December 23. 05:00

Ne is mondjátok... Reggel annyira izgultam, hogy aludni sem tudtam. 10 percenként.. Esküszöm, tényleg 10 percenként, majd minden egyes órában felkeltem, hogy megbizonyosodjak az időről. A digitális óra számai már szinte összefolytak a tizedik lecsekkolás után, de folytattam, ha már az alvás nem ment. Még véletlen sem akartam elkésni a megbeszélt találkozóról.

7:20ra beszéltem meg Levivel, hogy eljön a házam elé, de ezzel több probléma is adódott. Először is, már 7:30-at mutatott az óra. Másodjára...nem is tudja hol lakom. Soha életében nem volt még a házamnál, csak a címet adtam meg neki. Majd kaptam tőle egy üzenetet, hogy a Vásárcsarnok megállónál van (ami már csak egy megállónyira van a házamtól). Na ekkor a szívem megint őrült dobogásba kezdett. Mert a kijelentése, miszerint megfog ölelni, még mindig a fejemben kavargott, és nem tudtam addig megnyugodni, amíg nem bizonyosodtam meg erről magam. Mert hát.. Kinek nem verne hevesen a szíve, ha a szeretett fiú kijelenti hogy ölelésben részesülünk a találkozásnál?

Felkaptam a táskám, puszit nyomtam anya arcára és kirohantam a házból, hisz mire az üzenetet megkaptam, már egy órával előbb is elvoltam készülve. 'Ki a házból, egyenesen, majd jobbra. Sétálj tovább amíg balra nem tudsz fordulni. Ott van a megállóban. Ne ess össze. Légy erős.' Üzengettünk egymásnak Levivel, mert tök mindegy merre mentem, sehol sem találtam a csávót. Azt mondta, hogy egy gyógyszertár előtt áll. Khm.. Ezzel csak egy baj van. Az hogy a kibebaszott Vásárcsarnokon 3 gyógyszertár is van, méghozzá különböző helyeken!!!!
Egyik gyógyszertártól a másikhoz rohantam, miközben tartottam a kapcsolatot Levivel.

Alexa: Még mindig a gyógyszertárnál állsz?

Levi: Igen.

Alexa: Basszad meg. Melyiknél?

Levi: Nem tudom, valamilyen patikánál.

Alexa: Kössz, az összes az... Ahol állsz, onnan látod a villamost?

Levi: Nem.

Levi: Ja várj! De igen, látom.

'Ezt a hülyét.. Nem tudja eldönteni, hogy látja van nem? És közben én itt szívrohamot kapok miközben futok mint egy őrült kutya.' Üzenetek hada után már nem bírtam tovább, ezért felhívtam Levit. Igen, lány létemre, nekem kellett ezt megtennem. Mert már elegem volt, hogy nem találjuk egymást Levivel, pedig az a Vásárcsarnok nem is olyan nagy. A kabát melegített, a sál fojtogatott, a kibontva hagyott hajam is megizzasztott. Már haza akartam menni. Na szóval felhívtam. A telefon csak csörgött és csörgött. Majd végre valahára a kis elveszett bárányka felvette a telefont.

[Alexa=vastag, Levi=dőlt]

- Heló.
- Hol vagy? (Soha nem köszönök. Mindig rátérek a lényegre)
- Ööö. Még mindig a gyógyszertárnál.
- Basszus. Már 10 perce utánad futkározok, de sehol sem látlak. Tudod mit? Gyere TE ide hozzám.
- Rendben. Merre vagy?
- Látod a villamos sínét igaz?
- Igen, látom.
- Rendben, akkor indulj el abba az irányba. A villamosmegállóval szemben vagyok, a piacos oldalán.
- Oké, várj. Milyen színű kabát van rajtad?
- Fekete. És rajtad?
- Világosbarna.
Miközben beszélgettünk, jobbra balra forgatva a fejemet próbáltam kitalálni, honnan jöhet.
- Levi, még mindig nem látlak.
- Oh, várj.
- Mire? Hm? Hahó???

'Nagyon jó.. Nem hogy nem találjuk egymást, de még a telefont is lerakta. Remélem tényleg tudja hogy hol vagyok és nem kever össze senkivel.' A hívás még mindig ment, de már nem beszélt bele senki se. A távolban levő zebrára meredtem, mikor valaki a jobb oldalamról elém állva eltakarta azt. Lenéztem a földre. 'Egy cipő. Hm.' Tekintetem feljebb haladt egy picit, ahol már egy farmergatyát láttam bordó kantárral az oldalain. Erőt véve magamon, lassan, de még feljebb néztem. Ez az 5 másodperces tevékenység egy örökkévalóságnak tűnt, amíg meg nem láttam azt, amire számítottam. Világosbarna kabát...

----------------------
Tegnap óta körülbelül 100-zal több olvasó lett a történetemen. Elsírtam magam, amikor megláttam a történetet a Népszerűek szekcióban. Köszönöm nektek :) mindenkinek küldenék csokit, de nem tehetem X3 nyalókára gyűjtök XD