Mivel ma van Neil Gaiman születésnapja, így igencsak aktuális egy írása, amit egy a twitteren kapott üzenetre felelt.

Így hangzott a kérdés angolul:
I have been trying to write for a while now. I have all these amazing ideas, but its (sic) really hard getting my thoughts onto paper. Thus, my ideas never really come to fruition. Do you have any advice?

Így pedig magyarul az én hevenyészett fordításomban:
Már egy ideje probálkozom az írással. Megvannak ezek a fantasztikus ötleteim, de nagyon nehéz őket papírra vetni. Így ezek az ötletek nem igazán jönnek létre (teremtődnek meg). Van bármilyen tanácsa?

Neil Gaiman pedig ezt válaszolta:
Írd le az ötleteket. Ha történetek lesznek belőlük, akkor próbáld meg ezeket a történeteket úgy elmesélni, ahogyan te magad is szívesen olvasnád. Fejezd be, amit írni keztél. Csináld sokszor és író leszel. Az egyetlen út, hogy megcsináld az, ha csinálod.

Csak vicceltem. Sokkal egyszerűbb utak is vannak erre. Például: A távoli hegy tetején nő egy fa ezüst levelekkel. Minden évben egyszer, április 30-a hajnalán a fa virágba borul, öt virágot hoz. Az ezutáni órában minden virág bogyóvá válik, először zöld, majd fekete, végül arany lesz.
Abban a pillanatban, amikor mind az öt bogyó arany színű, öt fehér varjú, amik a hegyen vártak, és eddig azt hitted rájuk, hogy az a hó, lecsapnak a fára, mohón lecsupasztítják az összes bogyót róla, és nevetve elrepülnek.
Neked el kell kapnod a puszta kezeddel a legkisebb varjút, és rá kell kényszerítened, hogy neked adja a bogyót. (A varjak nem nyelik le a bogyókat. Átviszik, messze az óceánon, egy varázsló kertjébe, leejtik egyiket a másik után a varázsló lányának szájába, aki csak akkor ébred fel az elvarázsolt álmából, ha ezer arany bogyóval etették meg.)
Ha megszerezted az arany bogyót, a nyelved alá kell tenni, és egyenesen haza kell menned.
A következő héten senkivel sem beszélhetsz, sem a szeretteiddel, sem pedig az autópálya járőrrel, aki megállít gyorshajtásért. Ne mondj semmit. Ne is aludj. Hagyd a bogyót a nyelved alatt!
A hetedik nap éjfélkor el kell menned a városod legmagasabb pontjára (általános, hogy emiatt tetőket kell megmászni) és a nyelved alatt lévő bogyóval mondd el az egész Rókamókát. Ne hagyd, hogy a bogyó lecsússzon a nyelvedről, ne hagyd ki a versből semmit, egy kicsi részét sem a spagetti feletti uszkáros, úszkálós, morgós-forgós, dorongos kokszkoszboksznak.*
Ezután, és csakis ezután nyelheted le a bogyót. Olyan gyorsan haza kell térned, ahogy csak tudsz, mivel csak fél órád van, mielőtt mély álomba merülsz.
Amikor reggel felébredsz, képes leszel papírra vetni a gondolataidat és az ötleteidet, író leszel.

Hogy miért is fordítottam le mindezt? Mert szerintem hasznos, és szórakoztató is egyben. Ha létezik olyan ember, aki még nem olvasott Gaimant, szerintem ezután egyből elkezdi, mert jól átjön a humor és persze a gazdag fantázia. De ha túllépünk a poénos válaszon és az első rövidke választ nézzük, abban ott az íróvá válás kulcsa: Írj, fejezd be, gyakorolj és máris író vagy. Ez számomra abszolút motiváló, főleg, hogy olyan író voltam, aki mindig csak új és új történetekbe kezdett, de egyet sem fejezett be.
Ide illeszkedik Gaiman nyolc tanácsa is az írásról, amit más már lefordított, így átmásolom őket.

1. Írj.
2. Egyik szót tedd a másik után. Találd meg a megfelelő szót és tedd le.
3. Fejezd be, amit írsz. Bármi legyen az, amit be kell fejezned, csak fejezd be.
4. Olvasd úgy az írásod, mintha még sosem olvastad volna. Mutasd meg azoknak a barátaidnak, akiknek adsz a véleményére és akik szeretik azt a műfajt, amiben írsz.
5. Vésd eszedbe: amikor az emberek rosszat mondanak a könyvedről vagy nem tetszik nekik az írásod, olyankor általában igazuk van. Ha megmondják, hogy pontosan mi nem tetszik nekik benne és hogy mi kellene helyette, akkor általában nincs igazuk.
6. Javítsd ki. Előbb vagy utóbb - még mielőtt elérné a tökéletességet - el kell engedned az írásodat és belekezdeni a következő történetbe. A tökéletesség olyan, mintha a horizontot akarnád levadászni. Haladj tovább.
7. Nevess a saját vicceiden.
8. A legfontosabb alapszabály az írásban, hogy ha elég önbizalommal és magabiztossággal csinálod, akkor azt tehetsz, amit akarsz. (Ez talán az élethez is fontos alapszabály, nemcsak az íráshoz. De határozottan igaz az írásra.) Úgyhogy úgy írd meg a történetedet, ahogy jónak látod. Írd őszintén és a tőled telhető legjobban meséld el. Nem hiszem, hogy egyáltalán létezik más szabály ezen kívül. Olyan szabály legalábbis nincs több, ami valóban számítana.

Én ezzel a nyolc szabállyal feltétel nélkül egyet tudok érteni és nagyon magaménak érzem őket. Mert a lényege: Írj, fejezd be, úgy írd, ahogy neked tetszik, olyannal olvastasd, aki szereti a zsánert, javítsd aztán engedd el és lépj tovább.
Motiváló és praktikus is egyben. És ha már Mr. Gaimannek szülinapja van, színt kell valljak: csak a Coraline-t, a Szerencsére a tejet és a Terry Pratchettel közösen írt Elveszett próféciákat olvastam tőle. Pedig ott az Amerikai istenek vagy a Csillagpor és a Sosehol. Lenne mit pótolni és fogom is, mert akivel így egyet tudok érteni írás terén, és magaménak érezni a gondolatait, az feltehetőleg nekem ír :)

Ti szeretitek Gaimant? És melyik utat választanátok az íróvá váláshoz?

*A Rókamóka részlet Szabó T. Anna fordítása.
A twitter sztori angol eredetije itt található: https://writerswrite.co.za/how-to-become-a-writer-the-easy-way-by-neil-gaiman
A nyolc tanács innen: http://publio.hu/hu_HU/neil-gaiman-8-tanacsa-kezdo-iroknak