Éppen az ágyamon fetrengtem, egy új yaoi mangát olvasva. A redőny résein bekúszó fénycsíkok világították meg a könyvemet, a kerek, szalagokkal díszített ventilátor pedig hősiesen küzdött a szobámban uralkodó nyári hőség ellen. A falakról a Got7 és a Monsta X posztereim vigyáztak rám. Tökéletes chill uralkodott. 

Természetesen ebben a pillanatban léptek be a szüleim, pont amikor kezdett izgalmas lenni a történet. 

- Jisung, beszélnünk kell! - szólalt meg anyám. 

- Fontos? - kérdeztem, mert nagyon nem akartam elszakadni az olvasmányomtól, ahol a két srác éppen mezítelenül csókolózott. 

- Nagyon is. Munkaügy - apám komor hangjára már odafordultam, és színpadias sóhajjal keltem fel az ágyról, majd követtem őket a nappaliba. 

Érdekes, eddig tizenhét évem alatt még egyszer sem mondták el, hogy mit dolgoznak, én meg nem kérdeztem. Ha mégis, leintettek annyival, hogy nem kell tudnom, és ráadásképp vettek nekem valami apróságot, hogy elhallgattassanak. Most pedig hirtelen mindenképpen beszélniük kell róla? Nem tetszett nekem ez az egész. 

- Nézd, fiam - kezdett bele apám. - Valamit tudnod kell: mi igazából maffiózók vagyunk. 

- MIVAN? Ez vicc? - úgy néztem rájuk, mint akik meghibbantak. De az arcuk végig komoly maradt, így kénytelen voltam elfogadni, hogy ez az igazság. Csodás. 

- És még mielőtt kiakadsz, ez nem a legrosszabb rész - folytatta. - Ugyanis az a helyzet... Hogy... Izé...

- Még a hónap vége előtt megházasodsz - fejezte be helyette anyám a mondatot. - Odaígértünk a legnagyobb maffiacsalád fiához. De meg kell értened, ez mindkét család érdekeit szolgálja, és így a Han név visszanyerheti a régi méltósá.... 

- MI A RETKES LÓFASZ?! - szakítottam félbe. - Ezt nem gondolhatjátok komolyan! Még a gimivel se végeztem! Férjhez menni egy idegen férfihoz!? Aki ráadásul bűnöző! Teljesen elment a maradék józan eszetek?! - felpattantam a kanapéról, és föl-le kezdtem róni a köröket idegességemben. 

- Jisung higgadj le! - szólt rám hideg tekintettel anyám. - Fölösleges ez a hiszti. Az eljegyzést már megkötöttük a Lee családdal, az esküvőt is szervezzük. Hozzámész akár tetszik, akár nem, szóval jobb, ha máris elkezdesz megbarátkozni a gondolattal. 

- Attól tartok igaza van - apám már egy fokkal empatikusabb tekintettel pillantott rám. - Ilyen az üzlet. 

- Tehát a saját fiatok árucikk lett? - álltam elé csípőre tett kézzel. 

- Nézd a jó oldalát: a mi házasságunkat is előre elrendezték, aztán látod, milyen remekül sült el - próbálkozott, de valahogyan nem hangzott őszintének. 

- Nem hiszlek el titeket - mondtam tompa hangon, és inkább felmentem a szobámba. 

Pár órával később, amikor már kicsit lenyugodtam, be kell vallanom, önkénytelenül is arról kezdtem fantáziálni, hogy milyen lesz a férjem. A regényekben mindig egy jóképű, magas srác, lehengerlő humorral és karizmával. Reméltem, hogy ez a Lee is ilyen. Az nem titok senki előtt, hogy meleg vagyok, mint egy bekapcsolt fűtőpanel; szóval ha dögös és rendesen bánik velem, nem valami szadista állat, azzal már ki tudtam volna egyezni. 

A szüleimmel való kapcsolat mondjuk nem hittem, hogy nagyon romlana ez után, hiszen nem lehet kárt tenni abban ami nincs. De tényleg, túl kevés érzelem fűz hozzájuk, hogy érdekeljen. Persze, attól még fájt, hogy így a hátam mögött tervelték ki az egészet. De továbbra is jobban izgatott az, hogy mi lesz a jövőmmel.