Villódzó fények, partizó alakok... 2D régen került ilyen környezetbe. Nem győzte forgatni fejét a sok inger miatt, ami érte őt.
Nagyon jól érezték magukat a VIP üléseken. Elkényelmesedve dőltek hátra, és csendben bólogattak a zenére, miközben lassan fogyott az alkohol az üvegből. Az álmos Russelt hamar elvesztették... De Murdocot nem. Ma különösen furcsán viselkedett.
Noodle megunta a csendet. Látványosan elpattant helyéről, amelyre mindenki felfigyelt. Vidám és csínytalan mosolya mindenkit felvidított, tapsolásra késztetett. Csípője lassan ráált, később pedig szinkronban mozgott a zene ritmusával.
A gitáros 2D-nek integetett. A neon rózsaszín fénye megvilágította kedves arcát, aminek az énekes nem tudott ellenállni. Alig kelt ki a kanapéból, Murdoc már flegmán forgatta a szemeit.
Valami láthatatlan erő húzta 2D, egyre közelebb és közelebb Noodlehöz. Játékos volt ez a vonzalom: csinytalan, önfeledt, és eléggé félreérthető.
Csak szórakozni akartak, és kiélvezni azokat a perceket, amikor semmi tragikus nem történik velük.
A külvilág megszűnt körülöttük. A világítás ringlispírré változott, és a színek vad keringőt járva cikáztak a térben...