtunk egymásól.
-Mark, megérkezett a "kuncsaftod" - nyitott be irodámba Jooheon egy perverz mosollyal, én meg abbahagyva a nosztalgiázást azonnal elindultam a termem felé,miben már ott várt Jackson. Mikor benyitottam majdnem leesett az állam! Te szent szűz Mária! Most komolyan egy ilyen félistennel fogok gyakorolni? Azta rohadt élet! Asszem szerelmes vagyok! Na jó, dehogy is! Csak egy kicsit megtetszett az a platina szőkére festett haj,a fekete feszülős izom trikó és az az észveszelytően izgató teste.... Mark Yi-En Tuan mi a jó eget képzelsz?! Még soha nem láttad őt ezelőtt! Jó, oké.... nyugi! Csak szép nyugodtan.
- Azért ennyire ne bambulj még a végén azt hiszem, hogy meleg vagy! - Az a hang! Hát én itt helyben elélvezek! De milyen aranyos az a nevetés! Mondjuk a nézésétől már inkább vetkőzni támad kedvem mintsem agyonölelgetni, hogy milyen kurva aranyos. -Hahoo! Akkor kezdhetjük az edzést? Vagy inkább végignézed, ahogy megpróbálok két év után újra neki ugorni EGYEDÜL a Martial Artsnak? - Leküzdve hatalmas csodálatomat,inkább előszedtem a maracokat és még pár kelléket, hogy ne történjen semmi nagyobb gixer.
Bemelegítés után, amit amúgy szerintem patakokban csörgedező nyállal vezettem végig, nekiálltunk a próbának, mi ugyancsak a halálomat okozta! Komolyan mondom ez a pasi annyira a zsánerem, csak biztos vagyok benne, hogy heteró hiszen egyszer sem nézett rám úgy. Biztos vagyok benne, hogy akivel holnap találkozok le se pipálhatja Jacksont! Még a neve is felpezsdít! Egyszerűen benne minden meg van! Tán túl tökéletesnek találom... Ahogy a most elvégzett hátraszaltóját is!
- Nem gondoltam volna, hogy két év után is ilyen jól fog menni! Az érkezés is jó, meg igazából minden tökéletes volt! Minek kellek én ide, ha tudsz te magadtól is? - levakarhatatlan mosolyommal fordultam felé, ő meg csak megvakarta a fejét.
- Azért mégis csak jobb egy profival ilyen veszélyes dolgokat csinálni, mint otthon magamban. Meg azért te sokkal többet taníthatsz még nekem... - komolyan mondom olyan rohadt cuki! Még elpirul! Na jó, nekem ez sok! - De azért még mutatsz pár dolgot, amit én nem tudok? Mivel te oktató vagy, biztos ezernyi dolog van amit én még nem láttam. - Szemei vallatóan fúródtak íriszeimbe s mivel kiskutyákat megszégyenìtően nézett, nem tudtam neki nemet mondani.
- Jó, de csak ilyen lájtosabbakat mutatok, mert az egyik haverom holnap számít rám. - Kissé megkomolyodva,de mégis vigyorogva kezdtem neki a szaltók és ugrásból pörgések sorozatának.
-Asszem én most megyek és elásom magam! - kezdett el térden állva hajlongani nekem mit én soknak tekintve elkezdtem nevetni. - De ara... Akarom mondani vicces vagy! Ahh már beszélni se tudok! - Ezen megszólalásán csak mégjobban nevetnem kellett. Nagyon édes! - Na akkor mostmár megyek, mert kicsit lejárt az időnk. Remélem utánam nincs senki... Nem tudnám kimagyarázni rendesen, hogy miért késett a tanára több mint fél órát.. - Hát én nagyon örülnék, ha a perverz kis gondolataim miatt késnék! -Remélem még látjuk egymást cukiság! Sziaa~- És ezzel már bent sem volt. Kilépett a teremből és elvitte a szívemet... JACKSON WANG HOZD VISSZA A SZÍVEMET!
~~~~
Párnámat ölelgetve ébredtem csodás álmaimból, melyben nem rég Jackson szerepelt. Mióta tegnap le cukizott, nem tudok máson kattogni, csak azon, hogy most mit akarhat... Bár minek is ezen rágódni,hisz soha többet nem látom amennyire ismerem magam.
Telefonomat feloldva jöttem rá, hogy majdhogynem késésben vagyok. BASSZUS! Gyorsan összekaptam magam, bepakoltam az edző felszerelésemet, majd a küszöbön majdnem elesve indultam meg, a tőlem háromnegyed órára lévő épülethez.
Gyorsan szedve lábaimat mentem végig Szöul utcáin, miket már úgy ismerek mint a tenyeremet. Előbb odaértem, mint amire számítottam, ezért beugrottam egy Americanóra a közeli kávézóba. A pultos az egyik haverom JeongHan. Kis angyali énével teljesen feldobja ezt a helyet. Folyamatos mosolyától még a legszomorúbb ember is kicsit jókedvre derül.
-Szia Markie~ Mi járatban errefelé? - vidult fel mégjobban látványomtól.
-Áhh csak YuGyeom tánccsapatának segítek be, mert most szükség van a harcművészeti tudásomra... Elméletileg lesz velem még valaki, de abban biztos vagyok, hogy a tegnapi "tanítványomat" le se pipálhatja! Ha te láttad volna azt a pasit! Hallod most találkoztam vele életemben először és sajnos szerintem utóljára is, de hát ez az ember felkeltette az érdeklődésemet! Túlságosan is... JeongHan mit csináljak? Nem akarok nyomulósbak tűnni, de azt sem akarom, hogy soha többé ne lássam! Uppsz, bocsi asszem kicsit eltereltem a témát. - kezdtem kínonban kuncogni, mire a kisangyal csak elémtolt egy poharat.
- Tessék igyál Americanót, az majd lenyugtat... Amúgy meg Mark YiEn Tuan én nem ilyennek ismertelek meg! Hol van a magabiztos, szívtipró, önbizalommal megtelt Mark akit én megismertem?! Szépen álljál a sarkadra és tessék felkeresni ezt a titokzatos fiút, mert ha én keresem fel annak nem lesz jó vége! - Helyesbítek, JeongHan egy ördögi lény! Már lassacskán elkezdhetnék félni tőle... - Fogadjunk, hogy összefogsz jönni vele! Ha összejössz vele, akkor meg kell hívnod egy pizzára, úgy hogy ő is ott van, viszont, ha te nyersz és még se jöttök össze, akkor egy hétig én fizetem a kávédat itt! Na? - Ennyire nagy bíztatást még senki sem tolt le nekem, pedig azért a tanáraim keményen tartottak minket...
-Rendben! Megteszem, de csak akkor, ha megígéred hogy megvígasztalsz amikor kiderül, hogy hetero! - néztem rá elszántan, mire bólintott és kezetfogtunk. -Na de mostmár megyek, mert a végén még lekésem a táncpróbát! Szia és hidd el megtalálom! - cinkos mosoly terült szét arcomon miközben az utcákat róttam. Szerencsére időben be is értem, aminek YoungJae felettébb örült. Csapattársai is kedvesen fogadtak, hisz majdnem minden héten látjuk egymást.
Már vagy tíz perce ment a próbám, mikoris hirtelen valaki kicsapta az ajtót én meg ijedtemben elromtottam az ugrást, így frotálisan ütköztem a padlóval. Minden táncos odajött hozzám, csak az ismeretlen állt meg az ajtóban. Felé pillantottam és percekig csak bámultuk egymást. Ez lehetetlen!
- Szia Mark! - köszönt rám végül ő, de én még mindig csak lefagyva néztem rá. - Már megint csak bambulsz cukiság! Mostmár biztos vagyok benne, hogy meleg vagy! - Erre persze mindenki nevetni kezdett, viszont amikor mèg mindig csak ültem inkább furcsán méregetni kezdtek.
- Mark honnan ismered Jacksont? - kérdezte meglepődve YoungJae. - És mért nézel ki úgy, mint akinek hiánya van? Hallod lassan a nyálad is folyni fog.... -kezdett hátbaveregetni én meg azzal a lendülettel fel is álltam a padlóról.
- Jól vagyok! Semmi bajom! Szia Puppy! Azért mert ez pont nem így van! Na akkor kezdhetjük? - Hadartam le az egészet mire csak még furcsább pillantásokat kaptam. - Elkezdjem esetleg egyedül? - tettem fel kérdésemet egy kis dezsávű érzéssel mellkasomban.
- Na jó, ezt majd megtárgyaljuk, addig is szeretném, ha mindketten megmutatnátok, hogy mit tudtok! - kezdett el tapsolni Gyeom mire én csináltam két cigánykereket, majd a végét szaltóval zártam. Ezután a fal felé futva és arról elrugaszkodva nyomtam le még egy szaltót. Ezután kézenjárás és egy fordulat a levegőben, majd meghajlás és leülés a padra.
- Kicsit béna vagyok ma, de ezt nézzétek el nekem! Egész este kattogtam... - Ittam bele üvegembe és felnézve realizálódott bennem, hogy mindenki lefagyva néz, de főleg Jackson. - Ne nézzetek, inkább jöjjön Jacks! Látni akarom mit produkálsz a tegnapi edzés után Puppy! - Tekintetem kihívásra késztette Jacksont, kinek íriszei elszántságot tükröztek.
- Megpróbálok jobban teljesíteni, mint te Tuan! Viszont ha nem sikerül, akkor ne röhögj! - Egy kis huncutságot véltem felfedezni szavai mögött, mit nem hagyhattam tett nélkül. Puszit dobva kacsintottam neki, hogy akkor szeretettel várom a kezdését. Nem is kellett neki több, azonnal belecsapott előadása közepébe. Dupla fordulat a levegőben, majd ezt tetézte egy szaltóval és ezutáni cigánykerékkel. Azthittem abbahagyta, de rákellett jönnöm, hogy tévedtem. Lement hídba és az én balfaszságomra le is csúszott a pólója a kézenálláskor, mit megint csak tátott szájjal bámultam. Leszarom a fogadást, de nekem kell ez a pasi! Még BamBam és YoungJae is úgy néznek rá, mint valami vadzsákmányra! Észre sem vettem mikor befejezte, csak akkor mikor már előttem állt véleményemre várva. - Na mit gondolsz? Eleget tanultam tegnap a mestertől? - Ohh hogy az isten vigye el azt a csábító mosolyát!
- Nem! Igazából te vagy a mester és nem én! Túl jól csinálsz mindent így két év kihagyás után... - Azt hiszen JeongHanie biztatása hatott... Nem szoktam ilyen lenni!
- Na várjunk csak Jackson ti mit csináltatok tegnap, meg honnan ismeritek egymást? Magyarázza már el valaki, mert nekünk kellett volna levizsgáztatni titeket, de ehelyett egymásnak mutattátok be, hogy mit tudtok... - Oké, asszem JaeBum is összezavarodott... Hmm elég szép kezdés...
Szép részletesen elmagyaráztam, hogy mit történt tegnap, természetesen kivéve azokat a részeket, ahol épp azon gondolkoztam, hogy Jackson milyen szexy és milyen aranyos meg ilyesmik. Az túl sok lett volna. -Ohh szóval, hogy az öreg fiú berozsdásodott és felkereste a mi Markienkat, hogy segítsen problémáján... Na jól van, mivel úgy is mindketten profik vagytok, szerintem elkezdhetjük összerakni a táncot! - JaeBum ezen mondtára mindenki öröm ujjongásba kezdett.
Lassan meg is alkottuk az Around The World címre hallgató instrumental koreográfiáját. Na jó, igazából csak az alap mozdulatokat sikerült összerakni, de még így is elégedetten indultunk haza az óra végeztével.
//Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt! Nemsokára hozom a folytatást, addig is gondolkodj...//
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro