Ez a 2021 sem volt egy egyszerű év semmilyen szempontból sem.

Januárban visszamentem dolgozni, ami kicsit feldúlta az előtte négy évig bejáratott rutinját a kis családunknak, és ezért nyilván az írásra is hatással volt. De legalább rájöttem, hogy munkába menet a buszon tudok a legjobban alkotni.

Na de nézzük, mit is írtam 2021-ben. A Csillaghullást írtam egészen augusztusig, így összesen egy évig tartott a regény első verzióját megírni. Ezzel igazából elégedett vagyok, és azzal meg még jobban, mennyi lelkes bátorítást, szeretetet, véleményt kaptam. Nem is beszélve az új barátságokról! ❤ A Csillaghullás mellett írtam basszián ficeket, jókat és rosszakat is egyaránt. Megszületett a Basszián fanok facebookos csoport is, ahová nagyon szerettem járni, míg még írtam a regényt, most picit nyugalom van, de még mindig szeretem.

Nyertem egy Aranyrög pályázat második helyezést az Aranymosás oldalán, cserébe egy háromórásra húzódó beszélgetést Kozma Rékával, aki sokat segített, hogyan is fejezzem be a Csillaghullást, és hasznos lesz majd, ha végre nekiugrok az átírásnak.

Sokan bétázták le a regényt, kaptam több véleményt is. Nem igazán keseredtem el, ehelyett nagyon hálás vagyok, mert látom, merre kell tovább haladnom az írással, a terveimmel, mit kell kipróbálnom, hogy gyakorlottabb legyek.

Augusztusban megalapítottuk a Létigent. Ami igazi szerelem projekt. Konfliktuskerülő introvertáltként nulla újságírói gyakorlattal nagyon nehéz volt kézbe vennem az irányítást. Néha most is begörcsölök, hogy az én nevem alatt fut az egész, én tartom a hátam, én felelek minőségért, a pályázók bizalmáért, a szerkesztők jólétéért, mindenért. De úgy gondolom, ha nem is lesz tökéletes majd a végeredmény, az első szám megjelenése mégis fontos lépés lesz. Remélem, eljutunk azokhoz, akikhez kell.

Elkezdtem egy új regényt is írni. Nem hagy békén az Akvamarin, szóval anélkül, hogy azt megmutatnám, kell írnom róla. Fel kell dolgoznom, hogy milyen volt megírni, megérni, befejezni, tanulni általa. Még mindig itt tartok. Pedig csak egy bugyuta kis romantikus regény a klisésebb fajtából. Na de az új regény, a Smaragd az más lesz, magyar szereplők: Kamil és Misi, múltbéli rejtély, egy közös film, közös szoba, gitár és zene, fóbiák, na meg egy kattant írónő. Már most legalább kétrészes regénynek képzelem el a fejemben. Az előzmény, a forgatás és... talán lesz harmadik is.

Amit még nagyon szeretnék megírni, az a Csillaghullásból Simon története. Közösségi munkát kap egy átmeneti gyermekotthonban. Nyári fülledtség, balatoni tábor, hullafáradt nevelők, egy csapat kisgyerek, és ő. Ő, a fiú, akiről még nem sokat tudok, a nevét sem, de három éve tervezem a karaktert. Talán most már menni fog.

Fogalmam sincsen, bele merek-e kezdeni megint az 52 novellás kihívásba. Kellene, de nem tudom, merjek-e elköteleződni mellette. Pedig egész novellaciklus ötleteim is vannak, amiket meg lehetne valósítani ennek keretében. Meglátjuk.

Amibe pedig azt hiszem mégis belevágok, az az Aranymosás regénypályázat. Sokat gondolkodtam rajta a napokban, és ha elkészülök az átírással, szerintem be fogom küldeni a Csillaghullást. Nemrég azt mondtam, megvárom, lesz-e kormányváltás, mert nem akarom, hogy lefóliázva árulják. Aztán rájöttem, ezzel csak pont azt érem el, amit a kormány akar, hogy önként hallgassak el. És ezen a fonalon tovább szaladva nagyon hamar eljutottam oda, hogy hiszen nekem az is elég, ha kikerül a részlet, és kapok rá egy szerkesztői véleményt. Már ez is segítene az írói fejlődésemben. Ennél többre nem számítok. Azért egy rakéta projekt remek lenne, de szerintem ahhoz olyan gyökeres átírások kellenének, amikre nem lennék képes. Mindenesetre ha beküldöm, akkor le fog kerülni a netről.

Amit nagyon szeretnék még 2022-ben, az a blogom életre keltése. Idén nagyon keveset olvastam, úgyhogy ezt mindenképpen máshogy szeretném csinálni az új évben. És az olvasott regényekről szeretnék bejegyzéseket is írni rendszeresen. Sorozatokat is jó lenne nézni, akár nem jó sorozatokat is, amikről el lehetne mondani, mi a baj velük.

Idén pályáztam először. Végül csupán három pályázatra küldtem be írást (ha a Mosás százszavas apróit nem nézzük), talán ha 2022-ben is szembe jön olyan, ami a komfortzónámba esik, arra jelentkeznék. Megpróbáltam írni GABOra, meg horror pályázatra is, de egyszerűen nem érdekel ekkora kilengés. Mert engem a karakterek lelki fejlődése, az érzelmek, a romantika foglalkoztatnak, és nincsen ezzel baj. Jó volt rájönni, hogy nem kell nekem mindenhová erőszakkal beírnom magam.

Amit még szeretnek 2022-ben: minden nap írni. Bárcsak jövőre végre sikerülne betartani.
Igen. Az itt felsorolt tervek az elkövetkezendő négy-öt évre elegek. Tudom!

Kívánok mindenkinek boldog új évet. Teljesüljön mindaz, amit szívből szeretnétek 2022-ben!