Myra elmosolyodott ahogy Ransom üzenetét olvasta.Egy ideje beszélgetnek és valahogy Myra arca folyamatosan vigyorgott.
-Min mosolyogsz?-kérdezte Fran. Mire Myra azonnal felnézett a telefonjából.
-Oh, csak egy barát! Egy vicces videót küldtek nekem!-mondta ahogy azonnal lezárolta a telefonját és a farzsebébe helyezte.
Lassan egy hét telt el amióta Ransom Myránál töltötte az éjszakát. Semmi sem történt köztük. Valójában teljesen úriember volt. Még azt is felajánlotta, hogy a kanapén alszik, de persze Myra nem engedte. Hisz attól hogy még nem alszanak együtt, nem jelenti hogy nem aludhatnak együtt. Igazság szerint ezek voltak Myra legjobb éjszakái.
Azután az este után, másnap reggel Myra egyedül ébredt az ágyban. Egy pillanatig arra gondolt Ransom biztos megbánta a dolgot, de lesokkolva vette észre hogy 20 perc múlva Ransom fánkkal és kávéval tért vissza.
Az elmúlt egy hétben folyamatosan flörtöltek egymással.  Természetesen sokszor veszekedtek. De minden egyes veszekedés vége ugyanaz volt, szenvedélyes csók. De semmi több. Ransom mindig megállította Myrát mielőtt tovább jutottak volna.
Ami miatt Myra továbbra is értetlenkedve állt a dolog előtt. Hisz annyiszor említette már, hogy vele akar lenni de alig akar hozzáérni. De mégse érezte ezt mikor csókolóztak. De nem tudott mit tenni, beletörődött hogy biztos meg van az oka amiért nem akar hozzáérni. Bármi is legyen az.
-El kell mennem a postára!-mondta Fran ahogy kizökkentette Myrát a kis gondolataiból.-Pár óra is jövök!-Myra elmosolyodott ahogy elköszönt Frantól majd visszatért a vacsora készítéshez.
Pár óra eltelt azóta amióta Fran elment, Myra pedig a pultra hajolva írta a heti bevásárlólistát mikor szorosan fogta előlről át őket egy kar.
-Te ignoráltad az üzenetem!-súgta Myra fülébe.-Egy órán keresztül! Ez kifejezetten udvariatlan dolog!-Myra elmosolyodott.
-Dolgozok! Elfoglalt vagyok!
-Aham!-kezdte csókolgatni a nyakát.-Személy szerint azt gondolom azért hagytál ignorálva, hogy ne legyen választásom és személyesen kelljen hozzád jönnöm!-megfordult a karjaiban.
-Igen! Mert egész nap azon gondolkoztam, hogy az istenbe tudlak felhúzni!
-Száz százalék hogy azért csináltad!
-És mégis minden alkalommal visszatérsz hozzám! Csak nem lehetek annyira rossz!-Ransom megforgatta a szemeit mielőtt lehajolt hogy megcsókolja őt, de mielőtt az ajkaik találkozhattak volna lépteket hallottak az ajtó mögül. Gyorsan szétreppentek mikor Richard lépett be az ajtón.
-Ransom nem tudtam, hogy itt vagy!-mondta a fiának.
-Mert nem mondtam, hogy itt vagyok!-válaszolta ridegen Ransom.
-Bár tudhattam volna, hogy itt talállak! Ahol Myra is bújkál!
-Segíthetek valamiben Richard?-kérdezte udvariasan Myra, ami felhúzta Ransomot valami oknál fogva. Tudta hogy ez a munkája része, mégis utálta mennyire udvarias a családjával mikor ők ezt nem érdemlik meg.
-Egy kávé jól esne!
-Tudod hol a kávéfőző!-szólt közbe Ransom.
-Ransom...!-sóhajtott Myra.-Minden rendben, eltudom készíteni a kávéját!
-Tud kávét készíteni fiam!-mosolygott Richard.-Köszönöm Myra!-Myra elmosolyodott ahogy a készülékhez sétált.
-Szeretnél te is egyet Ransom?
-Nem!-válaszolt, ahogy kiviharzott a konyhából. Fogalma nem volt miért ment el ilyen gyorsan a férfi de egy apró mosollyal az arcán közelített Richardhoz ahogy várta a kávét lefőjjön. Richard leült a pultnál lévő szék egyikébe, és csak figyelte Myrát pár másodpercig mielőtt megkérdezte.
-Te és a fiam....lefeküdtetek egymással?-Myra felnézett a papírról.
-Nem, természetesen nem!-ami ha onnan nézzük igaz volt, hisz egyetlen egyszer sem történt több csóknál.
-Meg kell értened az aggodalmam Myra! Ismerem a fiam, tudom hogy nem az a fajta aki megállapodik egy lánynál! Általában nőről nőre megy, és nem érdekli kit bánt meg vele!-elnevette magát.-Néhányszor nekem is közbe kellett lépnem főleg mikor házas nőkkel szórakozott! Egy csomó férfi kopogtatott ez miatt az ajtónkon!-Myra azonnal a kávéfőző felé fordult. Házas nők?-Ezt csak azért mondom el mert nem akarom hogy te is úgy járj mint ők! Nem örülnék neki ha ez miatt elveszítenénk téged a családból, miközben Harlan megtalált téged!
-Nincs semmi köztem és Ransom között!-mondta Myra neki.-Nem kell aggódnod!-majd a kávéhoz sétált ami menet közben elkészült, és egyenesen hozzávitte.
-Valójában nem tudok maradni!-állt fel.-Nem vagyok nagy kávé rajongó!-mosolygott rá és elhagyta a szobát. Most ez komolyan szórakozik velem? Kiöntve a kávét a bögréből idegesen helyezte a mosogatógépbe. Kibaszott család!

Később este

Myra pár perce ért haza mikor kopogás hallatszódott az ajtaján. Nem volt meglepetés ki állhatott ott. Ransom.
-Most komolyan ignorálod minden üzenetem?-kérdezte ahogy besétált minden kérdezés nélkül.
-Persze, gyere nyugodtan be!-mondta ahogy becsukta az ajtót.
-Mi a francot mondott neked?
-Mi?
-Az apám, mit mondott neked? Tök jól elvoltunk majd pár percet töltöttél vele és semmibe veszel!
-Már ne haragudj de nem te voltál aki kiviharzott a konyhából minden szó nélkül? Ha bármi problémád van az apáddal akkor hagyj ki belőle, rendben?-ment a hűtőhöz ahogy két üveg vizet vett elő és egyet Ransomnak adott majd leült a kanapéra.
-Felidegesített!-mondta ahogy Myra mellé ült.
-Nem is mondott semmit!-válaszolta Myra.
-Ne törődj vele bármit is mondott neked!
-Miért gondolod, hogy bármit is mondott nekem? Talán csak azért nem válaszoltam neked, mert elfoglalt voltam!
-Ezelőtt ez nem akadályozott!
-Mindegy, holnap is nap lesz!
-Ezt ne csináld!-sóhajtott.
-Figyelj! Hosszú napom volt! El akarom felejteni a munkát, nézni azt a hülye tévét amiben valami agyzsibbasztó műsort adnak és rendelni valami kaját! Nagyon szívesen látlak téged is!-látta ahogy Ransom összerántotta a homlokát.-Mi az?
-Semmi!-Myra sóhajtott majd a vizet az asztalra helyezte ahogy átmászott Ransom ölébe.
-Semmi? Az arcod mást mond!-hajolt oda ahogy megcsókolta őt.-Ha tovább folytatod a homlokod összehúzását ráncos leszel!-Ransom kezei Myra csípőjén pihentek.
-Akkor majd meghívást kapok Joni szépségszalonjába!
-És nem kapsz többé majonézt csak a zsírszegény fajtát!-mindketten elmosolyodtak.
-Sajnálom amiért egy hülye voltam!-mondta ahogy a keze folyamatosan Myra hátán fel-le csúszott.
-Nem baj, sajnálom amiért nem válaszoltam!-csókolta meg őt újra. Ransom keze lassan Myra tarkójára csúszott amivel arra késztette ne tudja magát tőle elhúzni. Myra kezei lassan a vállára csúsztak ahogy egy apró mozdulatot tett a csípőjével. Ez miatt pedig egy apró hangot sikerült Ransomból kikényszerítenie. És nem. Egyáltalán nem utálta a hangot amit hallott.
-Viselkedj!-szólt rá Ransom. Vagy mi lesz? Gondolta Myra magába. Újra ugyanazt tette mint előbb csak intenzívebben. Elmosolyodott mikor ugyanazt a hangot meghallotta. Ransom gyorsan mozdult, megemelve Myra csípőjét fektette őt a hátára ahogy a testével felé hajolt. Elkapva a kezeit, a feje fölé emelte őket.-Próbálok úriember lenni!-jegyezte meg.
-Nem kértem, hogy legyél az!-emelte meg a csípőjét de Ransom visszanyomta a kanapéra. Érezte ahogy a keményedő farka hozzápréselődik.-Nem akarok semmit se jobban, mintsem hogy ne légy jelen pillanatban úriember!-Ransom azonnal az ajkainak esett ahogy egy pillanaton belül bejutást kapott a nyelvével Myra szájába. Egyik kezével végig Myra kezeit fogta le, míg a másik egyenesen Myra nadrágjának gombjaihoz csúszott ahogy azt kigombolta. Myra megharapta Ransom ajkát amint megérezte Ransom kezeit a nadrágján belül.
-Jézus, már most nedves vagy értem, drágám!-mondta ahogy ajkaik súrolták egymást, majd a keze egyenesen a csiklójához ért. Myra teste megremegett. Ransom nagyon is jól tudta mit csinál. Minden egyes érintésétől Myra egyre jobban elveszítette a kontrollt a teste felett. Lassan csúsztatta be az ujjat Ransom, ahogy lassan kezdte a lány kínzását.
-Többet akarok!-mondta ahogy folyamatosan érezte a forróságot ami átjárta a testét. Ransom újabb ujját csúsztatta be ahogy ki-be mozgatta őket. Imádta hogy ennyire szűk. Újra Myra ajkaihoz hajolt de most Myra nyelve hatolt be Ransom szájába. Elengedte Myra kezét ami a következő pillanatban Ransom fenekéhez csúszott és a helyére pozícionálta, miközben Ransom tovább ujjazta őt.-Akarlak, magamba!
-Már benned vagyok!-nevette el magát.
-Nem!-a keze Ransom férfiasságához csúszott.-Ezt akarom magamba!-hirtelen behajlította az ujjait Myrába.
-Az ujjaim nem jók neked, drágám?-kérdezte. Bassza meg. Hogy a francba lehet ilyen jó? Nyögött ahogy Ransom a harmadik ujját is becsúsztatta.-Francba! Hogy lehetsz ilyen jó?-kérdezte. Persze ez irónikus kérdés. Természetes hogy jó hisz tökéletes. Pár másodperc múlva Myra Ransom nadrágját kezdte kigombolni.
-Büntess meg Ransom!
-Nem ma éjjel!-mondta széles mosollyal. Myra kezei azonnal elengedték Ransom nadrágját.-Mi az?
-Valami baj van velem?-kérdezte.
-Drágám, az ujjaim szemmel láthatóan benned vannak! Biztos hogy nincs veled semmi probléma!
-Tehát házas nőket dugsz de engem nem?-lefagyott.
-Mi?
-Hallottál!-Ransom azonnal eltávolította az ujját Myrából ahogy felült.
-Mit mondott neked?
-Miért nem alszol velem? Hisz rengetegszer utaltál arra mennyire akarsz! De minden egyes alkalommal elutasítasz bármit csinálok! Tehát? Megkaptál engem és már nem akarsz? Erről van szó?-Ransom felállt a kanapéról.
-Nem csinálom ezt-Myra felült.
-Miért? Mert tudod hogy igazam van?
-Nem!
-Akkor mond meg mi a kibaszott probléma!
-Mert cseléd vagy Myra!-kiabálta. Myrát mintha pofon vágták volna.- Francba! Nem így értettem!
-Kifelé!-mondta ahogy felállt.
-Myra!
-Azt mondtam takarodj a házamból!
-Hagyjd hogy megmagyarázzam!
-Kifelé!-nézték egymást.-Csak menj!-Ransom az ajtó irányába sétált.
-Myra sajnálom!
-Töröld ki a számom és felejts el engem!-csukta be az ajtót. Ransom beleütött a falba ahogy látta becsukódni az ajtót.

Eltelt pár nap amióta Myra kidobta Ransomot a lakásából. Annak ellenére hogy mondta neki felejtse el őt és törölje a számát, egy párszor próbálta Myrát utolérni. Igaz sikertelenül. Myra leblokkolta a számot. Azóta a munkahelyén se látta őt, talán vette az adást.
-Oh itt van Myra akit már mindenhol kerestem!-mondta Harlan ahogy meglátta a lányt a konyhában.
-Harlan! Minden rendben?
-Azon gondolkoztam, lenne esetleg egy-két perced rám? Beszélnem kellene veled!
-Persze!-Myra követte Harlant a kis dolgozó szobájába  ahol a könyvei nagy része született.
-Kérlek csukd be az ajtót!-Myrába a vér is megfagyott. Ez nem hangzik jól. Ki lesz rúgva? Harlan az asztalához ült miközben jelezte Myrának foglaljon helyet valamelyik széken.-Az unokámról akarok beszélni!-francba, biztos ki fogja rúgni.
-Ransom? Mi...mi...minden rendben vele?-kérdezte dadogva.
-Nem kell idegesned lenned!-mosolygott rá kedvesen.-Lehet öreg vagyok de a szemem és a fülem még rendkívül jól működik! Hallottam Ransom mennyire rajong érted!
-Ezt nem nevezném így...!
-Akkor hogy neveznéd?
-Néhányszor beszélgettünk, meg elvitt a boltba, hasonlók!-megujjazott a kanapémon.
-Azt hiszed hülye vagyok?-nevette el magát.
-Nem! Nem! Természetesen nem! Soha nem gondolnék ilyet!-felemelte a kezét ahogy csendre intette Myrát. Feleslegesen idegeskedik mikor nincs is szükség rá.
-Te kedveled őt!
-Természetesen, minden embert kedvelek a családban!-hazugság.
-A családom borzasztó, nem szereted őket! Hisz még én se szeretem! Persze a családom és az más, de mint emberek? Szörnyűek! De valójában az hogy tudom kedveled az unokám, ez az ok ami miatt beszélni akarok veled és megmagyarázni valamit!
-Harlan ha figyelmeztetni akarsz hogy maradjak távol tőle, nem szükséges! Nem vagyunk jó viszonyba!
-Nem te vagy az első a családi személyzetben akinek viszonya volt az unokámmal!-Wow. Mi a franc?!-Néhány évvel ezelőtt felvettem egy takarítót, néhány évvel idősebb volt nálad! Aranyos volt! Elkezdte Ransomot kedvelni de az érzés természetesen nem volt kölcsönös! Akárhányszor utasította el őt Ransom ő tovább próbálkozott!
-Mert egy cseléd volt?
-Erre csak Ransom tud választ adni, miért nem akarta hogy bármi is történjen köztük! De pár héttel később a rajongása folytatódott, akárhányszor Ransom benézett hozzánk! Egyik éjszaka Ransom sokat ivott így itt akarta tölteni az éjszakát!-Uramisten.-A lány besurrant a szobájába majd az ágyába!
-Ugye...ugye nem...?
-Természetesen Ransomnak volt annyi jelenléte hogy megállítsa mielőtt bármi is történhetett volna! Természetesen nem jól viselte a lány hogy újra el lett utasítva!
-Megvádolta Ransomot valamivel?
-Nem! Semmi olyan amire gondolsz! Annak ellenére hogy kirúgattam, egyik éjszaka a ház körül fogták el a rendőrök! Be akart törni!
-Jesszus!
-Tehát megértheted az unokám viselkedését amiért picit távolságtartó! Bár annak ellenére hogy senki felé nem nyit, veled teljesen más a helyzet! Veled más!-Myra fejében a tegnap esti párbeszéd játszódott le. Meg akarta magyarázni ő pedig nem hallgatta meg és kidobta a lakásból.
-A francba...!-mondta halkan, de elég hallhatóan.
-Minden rendben Myra?-kérdezte.
-Ne haragudj Harlan de mennem kell!-hagyta ott a férfit ahogy egyenesen kivette a telefont a zsebéből. Feloldotta azonnal a telefonszámot amit blokkolt és hívást indított. Pár másodperc múlva a második csörgésre válaszolt is.
-Myra!
-Hol vagy?
-Otthon! Miért? Mi a baj?
-Átmehetek? Beszélnem kell veled!
-Megyek és elhozlak!-mondta, mielőtt lerakta a telefont. 10 percen belül meg is jelent Ransom az épületnél. Ahogy kimászott a kocsiból azonnal Myra ölelte át szorosan.-Hűűű!-lepődött meg a fogadtatástól.
-Ne haragudj!-súgta ahogy a mellkasába temette az arcát.
-Miért?-mosolyodott el, ahogy a hátát simogatta.-Nem az első eset hogy egy lány kidob az apartmanjából! De mondjuk az első amiért nem akartam lefeküdni vele!-Myra elhúzódott tőle, így egymás szemébe tudtak nézni. Harlan a teraszon állt. Amint Ransom meglátta a nagyapját, Myra pedig a karjaiban...összeállt a kép.-Elmondta neked?-nézett le Myrára.
-Sajnálom amiért nem engedtem hogy elmagyarázd!
-Minden rendben!
-Nem kell mesélned róla! Nem azért akartalak látni! Csak bocsánatot akartam kérni ahogy viselkedtem!
-Nem tudhattad!
-Esélyt kellett volna adnom neked, de az egom túl nagy volt! Ne haragudj!-visszanézett a nagyapjára majd megfogta Myra kezét.
-Gyere, elviszlek magamhoz!
-Nem kell ezt tenned!
-Meghívtalak!-nevette el magát.-Ez más így!
-Oké! Amíg biztos vagy benne!
-Myra! Szállj be azzal a formás fenekeddel a kibaszott autóba!
-Oké! Oké! Nem kell seggfejnek lenned nyomba!
-Akkor ne viselkedj úgy mint egy őrült!-nevette el magát.