Másnap, október 31.

Farmer, tornacsuka, póló és kardigán.. minden stimmel. Kibontottam a hajam, mert olyan érzésem volt, hogy ma jól kell kinéznem. Csak úgy éreztem valamit. Nem akartam elcsábítani senkit se, eskü.

Belépve az óvoda kapuján, egyenesen a kert felé vettem az irányt. Gondoltam, hátha ott találom Danit. Ott is volt és a faleveleket seperte össze egy gereblyével. Lassan közelítve felé, arcomra egyre nagyobb mosoly ült ki. Mikor észrevett, odasétált hozzám.

- Szia. - köszönt, majd folytatta - Ma bejön a haverom is akiről meséltem.

- A.. Levi? - szemeim kikerekedtek és nem tudom miért, de izgulni kezdtem és a szívem nagyon hevesen kezdett verni pedig már egy csomó fiúval találkoztam eddigi életemben. Lehet, csak azért izgultam halálra magam, mert új volt a környezet és féltem, hogy mi lesz a haverja véleménye rólam. Erre Dani felnevetve elballagott mellettem a konyha felé. Követtem, majd helyet foglaltunk az asztalnál ahol az ebéd már csak arra várt, hogy elfogyasszuk.

Két vagy három óra múlva Levi anyja, aki úgyanúgy ott dolgozott mint anya, közölte velünk a hírt, hogy Levi végre felkelt, de csak mert azt hallotta, hogy én is bent vagyok. Erre persze én hülye pirulni és mégjobban izgulni kezdtem, hogy ezt meg mégis hogy értette. 'B-bejön a srác csak azért mert megtudta hogy én is itt vagyok...?' Anyja beszédje után egy fél órára rá, egy fiú toppant be a konyhába. Ő valamennyivel alacsonyabb volt mint Dani, de a haja is sötétebb volt.

Első dolog amit észrevettem rajta, az a bal fülében csillogó fülbevalója volt, amiről egyszerűen nem tudtam levenni a szemem. Imádom, ha egy fiúnak fülbevalója van. Szerintem ez még vonzóbbá teszi a jó pasikat (néhányat meg mellegé tesz :P). Leült Dani mellé a konyhaasztalhoz. Én Danival szemben ültem és épp a levesemet ettem, de Levi ottléte valahogy lehetetlenné tette, hogy még egy falat is lecsússzon a torkomon. Leraktam a kanalamat, majd kezeimet ölembe helyeztem. Annyira zavarban voltam az új "vendégtől" és attól, amit az anyja mondott, hogy egyszerűen képtelen voltam felnézni. A hugom, aki mellesleg 8 éves létére eléggé jól látja a dolgokat, mellettem ülve megszólalt.

- Kíínooooos~ - suttogása alig ha volt annak mondható és fogadok hogy nem csak én hallottam megjegyzését. Viszont ez a hugomat nem érdekelte, mert pár perc után elhagyta az asztalt. Szerencsére Dani megtörte azt a kínos csendet és felhozta a közös témák egyikét, amihez mind a hárman hozzátudtunk szólni. 'Köszi, köszi, köszi Dani!!! <3' Na szóval, közös téma, közös téma. A feszültség feloldódott egy idő után és végre újra tudtam lélegezni. Néha rápillantottam az "új fiúra", de a szívem ilyenkor mindig gyorsabban kezdett dobogni. Hülye szív, biztos elromlott. Annyira esetlenek és bénának tűnhettem. Beszélgetések után, megint eljött a diákmunka vége, így készülődtem hazamenni. Éppen kiléptem az ajtón, mire Dani odavetette.

- Majd bejelöllek Facebook-on! - mosolyogva engem bámult.

- Én is. - a hang ismerős volt de új. Megfordulva Levit láttam, aki szintúgy mosolyogva az arcomat fürkészte.

- Oké. - csak ennyit voltam képes válaszolni meglepődöttségemtől, majd hazamentem.

Hazaérve a lakásomba, hanyatt vetettem magam az ágyon, és az aznapi feszültség egy sóhajtás formájában távozott belőlem. Pár percig a plafont bámultam, majd a táskámból kikaptam a telefonom és megnyitottam a Facebook-ot. A fiúk tényleg bejelöltek, ezért elfogadtam a kérelmüket, hogy a "barátaim" legyenek. Nagyon örültem hogy otthon vagyok, így hát átvettem az alvó cuccomat és jól betakargatva magam elaludni készültem. Az utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy ez volt az utolsó napon az őszi szünetből...