+18‼️‼️‼️
(Most jöttem rá, milyen rég hoztam ide részt😅❤)

-Rózsaszín?-kérdezte Myra lesokkolva.-Azt hittem fekete, szürke vagy barnát választasz!
-Valójában tényleg azok a kedvenc színeim de rájöttem hogy az új szobámnak színekre van szüksége!
-Akkor rózsaszín!-mosolyodott el Myra majd a rózsaszín párnát és takarót a kosárba helyezte.-Oh nézd! Rózsaszín függönyök!-helyezte azt is a kocsiba. Sokáig vásároltak, legalább 45 percig. Ezen a reggelen valójában Myra arra ébredt hogy Ransom hozzávágta a bankkártyáját és azt mondta neki menjenek vásárolni új dolgokat a házukba. Tegnap költöztek be de mivel nem igazán illettek a régi bútorai az új házba így jobbnak találták ha vesznek ami aztán az övék lesz. Ransom jelenleg otthon volt Dodgerrel míg a lányok vásároltak.-Gyertyára is szükségünk lesz! Már előre látom ahogy Ransom megforgatja a szemét!
-Főleg miután végigfolyt a gyertyaviasz a kabátján!
-Mondtam már hogy ne a kanapéra tegye! Dodger elém lépett és megcsúszott a lábam!-Meg elnevette magát.-Oh, Dodgernek vennünk kell ágyat, meg játékokat! És láttam hogy ilyen cuki ruhákat is árulnak neki!
-Ő nem egy gyerek!
-Az én gyerekem!-elindultak az állatos részleg felé.
-Gyerekről beszélve...Ransommal terveztek kisbabát?
-Hű, Meg! Komolyan?
-Mi? Nem mondhatod, biztos beszéltetek már róla! Hisz még egy éve se ismeritek egymást és már össze is költöztetek!
-Nem tudom! Tényleg! Úgy vagyok vele ami jön az jön! Minden egy meglepetés talán pont ezért imádom a kapcsolatunk!-ezt valóban így is gondolta. Hisz fogalma se volt, hogyha elkezd a Thrombeyknak dolgozni találkozik Ransommal és egymásba szeretnek.
-Még a mai napig se tudom elhinni hogy hogy tudtad az ujjaid köré csavarni őt! Hisz tudod milyen életet élt!
-Ezt pénznek hívják édesem!-hallatszódott mögüllük a válasz. Mindketten megálltak.
-Anya?
-Oh, emlékszel még ki is vagyok?-forgatta meg a szemeit Joni.-Azt hittem már elfelejtettél!
-Joni!-vágott a szavába Myra.-Öröm mint mindig téged látni!
-Nem igazán!-fordult vissza a lányához.-Meg gyere haza! Túl sokáig húzódik ez már! Elfogadom a bocsánatkérésed!
-Bocsánatkérés? Milyen bocsánatkérés? Nem csináltam semmi rosszat!
-Nem így neveltelek, vigyázz hogy beszélsz! Azóta változtál meg amióta ez a nő...-legyintett Myra irányába.-...nálunk kezdett dolgozni!
-Hibáztass nyugodtan engem, megszoktam!
-Nem, anya! Az egyetlen dolog amit Myra tett az volt hogy meghallgatott! Ellentétben veled! Te mindig csak azt hallottad meg amit megakartál hallani!
-Mindig csak azt hallottam tőled milyen rettenetes anya vagyok!
-Persze hogy ezt hallottad!-forgatta Meg a szemeit.-Nem fogom ezt itt megbeszélni veled! Myrával vásárolni jöttünk az új otthonunkba!
-Ransom pénzével, le merném fogadni!-nézett Myrára.-Ugyanaz a pénz amin a házat is vettétek! Azt hiszem erre van egy remek kifejezés! Aranyásó!-mosolyodott el.
-Anya!
-Hagyd Meg! Nincs baj! Azt mond amit csak akar, nem érdekel!
-Mert tudod hogy igazam van!-mosolyodott el.-Annyi lánnyal találkoztam előtted, aki pont ilyen volt! De lassan úgyis meglátja milyen lány is vagy! Aztán meg hirtelen terhes leszel és 18 évig élvezed a pénzét!
-Anya, elég!
-Gyere haza Meg! Ahova tartozol, ahol szeretnek!
-Nálam meg van ez! Velem és Ransommal!
-És Dodger!-tette hozzá Meg.
-Persze, az én drága bébi Dodgerem!
-Bébi? Azt mondod máris...?
-Ő egy kutya Joni!-forgatta meg a szemeit Myra.-Akire a pénzem költhetem és akihez sietnem kell haza! És persze a barátomhoz! Tehát ha végeztél ezzel a nagy dumával...!
-Viszlát anya!-hagyták ott Jonit akinek az álla a padlót súrolta.

-Tehát ez azt jelenti hogy itt ragadtál nálunk!-mondta Ransom. Pár óra telt el míg hazaértek és elmesélték a történéseket.
-Igen drága rokonom! Félek hogy ez így van!
-És téged meg aranyásónak nevezett?-kérdezte Myrát.
-Pontosan! És hogy majd teherbe esek csak hogy 18 évig élvezhessem a pénzed!
-Kérlek had intézzem el! Had kapjam el ezt a kurvát!-könyörgött Ransom.
-Nem éri meg! Csak azért csinálja mert nem leli boldogságát másba!
-Reménykedek abba hogy egyszer abbahagyja de ez biztos nem a közeljövőben lesz!-jegyezte meg Meg.-Ismerem az anyámat, biztos a nyakadon lesz!
-Legyen! Nem lesz baj, tényleg!-Ransom és Meg összenézett akik tudták ha ez így folytatódik ők maguk fognak intézkedni és nem másnál mint Harlannal.-Mindegy is, mit szólsz a bevásárlásunkhoz?
-Nem rossz, de biztos szükséged volt még gyertyára?
-Nem tudsz semmit a nőkről! A gyertya az létfontosságú! Ebből soha se elég!
-Csak a viaszt tartsd távol a cuccaimtól, rendben?
-Tartsd a cuccaid a helyükön és ne a kanapén, akkor nem történik semmi baj!-vágott vissza ahogy elmosolyodott.

Néhány héttel később

-Már hiányzol!-jött az üzenet Myra telefonjára. Myra elmosolyodott. Ransom a haverjaival van, akikkel minden évben elmennek pár napra szórakozni. Soha se gondolta hogy Ransom ilyen dolgoknak híve.
-Igen? Mennyire hiányzom?-írta a kérdést.
-Azt akarod hogy küldjek képet a farkamról? Az meg fogja mutatni mennyire hiányzol!
-Ne! Az csak kínzás lenne hogy nem tudok érted semmit tenni! Főleg ha még merev is vagy!-Myra elmosolyodott ahogy ezt leírta.
-Higyj nekem édesem, elég merev vagyok!
-Egyedül vagy? Azt hiszem beszélnünk kellene!-tíz másodperc se telt el és a telefon csörgött.-Helló! Ki az?
-Marha vicces! Őrülten hiányzol!
-Te is nekem!
-Hogy van a fiunk?-Myra a lábai közé nézett ahol Dodger aludt.
-A lábaim között alszik!
-Féltékeny vagyok a kutyára!-nevetett.-Mit csinálsz?
-Fekszem az ágyba, tévézek! És te?
-Készülődök! Lassan megyünk a bárba ami nem messze van innen!-Myra az órára nézett ami lassan 22:30 mutatott.
-Még csak most mentek? Ismerve magam én már haza felé vánszorognék!
-Hidd el inkább én is haza felé mennék már hozzád! De ez egy szokás nálunk...!
-Ugye van telefonszámod taxihoz? Vagy személyi sofőr?
-Öt percre van innen a bár, a sarkon! Sétálunk!
-Rendben, csak lecsekkoltam!
-Tudom édes, és imádlak érte!
-Tehát...egyedül vagy?
-Miért? Valamit el kell mondanod?-kérdezte halkabban.
-Mondtál valamit arról hogy küldesz nekem képet...!
-Mondtam igen! És azt írtad hogy sajnos nem tudsz rajta segíteni!
-Fizikailag nem, de...!
-Édes, öt percen belül indulunk!
-De hiányzol!
-Bassza meg! Tartsd!-hallotta hogy Ransom valakihez beszél, gondolta a mellkasához szorította a telefont.-Oké, nyertem magamnak 20 percet! Szerintem rakd arrébb a kutyát!
-Miért?-nevetett.
-Mert azt akarom hogy az ujjaid helyettem dolgozzanak! Azt akarom hogy dugd meg magad velük és mond el mennyire vagy nedves!
-Jézus...!
-Valójában Ransom!
-És veled mi lesz?
-A nadrágom már a bokámnál van édes!
-Oké, egy perc!-rakta a telefont maga mellé ahogy felkeltette Dodgert.-Ne haragudj, drágám de anyunak szüksége van egy kis időre apuval!-rakta az ágyába.-Annyira édes!-mondta Myra a telefonba.-Olyan kis cuki pofija van!
-A kezembe van a farkam édes, amennyire imádom a kutyát kérlek ne beszélj most róla!
-Oh, bocsi!-nevetett ahogy hátradőlt.-Tiéd vagyok!
-Akkor gyerünk, és dugd fel magadnak az ujjad!-behajlította a térdét ahogy a talpát az ágyra helyezte.-Bárcsak te lennél itt...!-mondta ahogy a kezei eltávolították a fehérneműt majd gyengéden megérintette magát.
-Én is ezt kívánom édes!-Myra felcsúsztatta az egyik ujját amitől az ajkát hangok hagyták el.-Jó kislány! Mond mennyire vagy nedves!
-Kellően átáztam!-mondta ahogy lassan mozgatta magába az ujját majd még egyet párosított mellé. Hallja ahogy a telefon másik végén már Ransom is munkába kezdett.-Ugye te is kezelésbe vetted a farkad?
-Oh, igen! Elképzelem ahogy te csinálod!-Myra gyorsított az ujjain ahogy hallotta Ransom légzése nehezül.
-Nem elég az ujjam...!
-Mennyi van fent?
-Kettő!
-Tegyél hozzá mégegyet, édes!-teljesítette. De továbbra se olyan érzés volt mint máskor. Tudta mi a probléma. Az hogy Ransom nincs vele. Szüksége van rá, mindegy mire...hogy az ujjai vagy a farka de rá van szüksége.-Közel vagy édes?
-Nem...!-válaszolta.-Képtelen vagyok rá nélküled!
-De képes vagy! Csak képzelj oda engem! Ahogy az ujjaim tövig feldugom neked! Ahogy nedvesedsz körülöttük...! Ahogy körülöleled az ujjaim...annyira tökéletesen körülöleled!-Myra újra felcsúsztatta az ujjait, majd behunyta a szemét.-Nem tudom most a farkam neked adni, de képzeld el ahogy az ujjaim mozognak benned! Meg tudod csinálni!-működik.-Ez az amit én is csinálok! Elképzelem ahogy a kezed markolja a farkam! Hisz te mindig tudod hogy érd el hogy a kezeid köré élvezzek...!
-Igen...de még jobban ha a számba vagy...!-Ransom hangja megremegett.-Főleg ha magamba érezhetlek! Ahogy dugsz engem...!-hátradöntötte a fejét ahogy érezte ő is elindult az úton.-Ahogy egész mélyen mozogsz bennem...!
-Úristen...hogy veled soha se tudok betelni...! Mond hogy közel vagy édes...!
-Akkor had halljalak!-és igen. Ransom elérte a kívánt hatást.
-Oh, bassza meg...!-remegett a hangja.-Oh, édes...ha látnád...!
-Hallottam!-mosolyodott el.-Beszélj hozzám Ransom, közel vagyok!
-Alig várom hogy hazaérjek! Hogy megdugjalak a szobánkba, a fürdőbe, a konyhapulton...! Mindig annyira tökéletes vagy hozzám! Ahogy tökéletesen illik hozzám minden porcikád!
-Igen, csak hozzád...!
-Élvezz el édes...! Élvezz el értem!
-Ah, közel vagyok...!-remegett a hangja.
-Képzeld el ahogy hazaérek és úgy megduglak hogy járni is nehezen fogsz!-elélvezett. Az érzés annyira különleges volt hogy még a telefonját is elejtette a kezéből.-Édes? Jól vagy? Beszélj hozzám!
-Aham...!-mondta széles mosollyal.
-Vedd ki a kezeid és mond mennyire nedvesek!-az ujjait eltávolította és nagyon is jól tudta az nélkül is hogy ránézett volna.-Myra?
-Küldök képet!-nevetett.
-Egész éjjel arra a képre fogom verni!
-Istenem, ez...eszméletlen volt!-persze nem olyan jó mintha Ransom lett volna itt de addig elég míg hazaér.
-Édes, mennem kell!
-Rendben! Jó szórakozást és írj ha visszaértetek a hotelbe!
-Rendben, írni fogok! Szeretlek és köszönöm az élményt!
-Nagyon szívesen!-kuncogott.-Szeretlek!-lerakták a telefont.

Lassan hajnal három mikor Ransom végre üzent neki. A telefonért nyúlt, de mikor az üzenetet elolvasta a szemei nagyra kerekedtek.
Megdugott. Mondtam hogy engem szeret.