Credits to: whovian009

Szavak száma: 229

[Na hát ez elég érdekesre sikerült így magyarul]

A tél közepe volt és Crowley meleg ruha nélkül sétált be a könyvesboltba. A fogai vacogtak, az ajka kék volt, minden tekintetből fagyott volt.

A kandallóhoz sétált és leült elé, mikor Aziraphale előre jött és meglátta a démont a földön ülni.

- Crowley?

Crowley nem válaszolt, túlságosan fázott.

Aziraphale mellé térdelt és látta, hogy reszketett.

- Crowley te megfagysz!

Aziraphale átkarolta Crowleyt aki közelebb húzódott az angyalhoz, hideg volt viszont az angyala meleg.

- Te... meleg... Angyal.

- Miért vagy ilyen hideg?

- Hideg-vérű.

- Ah igaz... kérsz egy kis forró csokit?

Crowley bólintott de nem akarta, hogy Aziraphale elmenjen, túl meleg volt. Aziraphale elkezdett mozgolódni de Crowley megállította.

- Ne... maradj.

- Természetesen kedvesem.

Aziraphale varázsolt egy kis forró csoki és megitatta Crowleyt, hogy belülről is felmelegedjen.

- Jobb?

- Egy... kicsit – még mindig fázott de nem akart kényelmetlenséget okozni az angyalnak azzal,, hogy elmondja.

- Hazudsz, igaz?

- Talán.

Hirtelen Aziraphale és Crowley az angyal hálószobájában voltak, Crowley az ágyhoz lett véve majd belerakva.

- Angyal?

- Egy pillanat.

Az angyal egy rakat takaróval jött a kezében, kibogozta őket és betakarta vele Crowleyt.

- Elég meleg?

- Mesterséges meleg... kell... test... hő...

Aziraphale bemászott az ágyba és a démon közelebb bújt hozzá. Az angyal kitárta a szárnyait és a most már alvó démont takarta be vele.

- Meleg Angyal – motyogta Crowley alvás közben.

- Aludj jól Crowley.