'Istenkém, tényleg megtörténik.. És most az egyszer a másik fél is akarja. Mit tegyek most..???'

Hát mit is mondhatnék. Azzal a sráccal korizom, akibe belevagyok esve. És a jelek szerint ő is bír engem. A nagy tömegben elég sokat kellett kerülgetnünk és mivel egy kezdő volt a "párom", nem voltunk épp a leggyorsabbak.
Na de térjünk is a lényegre. Szóval a jegen csúszkáltunk, aztán körözgettünk és körözgettünk... Jaj, hagyjuk. Értitek miről beszélek, nem? Viszont egyszer csak Levi elengedte a kezem, hogy kipróbálja ő mit tud egyedül. Abban a pillanatban ahogy az ujjaink elváltak egymástól, elesett és a könyökét jól beverte a jégbe. 'Basszus! Remélem jól van.' Visszasiettem hozzá (már amennyire tudtam) és felsegítettem. Eléggé rosszul volt, ezért kiült a pálya szélére. 'Na ez szép, baszki.. Most már partnerem sincsen...'
Magamat és a jeget átkoztam amiért a baleset történt, mikor Dani visszaért hozzánk. Ő kicsit felvidított hogy nem az én hibámból történt, majd elmentem vele pár körre amíg Levi "felépült".
Mesélt a sulijáról és magáról is egy kicsit többet. A családja így első hallásra nagyon bejött, de az eszem csak is Levin zakatolt legmélyen, mert szegényt ott hagytuk a pálya szélén.

Visszamentünk hozzá és már kezdtem érezni, ahogy vízhólyagok nőnek a lábfejeimre a sok korizástól. Visszaadtuk a korcsolyákat és elindultunk a Pólus Centerbe. Nem volt nehéz megtalálni, mert a közelben laktam és minden nap elmentem a Pólusba vagy annak közelébe. Bementünk és kicsit sietve, de elindultunk a Mekihez.

Hogy miért siettem? Mert szerettem volna több időt beszélgetéssel tölteni.
Lehuppantunk az első üres helyre, amit nehéz volt találni, főleg ilyen forgalmas időszakban.
Levivel egymásra néztünk és egy rugón járt az eszünk. Nem akartuk Daninak elárulni azt, hogy kedveljük egymást, mert féltünk, hogy elmondja a szüleinknek. Így Levi, egy kis trükköt alkalmazva megkérte Danit, hogy menjen ő először kaját venni, utána megyünk majd mi is.
Fel is állt a helyéről és megindult. Ezek után Levivel egymás tekintetést kerestük, és a kezeink az asztalon pihentek egymás mellett. Egy nagyot nyeltem, és közelebb csúsztattam a kisujjamat. Ezt észrevette és egy másodperc alatt összekulcsolta a kisujjamat az övével. Nem volt észrevehetően nagy az összekulcsolás, de éreztük egymás melegségét.

A szívem úgy dobogott, mint eddig sohasem. Dani végzett a vásárlással, mi meg elindultunk. A mekinél külön sorolba álltunk, de még mindig hevesen vert a szívem. Szinte kiugrott a torkomból, de sikerült kikérnem egy menüt. Nem vártam meg amíg Levi is megkapja az adagját, túlságosan is izgultam. Leültem a helyemre és Danival vártunk a harmadik személy megérkezésére. 'Nyugodj már le, Alexa!'

Levi megjött és csak csöndben ülve enni kezdtünk.
A nap végén visszakísértek a lakásomhoz, és persze hátulról közelítettük meg a blokkot, hogy ne lássanak meg minket.
Megálltam a hátsó ajtónál és felsóhajtottam. 'Ennek a napnak is vége és többet nem láthatom Levit.' És még csak csók sem csattant el, habár túlságosan is izgultam ahhoz, hogy bármi ilyesmi legyen.
Elköszöntem tőlük, aztán felmentem a lépcsőn az első emeletre. Gyorsan az erkélyablakhoz siettem és még egy utolsó pillantást vetettem az elmenő fiúkra.