Egy darabig csak fogdostam és nézegettem. Kivettem a táskámból a telefonom és hasra fordulva egymás mellé helyeztem a két dolgot. Hirtelen megvillant a telefonom. Anya neve csillogott rajta. Felvettem és a fülemhez emeltem.
- Troye, későn fogunk haza érni! Ne csinálj semmit! Szia! -nyomta ki a telefont. Időm sem volt megszólalni. Ledobtam az ágyra és a táskám társaságában leültem az író asztalomhoz. Elővettem a tanulni való dolgokat és nekikezdtem az éjszakába nyúló tanulásnak.
Pár óra elteltével nagyot nyögve csaptam össze a könyveket. Visszapakoltam őket a fiókba, ahonnan reggel szedhetem elő. Elsétáltam az ajtóig, majd kinyitottam azt.
- Troye! Ne hagyd nyitva az erkély ajtót, ha kijössz a szobádból! - kiabált fel Miss. Charles a földszintről. Vissza mentem a szobába és becsuktam az erkélyre vezető ajtót. Lebaktattam a lépcsőn és be sétáltam a konyhába.
- Csak egyszer árulná el, hogy hogyan tudja megállapítani innen lentről azt, hogy nem csuktam be az erkély ajtót?
- Ismerlek, Troye.