- Maga talán az egyetlen, aki ismer- ültem fel a márvány pultra.
- A szüleid biztosan jobban ismernek, mint én! - pakolgatott tovább.
- Maga többet van velem és többet is beszélget velem, mint ők bármikor- gyűrögettem a kezemben szorongatott  szalvétát a telefonszámmal.
- Mit szorongatsz annyira, édesem? - állt meg előttem.
- Csak egy szalvéta. Egy ártatlan telefonszámmal - mutattam meg neki.
- Ez szuper. Van egy hódolód. Valami helyes fiú ugye? - kacagott jóízűen.
- Nem is tudom ki. Sőt azt sem tudom, hogy honnan tudja a nevemet- vakartam zavartan a tarkómat. Miss. Charles csak legyintett egyet és tovább szaladt. Követtem az idős hölgyet a nappaliba.
- Vigyázz magadra!
- Ezt, hogy érti? - vontam fel a szemöldököm.
- Csak vigyázz magadra! A szerelem elveheti a józan eszedet! - dorgált meg.
- Miss. Charles még azt sem tudom, hogy fiú-e! - néztem ra értetlenül.
- Az fiú kézírás higgy nekem! A szüleidnek mikor szeretnéd elmondani, hogy nem érdekelnek a lányok? - váltott at komolyra.