A tükörrel szemben ült. Lábait felhúzta, könyökei terdein támaszkodtak ahogy arcát tenyereibe rejtve kapkodott levegő után. Fájt a mellkasa, a karjai, a torka, de nem bírt ellene tenni. Gyenge volt.

Pillantasa felszökött a tükörre. Kezei lehullottak, légzése fokozatosan csillapodott ahogy a tükörképet figyelte.

"Ez nem én vagyok. Úgy mozdul, ahogy én, de nem én vagyok"

A tükörképe elmosolyodott, bőre színe fokozatosan sotetetes, bal szeme helyén egy melyedes jelent meg. A szeméhez kapott, hogy ellenőrizhesse, hogy neki valóban még meg van. Ott volt a helyén és enyhe fájdalom nyilalt belé amikor kicsivel erősebben nyomott rá.

A tükörkép mosolya kiszélesedett, minden mozdulatát elismételte, olyan volt, mint ő - kivéve a mosolyát. A tükörbe zárt alak nevetett, míg a kint kuporgó alak egyre csak sírt.