-Sajnálom, hogy késtünk! Dugóba kerültünk!-kért elnézést Myra ahogy az asztalhoz sétáltak. Harlan mellé ült, másik oldalról pedig Ransom foglalt helyet.
-Igen, dugó!-mosolygott Ransom.
-Minden rendben! Nem rég érkeztünk mi is!-mondta Harlan.-Épp Richard mesélt egy érdekes sztorit...sajnálom Richard miről is?
-Mindegy!-sóhajtott.-Jó látni téged Myra! Jó látni a kis kötényed nélkül!
-Richard!-szólt rá Linda.
-Oh, nemár! Csak vicceltem! Hisz egy család vagyunk már lassan, nem? Érti a viccet Myra, vagy tévedek?
-Nevetnék! De tudod Richard egyáltalán nem hordok kötényt! Így azt hiszem a vicc nem volt épp...vicces!-mosolygott ahogy visszavágott neki. Ransom az asztal alatt rászorított a combjára. Ez az én barátnőm.
A felszolgáló megérkezett egy üveg pezsgővel és öt pohárral.
-Nem kérek, köszönöm!-mondta azonnal Ransom.
-Miért nem?-kérdezte Richard.-Hisz imádod az ingyen piát!
-Vezetek!
-És?
-Nem vezetek és iszok egyszerre?
-Csak egy pohár!-Myra Ransomra nézett.
-Egy pohár, három pohár...mind ugyanaz! Nem rizikózok főleg mikor Myra velem van!-mosolygott Myrara. Myra pedig azonnal visszamosolygott rá és biztos volt benne hogy este Ransomnak kis örömszerzésben lesz része.
-Csak egy ital!-erőszakoskodott továbbra is.
-Szerintem érthető Ransom hozzáállása hogy nem akar inni.-kezdte Harlan.-Talán egy két ember tanulhatna tőle!
-Egyetértek!-mondta Myra.
-Akkor eggyel több jut nekem!
-Ez nem Linda születésnapja? Nem neked kellene hazavezetned őt?-kérdezte Myra.
-De én fogom! Miután ezeket megittam!-kortyolt bele.-Senki se halt még meg egy pohár alkoholtól!
-Apa!-szólt rá Ransom.
-Mi az? Csak egy pohár! Biztos nem fogok balesetet okozni miatta!-Myra felállt.
-Elnézést, máris visszajövök!-hagyta el a helységet. Ransom követte a szemével ahogy aztán az apjához fordult.
-Miért nem tudod befogni a szád?
-Mit mondtam? Nem az én hibám hogy a barátnődnek hirtelen problémái adódtak az ivászattal!
-Nem is próbáltál belegondolni miért?
-Régen alkoholista volt vagy valami ilyesmi?
-Gondolkozz tovább!
-Elvesztett valakit...!-mondta Linda. Ransom bólintott.-Oh istenem, ez szörnyű! Ki volt az?
-Ez nem az én dolgom elmondani!
-És ez így van rendjén!-mondta Harlan.-Innentől nem akarok hallani az ivászatról! Ha Myra visszajön szeretném ha tiszteletben tartanátok hogy ki nem akar inni! Értettem?
-Igen apa!
-Természetesen!-bólintott Ransom.
-Richard?-nézett Harlan rá.
-Mindegy is!-vont vállat ahogy újra a pohárba kortyolt. Myra percek múlva visszatért a családhoz. Ahogy megígérték senki se mondott semmit továbbá az italról. Ellenben kellemes vacsorában volt részük.
Néhány óra múlva ahogy a vacsora véget ért mindenki a teraszon állt ahogy a kocsikra vártak.
-Örülök hogy velem ünnepeltetek!-mondta Linda ahogy megölelte Myrat majd Ransomot.
-Köszönöm hogy meghívtál!-ölelt vissza. Ransom próbálta az örömét elrejteni de képtelen volt rá. Linda és Richard autója érkezett meg először. Hiába is volt Linda születésnapja mivel Richard ivott így ő egy kortyot se. Nem tudta kit veszíthetett el Myra de biztos volt benne hogy valaki fontos volt. Richard kezet rázott Ransommal.
-Mindig öröm téged látni fiam!-mondta.
-Apám...!
-És Myra! Üdvözöllek a családban!-indult hogy megölelje de Ransom eléállt.
-Szállj be a kocsiba!
-Nem ölelhetem meg?
-Nem, menj és szállj be a kocsiba!-Ransom nem akarta hogy egy ujjal is hozzáérjen az apja Myrához. Richard felemelte a kezeit.
-Rendben, legyen! Magam mellett tartom a kezeim!-nevetett ahogy a kocsihoz sétált.
-Jó éjszakát fiam!-köszönt el Ransomtól.
-Jó éjszakát anyám!
-Myra!-mosolygott Myrára.
-Jó éjszakát Linda!
-Jössz apa?-kérdezte.
-Myra és Ransommal tartanék!
-Oh, oké!-ült be Linda a kocsiba. Ransom megfogta Myra kezét amire rászorított. Egész este csendes volt, nem olyan mint szokott. Nem tudta hogy a családja miatt mert úgy érezte így kellene viselkednie vagy az alkoholos téma miatt.
-Jól vagy édes?-kérdezte.
-Igen, persze! Csak picit fáradt!-nem hitte el de nem akarta tovább faggatni amíg haza nem érnek.
-Myra kérdezhetek valamit?
-Persze Harlan!
-Szeretsz nálam dolgozni?
-Persze hogy szeretek! Nagyon hálás vagyok azért hogy neked dolgozhatok!
-Akkor nagyon sajnálom amit most mondani fogok...!-Ransom azonnal a visszapillantóból kezdte tanulmányozni a nagyapja arcát.-Sajnálom, de el kell engedjelek téged a csapatból!
-M-mi? Harlan...tettem valamit?
-Nem, nem drága gyermekem! Mindig nagyon tisztelettudó, szorgalmas és rendkívüli szakács voltál!
-Akkor miért rúgod ki?-támadta le Ransom.
-Nem hiszem hogy előnyös lenne Myrat a csapatba tartani mikor már a családunkhoz tartozik!
-Minden tisztelettel mondom most nagyapa de...!
-Eltervezed venni nem?-kérdezte Ransomot. Myra és Ransom összenézett.
-Igen, később mindenképp! De nem most! Lehet csak évek múlva jutunk oda!
-Ez bőven elég!-nézett Harlan Myrara.-Nem akarlak megbántani téged kedvesem, de próbálok helyesen dönteni! Hogy tudnálak alkalmazni téged ha közbe az unokámmal vagy? Olyan lenne mintha azért fizetnélek téged hogy...!
-Lefeküdjek vele...!-fejezte be Myra.
-Ezt tudod hogy baromság!-nevetett Ransom.-Ez nem erről szól!
-Nem buktatok le a konyhában az anyád előtt? Hallottam hogy Myraval munkaidőben mit csináltatok!
-Harlan, borzasztóan sajnálom! Igazad van! Nem volt professzionális a cselekedetünk!-Harlan elmosolyodott.
-Fiatalok vagytok! Én is voltam fiatal tudom hogy működik a szerelem!
-Tehát ennyi? Akkor munkanélküli lettem?
-Engedem hogy még két hétig dolgozz nálunk amíg találunk valakit! Muszáj megértened engem Myra!-Myra bólintott. Az autó leparkolt. Myra és Ransom szállt ki először a kocsiból. Valójában Myra hálás volt hogy végre a célba értek. Ransom kisegítette Harlant a kocsiból.-Ne engedd el őt Ransom, ő remek választás volt!
-Nem tervezem!-kísérte fel őt a teraszra.
-Azt hiszem akkor ezt neki kellene adnod!-nyúlt a zsebébe majd egy gyűrűt húzott ki belőle.-Ez a nagymamádé volt! Waltnak szántam először hogy kérje meg Dona kezét de azt hiszem Myra ujján jobb helyen lesz!
-Egy ideig nem! Már ezt megbeszéltük!-nevetett.
-Jó újra boldognak látni! Azt hittem ez a család tönkretett téged és képtelen leszel újra boldog lenni! De látható hogy csak erre a lányra vártál!-Maria nyitotta ki az ajtót.
-Oh jól hallottam akkor hogy megérkeztetek!
-Oh drága Maria! Életemnek fényt adó csoda!
-Azt hiszem valaki sok pezsgőt ivott!-nevetett.-Gyere Harlan! Ideje bevenni a gyógyszereid majd lefeküdni!-Harlan elindult az ajtó irányába.
-Add neki! Azt hiszem ő a te lelkitársad!-mondta utoljára Ransomnak. Ransom pár másodperc múlva indult vissza a kocsihoz.
-Minden rendben?-kérdezte Myra ahogy Ransom elé ért.
-Igen!-mosolygott rá.-Minden tökéletes!
-Tökéletes? Két hét és a barátnőd munkanélküli lesz!
-Kitaláljuk mi legyen utána édes!-nyomott egy csókot a homlokára.-Csak ne szeress bele egy másik jóképű, arrogáns seggfejbe rendben?
-Képtelen lennék rá!
-Oké!-nyomott egy csókot az ajkára.-Menjünk haza édes!
-Nem szeretnél megbüntetni a reggeli rosszalkodasomért?
-Oh édes, hol az istenbe szerezzek most billincset?
-Tudok egy helyet!-harapta meg az alsó ajkát.
-Bassza meg, szeretlek!-indította be az autót.