Yumiko:

- Ki vagy te? - kérdeztem remegő hangon. A sárga hajú csak elmosolyodott majd válaszolt.

-Pein.

Gyomrom görcsbe rándult a név hallatán. Teljesen félelemben voltam. Pein. Az Akatsuki vezetője. A férfi, akinek a foga a legjobb barátomra fáj. Remegtem, de nem a félelemtől, hanem a dühtől. Dühös voltam az előttem álló férfira, mert elakarja venni tőlem a legjobb barátom, de leginkább magamra voltam dühös, amiért azt hittem, hogy képes vagyok véghez vinni ezt a küldetést és, mert azt hittem, hogy letudok győzni egy S-szintű bűnözőt. Mit is gondoltam. Egy gyenge kislány vagyok hiába a különleges képességek, ha még azokat sem tudom használni. Elbuktam. Sajnálom Hokage-asszony, de úgy tűnik nem vagyok a megfelelő ember ehhez a küldetéshez. Gondolataimből az Uchiha hangja szakított ki.

- Mit csináljunk vele, Pein? - kérdezte a sárgahajút.

- Magunkkal visszük. - ennyit mondott majd felegyenesedett. Hátat fordított mindannyiunknak majd elindult. Hülye fejemet követve utána kiáltottam.

- Nem megyek sehova egy csapat mocskos bűnözővel! - bár ne mondtam volna ki ezt a mondatot. Pein hirtelen megfordult és dühvel a szemében indult meg felém.

- Nem tudsz te semmit rólunk, kislány! Jobban jársz, ha befogod azt az apró szádat, mert ha nem kínkeserves fájdalomban lesz részed! Világos voltam? - kérdezte ijesztően mély hangon. A vér is megfagyott bennem. Válaszra sem telt tőlem így csak bólintottam. Rettegtem. Féltem, hogy nem fogom hazajutni, ha magukkal visznek.

- Helyes! - ennyit mondott Pein majd újra elindult végül eltűnt a fák között.

Az Uchiha kezdett közeledni felém. Nem tudtam megállni a lábamon ezért a földön kúszva próbáltam menekülni, de semmire nem mentem ezzel hiszen a szőke hajú könnyedén felkapott és a madárra dobott.

- Azért szebben is lehetett volna, kislány! - szóltam oda neki bosszúsan.

- Oké! Én kinyírom a csajt, ha mégegyszer kislánynak hív! - mondta a két társának.

- Nyugalom Deidara! Inkább induljunk. - mondta az Uchiha miközben kezét felém nyújtotta. Vonakodva, de kezemet a kezébe csúsztattam és hagytam, hogy segítsen felállni. Egész úton a feketehajú karjaiban voltam, mert a chakra hiány miatt nem bírtam talpon maradni. Az időt nézve délután lehetett. Felszálltunk és, amit ott láttam leírhatatlanul gyönyörű volt. Jó pár méter magason voltunk így teljesen láttam az erdőt. A madarak mellettünk repültek csapatostul és a gyönyörű táj, ami elém tárult egyszerűen meseszép volt. A távolabbi falukat is láttam a magasból. Innen fentről minden olyan kicsinek tűnt. Úgy éreztem, hogy most szabad vagyok. De úgy igazán szabad. Remegő kézzel a hajamhoz nyúltam és kiengedtem, hogy a szél szabadon belekapjon. Élveztem, ahogy a szellő simogatta bőrömet. Felszabadító érzés volt. Szemeimet lehunytam és hagytam, hogy a nap halvány sugarai melegítsék a bőröm. Imádtam ezt az érzést.

- Úgy látom valaki imádja a repülést. - mondta a kékbőrű.

- Szép pillanat volt míg meg nem szólaltál. - mondtam, de szemeim még mindig csukva tartottam. Ha nem látom azt a három embert, akivel éppen repülök, akkor minden olyan szép.

- Kaptad Kisame. - halottam meg a szőke nevetését.

- Pont a te hangod hiányzott ehhez a már tökéletesnek nem nevezhető pillanathoz. - mondtam miután kinyitottam a szemeim.

- Szívós a csaj. Ez tetszik! - vigyorgott a hal.

- Nem bukok a halakra. - vágtam vissza.

- Cápa!

- A cápa is egy hal te hülye! - kezemmel homlokon csaptam magam. Hogy lehet valaki ilyen ostoba, mint ez?

A kékbőrű nem szólalt meg többet így megpróbáltam újra élvezni a repülést, de tekintetem az Uchiha férfira tévedt. Oly közel volt hozzám. A távolba nézett, mint, aki nagyon elmerült a gondolataiban. Most alkalmam nyílt jobban megfigyelni őt. Haja fekete akár a holló tolla. Bőre akár a porcelán. Körmén lila festés mégis jól áll neki. Gyűrűs ujján egy szép, de mégis nagy gyűrű foglalt helyet. Az Akatsuki köpeny elfedte ruháját így nem láttam többet, se jobb is így. Mikor vissza néztem az arcára engem figyelt. Szemei akár az ónix. Azok a sötét íriszek melyek bármelyik pillanatban képesek átváltani a vörösen izzó sharinganokra. Van benne valami taszító, de ezzel együtt mindent vonz magához az a szempár. Van benne valami vadság és szenvedély, de most mégis olyan lágynak tűnnek. Mint, akinek a lelke teljesen nyugodt lenne, de testtartásából és megfeszült izmaiból ez egyáltalán nem elmondható. Megszakítottam a szemkontaktus az Uchihával és újra a tájat néztem. Minden egyes percet az agyamba szerettem volna vésni.

- Itt vagyunk. - szólalt meg a szőke és már szálltunk is lefele. Ahogy leértünk a földre mind a három Akatsuki tag leugrott az agyagmadárról. Itachi ismét a kezét nyújtotta felém, de rá sem nézve ugortam le én is a madárról. Nekem egy Uchiha se nyújtsa a kezét. Az összes velejéig romlott. Körbe néztem, hogy tudjam merre lehetünk, de a virágokon kívül semmit nem láttam.

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

- Nem messze egy fogadótól. - felelte szűkszavúan az Uchiha.

- Egy fogadó? Egy fogadó a rejtekhelyetek? - kérdeztem nevetve. Komolyan egy fogadó a veszélyes Akatsuki rejtekhelye? Ez kész röhej.

- Ne legyél ennyire hülye kislány. Nem fogunk elvinni a rejtekhelyre, amíg magadnál vagy. - szólalt meg a hal.

- Így már érhető. - válaszoltam és szégyenemben a tarkómat kezdtem vakarni.

Senki nem szólalt meg ez után csak elindultunk. Csendben telt el az a pár perc amíg a fogadóhoz nem értünk. Mindannyian beléptünk a kis épületbe, majd az Uchiha a pulthoz sétált. Két kulccsal a kezében tért vissza és az egyiket a kékbőrű kezébe adta.

- Deidaraval leszel egy szobában. - ennyit mondott a társának majd egy pillanatra rám nézett és elindult az emelet felé. Gondolom akkor én meg vele leszek egy szobába.

Ahogy az emeletre értünk a feketehajú elsétált a folyosó végére és az utolsó ajtónál megállt. A kulcsot a zárba helyezve kinyitotta az ajtót, majd hagyta, hogy én lépjek be elsőnek a szobába.

- Nézzenek oda. Egy Uchiha, aki illedelmes. Az ilyen is ritka. - mondta gúnnyal a hangomban, de az Uchiha nem felelt rá.

Körbe néztem a szobában és tekintetem a hatalmas fekete franciaágyon akadt meg. Biztos nem! Nem fogok egy ágyban aludni azzal az Uchihával!

- Majd a kanapén alszom! - mondta az Uchiha, mintha a fejembe látna. - Nem! Nem látok a fejedbe, de minden az arcodra van írva.

Oké. Ez tuti gondolatolvasó!

- Reméltem is, hogy nem egy ágyban fogunk aludni. - mondta egy mély levegő után.

A feketehajú erre már nem válaszolt. Kilépett a szobából ezzel magamra hagyva, ami kapóra is jött nekem. Kerestem egy papírt meg egy tollat és elkezdtem körmölni a szöveget, amit Tsunade-nak szánok.

"Hokage-sama! Yumiko vagyok. Ha ez az üzenet eljut önhöz, akkor kérem küldjön valakit a megmentésemre! Az Akatsuki magával visz a rejtekhelyükre és engem próbálnak majd felhasználni arra, hogy megkaphassák Narutot! Mind tudjuk, hogy a szőke bármit megtenne a barátaiért ezért kérem arra, hogy ezt a levelet ne mutassa meg Narutonak! Nem tudhat arról, hogy az életem veszélyben van! Jelenleg egy fogadóban vagyok Uchiha Itachival, Hosigaki Kisameval és egy Deidara nevű fiúval nem messze Konoha határától. Kérem siessenek."

Össze hajtottam a papír és egy repülőt készítettem belőle. Kinyitottam az ablakot és a szélt segítségül hívva elhajítottam a papírrepülőt. Csak jusson el Tsunade-hoz. Az ablakot becsuktam és az Uchiha ekkor tért vissza a szobába két tálcával a kezében. Oda mentem hozzá és becsuktam helyette az ajtót. Letette a tálcákat a kisasztalra, ami a kanapé előtt helyezkedett el, majd felém fordult.

- Egyél. - ennyit mondott, de nem is igazán vártam többet egy Uchihatól.

Ránéztem a tálcára és hasam pont ezt az alkalmat választotta arra, hogy korog egyet. Milyen kínos...

- Úgy tűnik jókor hoztam az ételt. - szólalt meg újra az Uchiha és, mintha arcán egy apró mosoly látszódott volna, de lehet csak képzeltem. Az Uchihák képtelenek bármilyen érzelmet érezni a gyűlöleten kívül.

- Csak maradj csendben! - mondta bosszúsan a hosszú hajúnak majd helyet foglaltam a kanapén és enni kezdtem. Mire végeztem az evéssel arra lettem figyelmes, hogy az Uchiha férfi leül mellém és ő is enni kezd. Mivel én elfogyasztottam a részem felálltam az ülőgarnitúráról és a tálcát a kezembe véve indultam meg az ajtó felé. A feketehajú egyből előttem termett ezzel elzárva a kiutat.

- Nem lépsz ki a szobából! Legalábbis egyedül nem! - mondta miközben sharinganjai automatikusan aktiválódtak.

- Felesleges lenne megpróbálnom elszökni hiszen a nagy Uchiha Itachi rabja vagyok. Annak az Uchihának a rabja, aki szemrebbenés és érzelmek nélkül irtotta ki a saját klánját! - vetettem neki oda. Arca elsötétült. Most teljesen úgy festett, mint egy vérszomjas ragadozó, aki bármikor széttépheti a zsákmányát. Ebben a helyzetben én voltam a zsákmány Itachi pedig a ragadozó.

- Fogalmad sincs a miértjéről szóval többé ne is említsd ezt! - mondta fenyegető hangon miközben sharinganjaival mélyen a szemeimbe nézett. - Most pedig add ide a tálcát és jó kislány módjára tedd azt amit mondok.

- Nem leszek egy Uchiha csicskása. Ne is álmodozz ilyenekről!

- Inkább szeretnél ennek az Uchihának az áldozata lenni? - kérdezte továbbra is fenyegető hangon. - Másodpercek alatt darabokra tudlak szedni szóval tedd azt amit mondok!

Választ nem adva neki sóhajtottam ingerülten majd a mellkasának nyomtam a tálcát, ami végül nagy puffanással a padlón landolt. Utamat a fürdőbe vettem, hogy vegyek egy jó hideg zuhanyt abban reménykedve, hogy az majd segít a tisztán gondolkodásban. Kád helyett zuhanyzó volt a fürdőben így gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim és beálltam a zuhany alá. Az idő olyan délután három vagy négy óra lehetett. Azt mondták, hogy este fele érünk a rejtekhelyre szóval bőven volt időm a zuhanyzásra. Megnyitottam a hidegvizet, ami majdnem egy szívinfarktust okozott mikor bőrömhöz ért. Hagytam, hogy a hidegvízcseppek végig folyanak a testemen. Gondolataim kezdek kitisztulni így végig tudtam gondolni az eddig történteket. Végülis, ha velük megyek és elérem, hogy megbízzanak bennem olyan információkat szerezhetek meg róluk. Igen. Ezt kell tennem.

Miután elhatároztam magam, hogy mit fogok tenni elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. A falon elhelyezett szekrényből elő vettem egy fekete törölközőt. Miután kellően szárazra töröltem magam vissza vettem a koszos ruháim ugyan is elhagytam a táskám miközben az Uchiha és társai üldöztek. Elhagytam a fürdőt és az ágyba készültem, hogy tudjak egy keveset pihenni, de ezt a tervemet az Uchiha akadályozta meg. A feketehajú az ágyra dobott egy táskát majd rám nézett.

- Kisame megtalálta a táskádat. - ennyit mondott majd ismét a kijárat felé vette az utat, de az ajtó előtt megállva még intézett hozzám pár szót. - Öltözz át valami színesbe.

Válaszomat meg sem várva hagyta el a szobát. Valami színesbe? Nem hiszem, hogy raktam volna el színes ruhát, de mindjárt kiderül.

Kinyitottam a táskámat és mindent kipakoltam belőle. Egyetlen egy színes felsőm volt. Egy piros csipkés felső, ami hát.. nem takart sokat a felsőtestemből. Bár, ha valamelyik hülye belém szeret könnyebben tudok majd információkat szerezni.

Átcseréltem a felsőt, majd egy világoskék nadrágot vettem fel mellé. Hánynom kell, ha magamra nézek.

A koszos ruháimat beletettem egy zacskóba, majd mindent vissza pakoltam a táskába. A levelet, amit elkellett volna juttatnom azt egy titkos zsebbe tettem, hogyha át is nézik a táskám véletlenül se találják meg. Mire össze húztam a táska cipzárját az Uchiha is vissza tért a szobába. Szemei a felsőmön akadtak meg, de ez sem tartott sokáig. Érzelemmentes tekintetével a szemembe nézett, majd szólásra nyitotta ajkait.

- Nem azt mondtam, hogy kurvának öltözz. - tessék? Ezt most jól hallottam?

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem vissza.

- Nem fogom elismételni. Vegyél fel valami normális felsőt vagy a pólómat adom rád. - válaszolt hidegen a férfi.

- Nincs is színes ruhám! - kiabáltam rá.

- Az már nem az én bajom, de, ha Hidan meglát ebben a felsőben neked véged. - mondta vállat vonva majd a táskámat a kezébe vette.

- Majd én viszem! - kaptam ki kezéből a cuccaim és a vállamra akasztottam a pántját. A halfejű-ékkel egyszerre hagytuk el a szobákat. A szőke közelebb jött és teljesen végig nézett rajtam.

- Na így már nem hasonlítasz a depressziós Uchihára! - mondta egy vigyorral az arcán, majd Itachi felé fordult. - Pein üzent, hogy induljunk!

Az Uchiha csak bólintott majd közelebb lépett felém. Fogalmam sem volt, hogy most mi fog történni. Hirtelen egy szúró érzést éreztem a vállamnál. Tekintetem oda vezettem és egy injekciós tű lógott ki belőle. Az Uchihára néztem.

- Altató. - ennyit válaszolt a fel sem tett kérdésemre. Szemeim kezdek nehezebbé válni. Utoljára az maradt meg, hogy a feketehajú karjaiba kerülök ismét.

Hello, hello!🥰
Meghoztam a 3.részt is.
Igazából tegnap este kész lett volna a rész és ma reggel már írhattam volna a következőt, de estére annyira elfáradtam, hogy semmi erőm nem volt befejezni a könyvet.😕
De a lényeg, hogy kész lett és tudjátok olvasni!😍
Remélem tetszik ez a rész is.
Ha minden jól alakul még ma kiteszem este fel a 4. részt, de nem ígérek semmit.
További szép napot és kellemes húsvétot mindenkinek!🐇🤍
Natsumi-senpai💋