Kezdem is a legelejétől!

4 évesen kiderült hogy nincs képességem és ezt meg tudta a legjobb barátom is azaz Kacchan akit mostmár csak undoral tudok kimondani ajkaimon. Mikor meg tudta el kezdett piszkálni a haverjaival meg zaklatni annyira hogy kisebb sérüléseim is lettek tőle amik még most is látszódnak.

Mikor el mentem suliba akkor kezdett el minden egyre rosszabbra fordulni körülöttem. A szüleim el kezdtek verni a rossz jegyek miatt. Kacchan és a haverjai bántottak minden nap és a karomat is el törték egyszer de azt meg gyógyította egy öreg nő. Annyira sok sérülésem lett hogy legvégén a tanár is el kezdett zaklatni hogy miért nem tesizek meg hogyha nem tesizek akkor be írja az egyest meg szól a szüleimnek is amit kurvára nem akartam akkoriban ezért pulcsiban tesiztem mindig ami miatt a többiek mindig ki nevettek. Mikor első nap ugye bekerültem a suliba meglettem átkozva Katsukival mert az osztályába kerültem ott meg már mindenki tudta hogy egy képesség nélküli köcsög vagyok ezért ők is el kezdtek zaklatni.

Az egész osztály meg az iskola a tanárok ismind ellenem voltak és arra buzdítottak hogy legyek öngyilkos. Szívesen meg tettem volna úgysem volt semmi veszteni valóm de mégsem tettem meg mert valami vissza tartott.

Ez volt kábé 2 évvel ezelőtt de most...
Már mindenki ismeri a nevemet egész Japánban és a 2.számú gonosznak tartanak.

De a lényegre térve.... Most éppen a UA hősképző felé tartok ahol meg fogom ölni Katsukit ha sikerül. Hónapok óta figyelem őt és a tanárait meg az osztálytársai minden egyes lépéseit így most tudom hogy az ofője is ott van akit simán át bírók majd csapni. A biztonsági rendszert már ma reggel ki is kapcsoltam ezért az ajtót kinyitva mentem is fel. A zsebemből elő is vettem azt a jól ismert kis szál cigarettát majd az öngyújtó segítségével meg is akartam gyújtani de az bedöglött. Erőből el hajítottam majd gyorsan az osztályterem felé el is kezdtem menni egy darab pisztollyal a kezemben meg egy késsel a zsebemben a biztonság kedvéért.
Mikor a terem ajtaja elé értem egyből kopogtam is az ajtón ami ki is nyílt így a pisztolyomat elő véve hátsó zsebemből fogtam is rá a tanárra.
Meglepetés! Most pedig menjen bentebb vagy megölök mindenkit!-mondtam mérgesen amire el kezdett bentebb tántorodni-jó tanár! Most pedig...-néztem az ijedt osztály felé és meg is találltam azt a személyt akit kerestem-meg is vagy Bakugo Katsuki!-mondtam neki amire fel nézett a füzetéből majd furcsán rám is nézett.
Honnan ismersz bazdmeg?!
Ahogy látom még mindig nem változtál. A stílusod még mindig ugyan olyan szar....-mondtam amire hírtelen fogott le a tanár a fehér sáljával vagy mi a francal jó erősen és használta a képességét-ugye tudja hogy ezzel semmire sem megy nálam?-kérdeztem gúnyosan de helyette megint meg szólalt Bakugo.
Honnan a faszból tudjam ki.....-folytatta volna tovább de a szavába vágtam.
Kussolj már el! Még hogy nem emlékszel rám?!  Akkor baszdmeg Kacchan!-ordibáltam rá amire egyből ki is kerekedtek nagyra a szemei.
Deku?!
Nem baszdmeg anyád vagyok! Vagy nem tudod az eltitkolt testvéred csak jöttelek megölni téged te rohadt szemét!-mondtam amire hírtelen szorult testem köré jobban a sál és alig kaptam már levegőt.
Ki vagy te?!
Izuku Midoriya!-mondtam és mosolyodtam el.
A 2.számú gonosz?
Igen!
Te nem ő vagy! Te csak egy beképzelt gyerek vagy aki soknak képzeli magát!-mondta a tanár amire szépen a lábába lőttem így még jobban meg szorította testemet így el is ájultam.

Amikor fel ébredtem egy székben ültem egy ilyen golyó álló üveg mögött és le is voltam kötözve meg láncolva meg volt rajtam egy képesség elvevő bilncs is vagy mi a franc az.
Ki vagy te?-kérdezte egy hang ami a tőlem nem messze lévő rádióbol jött.
Izuku Midoriya!
Hány éves vagy?
14!-mondtam amire egy darabig csönd lett. Tudtam hogy vesznek a kamerán de a hajamból kivettem egy hullámos csatot majd azzal le is szedtem magamról a bilincset. Utána nagy nehezen le szedtem magamról a láncokat meg amik rajtam voltak így fel akartam volna állni de telibe a földre estem és be vertem a fejemet ami miatt az orrom el kezdett vérezni.
Faszomat!-mondtam majd oldoztam el a kötelet meg amik még a lábamon voltak majd úgy felállva nyitottam volna ki az ajtót de be volt az zárva tesmészetesen.
A széket vagy mit próbáltam fel emelni de nem ment így hát legvégén az ajtóhoz mentem.
Nincs más választásom...-mondtam sóhajtva egyet majd erőből bele ütöttem egyet de az üveg meg se repedt de a kezem az biztos hogy eltört.
FASZOMAT!!!-ordibáltam majd kezem fogva könynezve rogytam le a földre.
Miért nem használod inkább a képességed?-kérdezte egy hang amire fel néztem könnyezve.
Mert nincsen még mindig baszki!-mondtam kezem fogva ami ugyan nem vérzett de az orromból még mindig ömlött a vér.
Ezt el is kellene hinnem?!-kérdezte idegesen.
IGEN! HA NEM HISZI MERT EGY OLYAN KURVA FOGYATÉKOS AKKOR NÉZZE MEG A PAPÍRJAIMAT MAGA HÜLYE! IDIÓTA!-ordibáltam rá amire nagyot is nézett de utána el is ment én meg próbáltam nem sírni annyira fájt a karom.

Kelledt vagy úgy 10 perc mire össze szedtem magamat és helyre hoztam a karom de biztos hogy a csont elvágott egy eret mert elkezdett egyre vörösebb lenni egy helyen így össze szedve minden erőmet megint, fogtam meg a hajcsatot majd el kezdtem élesíteni valahogyan. Na  ezt úgy kellene valahogyan elképszelni hogy letörtem a tetejét és el kedztem élezgetni a vasból készült széken addig amíg hegyes nem lett majd végül magamba szúrtam és el kedztem fel vágni magamat.
Ahogy ez sikerült is elkezdett folyni a vérem majd utána homályosan kedztem el látni így pár perc után el is ájultam a vérveszteség miatt.