Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy hercegnő, Hollószárny hercegnő a Bátrak szigetéről. Születésétől kezdve pompázatos palotában lakott, szinte mindene megvolt, amire csak vágyott, de mégsem volt boldog. S hogy miért? Mert hatalmas szíve köré tüskék nőttek mások bánata láttán, így hát elhatározta, hogy egy éjjel kisurran, s megpróbálja a lehetetlent: mosolyt csalni mások orcájára. Így is lett, senki se látta, s hipp-hopp a palota falain kívül császkált, fekete csipkeköpenyben, s szárnyalakú hófehér szemmaszkban.
"Ki is legyen az első?" - gondolta magában a leány, majd meglátta azt a régi házikót, melyben egy gyönge tüdejű kisfiú él, szegényesen, de akárhányszor meghallotta, hogy a királylány érkezik, ő volt a legelső, ki széles mosolyával üdvözölte. No de mit is kéne adni? Pénzt? Az egyszer úgy is elfogy. Apróság? Minden pótolható. Ám a hercegnőnek a tarsolyában elbukkant egy régi tehetség, mégpedig az éneklés. Így hát pont takarodó előtt, odasurrant a kisfiú ablaka alá, s bájos hangján énekelni kezdett:
Hogyha egyszer búslakodná-ál,
Figyelj ritmusomra s rá-ám
A világ csodái csak rád várna-ak
Csak keresd mit mások nem látna-ak
Hisz minden szívben egy ritkasá-ág
Akár csak a holló szárny csapá-ás

S így, házról házra járva énekli eme különös dalt, mely érdekes - vagy pont hogy nem - módon, elaltatja a gyermekeket, s szebbnél szebb álmokat sodor pillájuk alá, melyben egytől egyig megtalálják szívük rejtett kincsét.

A legenda szerint Hollószárny hercegnő, a mai napig járja a kisgyermekek házait, hogy énekelhessen nekik. Nálad járt már?

Jó éjszakát kívánok! ♡