Mostanában ráálltam az online elérhető, ingyen írást oktató anyagok megtekintésére. Belelestem pár masterclass órába (Gaiman zseniális!), de a kedvencem még mindig Brandon Sanderson youtubeon elérhető lecture-jei. Egy régebbit is néztem, de most elkezdtem a 2020-as anyagot, mert hát ez a legfrissebb, jó rajta az angol felirat és még a hang sem mászik el annyira, mint a régebbi részeknél. Bátran ajánlom mindenkinek.

No, de amiről ezzel kapcsolatban beszélni akarok, az egy kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztat és Sanderson is felteszi magának és a diákoknak: Meg lehet-e tanulni írni? Meg lehet-e bárkit tanítani írni?

Rengeteg könyv, oldal, blog, fórum, podcast stb. létezik, ami azzal foglalkozik, hogyan is kell írni és ezek gyakran ellentétes tanácsokat adnak. Biztos ti is láttatok már hasonlót, mert én igen. A legtöbbje pedig elfelejti odatenni, hogy „nekem személy szerint az vált be, hogy...” ehelyett univerzális tanácsként könyveli el a mondat befejező részét, pedig akárhány ember vagyunk, mindannyian máshogy dolgozunk, más működik.

És íme a Sanderson által hozott példa, ami pár hónappal ezelőtt ráébresztett arra, hogy milyen irányba kell haladnom. Bizony én kertész vagyok!

A kertészek, avagy a felfedező írók

Az íróknak két fajtája van, ez az egyik. A felfedező író nem használ outline-t. Nincs vázlata, eszébe jut egy pár karakter és egy alapötlet, esetleg egy világ, és elkezd írni. Ahogyan halad, írás közben jut el, saját maga is felfedezve olyan dolgokat a karakterekről, a történetről, amit nem is tudott. Ha egy felfedező író előre megtervezi a történetet a fejében, akkor általában nem írja meg, el is veszíti az érdeklődését, mert már tudja, mi a vége, nincsen kedve megírni.

Én ilyen vagyok. Az Akvamarint outline mellett írtam és rengeteget szenvedtem, hogy a végére érjek és képes legyek a kitalált mederben tartani a szereplőket. Ethan és Nagyi olyanok voltak, mint a megáradt folyó, én pedig gőzerővel pakoltam a homokzsákokat, hogy eljussunk oda, ahová terveztem. Végül befejeztem, erről már írtam, lett amilyen lett.

Aztán Sanderson elmondta azt egy videóban, hogy nem kell outline, ha neked nem esik jól, csak írj, és fedezd fel! Én meg hallgattam rá, így írtam a Véletlent. Komolyan fogalmam sem volt, hogyan fogom Tomit eltűntetni a végére, vagy hogyan oldom meg Balázzsal a helyzetet, még akkor sem tudtam, amikor hazaküldtem Balázst a szüleihez. De megtalálta ő maga a megoldást és wow. És itt töredelmesen bevallom, fogalmam sincs, mi történt Boka húgaival az Undergrundban, sem azt nem tudom, mi ez a jóslat, amiről a mitkás fiúk beszélnek a Csorba incidensben. De ez a lényeg, az izgalom, hogy engem is érdekel és ez visz tovább az írásban, hogy rájöjjek, hogy felfedezzem. És ahogy haladok, szépen lassan kikristályosodik a történet. Kicsit félek, hogy ami novellánál működött, az most regénynél nem fog, de majd meglátjuk.

Híres felfedező írok: Stephen King, G.R.R. Martin, Terry Pratchett

Az építészek

Az építészek azok, akik terv alapján dolgoznak. Outline, fejezetes lebontás, felépített és kidolgozott háttérvilág és történelem stb. Ők tudják, mit akarnak elmondani és hogyan, és az jelent nekik biztonságot, ha követik az előre lefektetett szabályokat. Tudják, mi lesz a regény vége, és az célként lebeg a szemük előtt.

Híres tervező írók: J.K. Rowling, Hemingway, Joseph Heller

A legtöbben egyébként valahol a két pólus között helyezkedünk el. Van, aki szereti megtervezni a történet kereteit, aztán szabadon engedi a karaktereket, van aki a karaktereket tervezi meg aprólékosan, más pedig semmit. Én novellát gyakran írok úgy, hogy még az ötlet sincsen meg, csak nekiállok és majd lesz belőle valami.

Sanderson szerint a lényeg, hogy bárki bármit is mondd az írástanítással kapcsolatban, azt ne vedd készpénznek. Ha tetszik egy ötlet, próbáld ki és ha jól esik vele dolgozni, használd, építsd be a rutinodba. És ne felejtsd el, hogy ha tanácsot adsz másoknak, akkor tedd oda, hogy "szerintem", "az én esetemben", így senkit sem fogsz tévútra vinni a javaslataiddal. Az írás egy játék, önmagunk megismerése is.

Egyébként a lecture-ök hatalmas motiváló erőt tudnak adni, szóval ezért is javaslom megnézésre. Meg azért is, mert Brandon Sandersonnak sikerült az, amiről csak álmodunk. Híres lett, és befutott. És még a humora is pont kellemes, hogy élvezzük az óráit!

Ti hogyan csináljátok? felfedező vagy tervező írók vagytok? Melyiket szeretitek jobban? Meséljetek, milyen módszerekkel, hogyan írtok!
És milyen írói tanácsokat adtok általában? És milyeneket kaptatok?