Credits to moonshinebxy

Szavak száma: 979

Aziraphael éppen a zöld teáját itta amikor megszólalt a telefonja, de semmi erőfeszítést nem tett, hogy felkeljen és válaszoljon rá, mivel az egyik kedvenc könyve újra olvasásával volt elfoglalva.

- Angyal. Én vagyok az, Crowley – hallotta a telefonból. Aziraphael egyből el kezdett figyelni amint meghallotta a legjobb barátja hangját.

- Nagyon unatkozom. Mióta megállítottuk az Armageddont, semmi nem történt! Szeretnél csinálni valamit? - kérdezte a démon – Nos. Ha hallod ezt, hívj vissza – mondta majd a telefon elnémult. Az alacsonyabb férfi egyből felkelt a földről, ahol a könyveivel körülvéve ült, odament a telefonhoz és visszahívta a démonját. Crowley szó szerint nem volt az övé de Aziraphael semmi mást nem akart jobban. Tudta, hogy megkaphatná, hisz a démon sosem volt jó az érzelmei elrejtésében. Ezért tudta már ezt az angyal évszázadok óta. De arra számított, hogy Crowley teszi meg majd az első lépést. 1762-ben jött rá először, hogy milyen mélyen szereti a másikat. Ketten sétáltak a tengerparton és nézték, hogy a hullámok hogyan ütik meg a partot. Mezítláb voltak és, élvezték a homokot a lábujjaik között. A démon vörös haja hullámzott a szellőben, a nap sugarai finoman táncoltak a bőrén, a szemei, amiket most nem takart el a napszemüvegével az angyal kérésére, tükrözték a nyugodt tenger szépségét. Egyszerűen csodálatosan nézett ki, Aziraphaelnek a szíve kihagyott néhány dobbanást. A démon váratlanul megállt és csak nézte a tengert. Az alacsonyabb szőke mellette állt. A kilátás leírhatatlan volt, de ő mégsem tudta levenni a szemét a legjobb barátjáról.

- Szoktál azon gondolkozni, hogy mi van még kint, mármint a Földön kívül? - kérdezte Crowley, az arca finom volt ahogy a másikhoz fordult.

- Nem. Nem nagyon. Azt hiszem jobb nem ezen gondolkodni. Az a dolgunk, hogy itt legyünk. - válaszolt Aziraphael őszintén.

- Semmit sem kell csinálni, Angyal. Mi csak elmehetnénk! Tudjuk miért vagyunk itt, de... de én nem akarom, hogy megtörténjen Aziraphael. Nem akarom, hogy vége legyen a világnak. Nem akarom, hogy a menny és a pokol harcoljon... Uhm én- sátán szerelmére! Amit akarok mondani az az, hogy nem tudnák harcolni egy háborúban ahol ellenségként kell majd küzdenünk. - nyögte ki a démon.

- Oh, kedvesem. Született ellenségek vagyunk, ahogy eddig sem ezután sem fogok ellened harcolni. - biztosította az Angyal a barátját.

- És mi van a mennyhez való hűségeddel? - Kérdezte Crowley kicsit feszülten.

- Annak van egy határa, és az a határ mindig is te voltál és te leszel kedvesem. - mondta Aziraphael a másiknak. A démon nem szólt hozzá, a tengerre nézett, egy apró mosollyal a száján. Ez volt a pillanat amikor az angyal realizálta mennyire szerette a másikat.

- Angyal? Mi az? - hallatszott Crowley a telefonon keresztül.

- Ó igen, Azt akartam mondani, hogy átjöhetsz a boltba beszélgetni. Még van egy kis dolgom de örülnék ha itt lennél. - Válaszolta Aziraphael kissé riadtan, hogy így lett kirángatva a gondolataiból.

- Jó. Tíz perc és ott vagyok egy kis borral. - mondta a vörös hajú és letette a telefont. Az angyal boldogan sóhajtott és elkezdett készülődni.

Pontosan tíz perc múlva a könyvesbolt ajtaja feletti csengő megszólalt és Crowley jött be nagy léptekkel és egy üveg borral a kezében.

- Angyal? A menny szerelmére hol vagy? - kiabált a démon miután nem találta a barátját a hátsó szobába.

- Oh, itt vagyok! - mondta Aziraphael ahogy kisétált egy könyvespolc mögül, az olvasó szemüvegével az orrán. A démon letette a bort és leült az asztalra. A szemüvegét lerakva az angyal jobban megnézte a bort.

- Mikori? - kérdezte és lerakta a bort.

- Igazából nem is tudom. Rá kéne lenni írva valahol. - mondta Crowley és elkezdett a másik felé sétálni, de elbotlott a könyvekben amik között Aziraphael ült korábban, és egyenesen bele pontosabban rá esett a másikra. Mindketten a fa padlón feküdtek, a démon az angyal felett, a kezei a feje mellett pihentek, alapvetően a földhöz szegezve őt. Crowleynak elakadt a lélegzete és a szíve elkezdett hevesebben verni. Sok éve volt mikor először elképzelte magát ilyen közel a barátjához. Mindig is tudta, hogy azóta, hogy másodszor találkoztak, hogy mélyen szerelmes lett az angyalba és igaza volt. A démon gyorsan vette a levegőt és egy remegő „A-angyal" -t engedett ki mielőtt lehajolt volna és az ajkát a másikhoz érintette félénken. Elsőre Aziraphael sokkoltnak látszott, de nem tartott sokáig, hogy az ajkait a másik ritmusához igazítsa. A démon úgy érzete minden felrobban benne, a teste erre vágyott az utóbbi 6000 évben és ez most megtörtént, nem tudta elhinni. Benne minden többért kiáltott úgyhogy a kezét elvette a földről, végigsimított az angyal haján majd megragadta a kabátját készen, hogy levegye, de az volt az a pillanat amikor realizálta, hogy mit is csinált igazából és elhúzódott.

- A-aziraphael úgy sajnálom! Én- - dadogott és már kelt volna fel amikor az alatta lévő felemelte a kezét és óvatosan levette a démon szemüvegét. Egymás szemébe néztek. Míg Crowley szeme tele volt az elutasítástól való félelemmel, Aziraphaelé tele volt szeretettel. Ez adott egy kis reményt a démonnak aki mohón hajolt le még egyszer. Az ajkaik egyhangban mozogtak mintha oda tartoztak volna és sehova máshova. Crowley finoman végigsimított a másik kulcscsontján, próbálta nem elsietni a dolgokat. Meglepetésére Aziraphael mohóbb volt és beletúrt a démon hajába finoman meghúzva azt. A nyelveik találkoztak ami miatt a démon egy halk sóhajt hallatott és egy rövid harc után a fölényért alávetette magát az angyalának. Aki gyorsan megfordította őket és megcsókolta Crowley nyakát, egy kis nyomot hagyva után. Erre Crowley egy a sziszegés és nyögés keverékével válaszolt. Majd az angyal elhúzódott és elmosolyodott mielőtt felkelt volna és kisimította a ruháját. A földön lévő zihálva vett levegőt és mélyvörös árnyalatba volt az arca. Amint realizálta, hogy Aziraphael már felkelt és a bort nyitotta egyből felpattant és elkezdett dadogni.

- A-angyal é-én... mi- öhm.

- Tudom kedvesem. Tudom. Én is szeretlek – az alacsonyabb szőke mosolyogva húzta a démont még egy csókra. Rövid volt de tele szeretettel.

- I-igen. Az – válaszolta Crowley zavartan amint szétváltak.