December 23. előtt egy nappal...

Azt hittem megőrül a szívem, amikor rájöttem mi is történik. Már egy ideje Levi bevalotta hogy szeret Messengeren keresztül, ha már élőben nem tehette. Vagyis.. Nem is mondanám szerelemvallásnak, vagy de mégis? Egy ideje már mondogatjuk egymásnak a "szeretlek"-et. Na jó, igazából a "szervellek" szót mondogattuk egymásnak amit én találtam ki. A szervellek szó a szeretlek és a kedvellek szó vegyítése. Ezt használtam, ha kiakartam fejezni, mennyire is fontos nekem. Csak még nem voltam biztos a szeretlek szó használatában. De ez megváltozott, mióta elkezdte mondogatni. Most meg ott tartunk, hogy anya gyanakvását elkerülve egy találkozót beszéltem meg Levivel és Danival. Elmegyünk hármasban korcsolyázni holnap, azért hogy anya ne tudjon rájönni arra, mégis mi van kialakulóban.

Erőt véve magamon, remegő kezekkel kikészítettem a másnapi cuccomat, de a kabátomat minden nézetből utáltam. Bleh. Utálatos egy darab. Bárhonnan is néznek az emberek, ducibbnak látszódom benne. Ez nem fer! Nem vagyok akkora, mint amekkorának az a nyamvadt kabát mutatja... Most biztos azt gondolhatjátok, hogy mégis hogy jöhet létre egy kapcsolat, amit a szüleim nem is engednek meg. Hát, mit it mondhatnék erre. Talán az a legjobb "szó" erre, hogy 'Elegemvanhogyaszüleimsemmitnemengednekmegtudomhogyjótakarnakdeőazelsőpasiakinekbejövöksajnálomdemostezvannemakartamezttennidemáslehetőségetnemhagytakanyáék'.

Szépen lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd mikor már a szárítással készen voltam, lecsekkoltam a közösségi oldalaimat. Miután mindent elvégeztem, ledőltem az ágyba és csak a plafont bámultam. 'Mégis mit fogok tenni holnap amikor újra meglátom őt..? Utoljára azt mondta, hogy megfog ölelni, ha meglát.. Vajon még emlékszik erre a kijelentésére? Tényleg vagyok neki olyan fontos, vagy csak játszik az érzelmeimmel? Esetleg fogadásból jött össze velem?' Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam a pesszimista énemet elrejteni a szívem legmélyebb bugyraiba, ahová más nem jut. Nem győzhetnek felettem a negatív gondolataim. Utálom, hogy pesszimista vagyok ha kapcsolatokról van szó. De nekem már csak az aggódás maradt. 'Olyan hülye vagyok. Hallgathattam volna anyára és nem a közelembe engedni egy fiút. Anyáék belém fektetik a hitüket és a bizalmukat, mindent megadnak amit szeretnék, és én erre így viszonzom...?' Szívemet elöntötte a szomorúság és egy könnycsepp lassan legördült az arcomon. Megfordultam az oldalamra és arcomat a párnába fúrtam. 'Hülye vagyok.. Egy hülye aki nem képes hálás lenni..' A rossz kedv annyira lefárasztott, hogy perceken belül elaludtam.