Egy héttel később az ajtóban álltam, az összes holmim pár táskába zsúfolva a lábamnál, és vártam az autót, ami elvisz majd a jegyesemhez. Őszintén, a gyomrom apróra volt zsugorodva, és folyamatosan izzadt a tenyerem. Borzasztó ideges voltam, hogy milyen lesz ő. "Vajon megfelel az elképzelésimnek, vagy hatalmasat fogok csalódni?" ez a gondolat ismételte magát a fejemben. 

Úgy pár perc múlva begördült egy fekete, álomszép limuzin az udvarunkra, aminek a sofőrje külön kiszállt, hogy kinyissa nekünk az ajtót. Na ez ám a luxus! 

Miután a szüleimmel beszálltunk, a meseautó elfurikázott minket egy gyönyörű villához, ami egy hatalmas birtokon foglalt helyet, és külön épületnyi garázs is tartozott hozzá. És ha ez még nem győzött volna meg eléggé, hogy mennyire gazdagok, bent a drága bútorok és a lépten-nyomon felbukkanó szolgálók biztosan. 

Először egy kedves házaspár fogadott minket, akik udvariasan elcsevegtek anyámmal, és remekül megvitatták az egyik Baccarat kristályvázát. Aztán, pont mikor már unatkozni kezdtem volna, megjelent ő. 

A fiatal férfinak világos, barnás-szőke haja volt, csillogó szemei, elegáns arcvonásai és puha, íves szája. Fekete nadrágot és sötétlila inget viselt, aminek láttán kicsit elszégyelltem magam, hogy farmarba meg pólóba jöttem, és nem öltöztem ki jobban. Amikor leért először illedelmesen meghajolt, majd végigfuttatta rajtunk a tekintetét, ami végül rajtam állt meg. 

- Jisung! Örülök, hogy végre találkozunk. Lee Minho vagyok - mutatkozott be. - Elrabolnám őt egy időre, ha a társaság nem bánja - jelentette be, aztán kezén fogott, a tenyerében az enyém majdnem elveszett. Hmm, vajon mása is ilyen nagy? 

Átvitt egy szalonba, ahol kettesben maradtunk. Leültetett az egyik bársonyos kanapéra maga mellé. 

- Gondolom sok kérdés van most benned - szólalt meg, és végigsimított a kézfejemen. - Igyekszem válaszolni, amennyire lehet, szóval ne kímélj. 

Én persze rögvest kaptam az alkalmon, hiszen igen, sok kérdésem volt. 

- Hány éves vagy? Tényleg össze kell házasodnunk? Miért? Te tudtál erről? Mióta? Tényleg maffiózó vagy? Öltél már embert? Fogsz bántani? Mikor kell először lefeküdnünk? Esküvő után, vagy még előtte? 

- Hé, lassíts, egyszerre csak egyet, jó? - mondta mosolyogva, és a kezét felvezette a vállamhoz. - Nos, huszonöt éves vagyok, és igen, össze kell házasodnunk. Az oka egyszerű. Most készülök átvenni az alvilág uralmát apámtól, és sokkal könnyebben elfogadnak a riválisok, ha van párom. A szüleid részéről, nekik magasabb pozíciót jelent, ha összekapcsolódnak egy ilyen befolyásos családdal, mint a miénk. Bár azzal már tisztában voltam, hogy hamarosan össze kell kötnöm az életemet valakivel, a konkrét eljegyzésről csak egy hónapja értesültem, és nekem sem volt beleszólásom. 

Vett egy mély levegőt, majd folytatta. 

- Igen, tényleg maffiózó vagyok, ebből fakadóan képes vagyok ölni. De csak abban az esetben vagyok hajlandó, ha nincs más választásom, és akkor sem élvezem. Neked pedig semmi pénzért sem ártanék, Jisungie, sőt, örökké védelmezni foglak - egy pillanatra megállt, és finoman megsimogatta az arcomat. - Szexelnünk csak esküvő után lehet majd, ez egyfajta hagyomány. És nyugi, ígérem, hogy vigyázni fogok rád - odahajolt hozzám, és lágy puszit adott az arcomra, mire kissé elpirultam, és ösztönösen közelebb bújtam, aminek láthatóan örült. 

Igaz, én kérdeztem ennyit, a sok információ eléggé lefárasztott. Azért tetszett, hogy Minhoval ilyen nyíltan lehet beszélgetni, és szeretné, hogy én is tájékozott legyek a dolgokban. 

Már aznap este beköltöztem, de a szokásokhoz mérten külön szobában kellett aludnom. Kár, szívesebben lettem volna már Minho mellett, valamiért olyan megnyugtató és biztonságos volt a jelenléte számomra. Ami azt illeti, kellemeset csalódtam, sőt álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen helyes és törődő lesz a jövendő férjem. És miután találkoztam vele, már nem is bántam ezt a házasság dolgot annyira.