2014. október 30.

Anya nagyon szerette volna, ha én bemennék abba az óvodába, ahol ő dolgozik. Az őszi szünet erre épp alkalmas volt...számára. De most komolyan! Melyik tinédzsernek lenne kedve egy óvodába punnyadni, ahol csak úgy hemzsegnek a gyerekek? Hát ha van is olyan, aki ezt bírja, az akkor sem én vagyok. Inkább vagyok otthon a gépem és az internet közelében, minthogy bent halálra unjam magam. Viszont az élet "megáldott" egy jellemmel. Túlságosan is "jó kislány" vagyok, másnéven ha valamit kérnek tőlem, általában teljesítem. Így hát, egy októberi napon bementem az óvodába, amiről azt gondoltam, nem lesz érdekes. Úgyis diákmunkát kellett vállalnom. Egy órával később viszont egy fiú lépett be az óvoda kis konyhájába, ahol én unalmasan csak az ablak mögötti világra meredve iszogattam a teámat. Világosbarna haja nedvesen csillogott ahogy levette a sapkáját és kiburkolózott vastag kabátjából. Sokkal magasabb volt nálam, és ezt még ülve is megtudtam állapítani.

- Szia. - a fiú meghátrált egy picit, majd leült a velem szemben levő székre. Ismertem őt valahonnan. Nemrég láttam őt a kertben ahogy segít a kertésznek.

- T-te is itt diákmunkázol? - félénken felnéztem rá és egy kis szünet után válaszolt.

- Igen, már egy jó ideje. - mosolyogva felelt.

- Egyébként Alexának hívnak. - kezdtem feloldódni, mert tényleg nagyon kedves srác volt.

- Dani vagyok. - öntött magának is teát, hogy teljen az idő.
5-10 perces csönd volt ami számomra kínos volt. Szerintem még elsüllyedni az óceánban is gyorsabb volt, mint itt találni valami témát. A kínos csöndet végül ő törte meg és elkezdtünk intenzíven beszélgetni. Rájöttem, hogy több közös van bennünk, mint gondoltam volna. Ugyanazokért a sorozatokért vagyunk oda és ő is gitározik. Mesélt a barátjáról, Leviről is, aki ugyanúgy odavan ezekért a dolgokért. Sok minden elhangzott, ameddig beszélgettünk, de egyszer minden napnak eljön a vége. Mielőtt hazamentem volna, megkérdezte hogy bemegyek-e másnap is az óvodába. Beleegyeztem, mert tényleg nem volt rossz társaság, de azért nem "életem szerelme".