- Nagyon jól néz ki! Hányan éltek együtt ?
- A házvezető asszonnyal együtt négyen- fordultam felé.
- Hatalmas! - csodálta még mindig a házat.
- Az. Köszönöm, hogy haza kísértél! - öleltem meg.
- Nagyon szívesen! - karolt át ő is. - Este írj! - intett egyet, majd sarkon fordult és elindult vissza. Körbenéztem az úton aztán átszaladtam. Előkotortam a kulcsom és kinyitottam a kaput. Átszökdeltem a keeten keresztül be a házba. Éppen rúgtam volna le a cipőmet.
- Kösd ki! - parancsolt rám anya. Sóhajtva kikötöttem és leraktam.
- Hol voltál? - tette csípőre kezeit.
- A kávézóban - feleltem kurtán.
- Egyedül?
- Egyedül - sétáltam át a konyhába. Miss. Charles nagyban főzött. Leültem mellé és csodálatattal figyeltem minden mozdulatát. Anya is betipegett magassarkú cipőjében és mogorván vizslatott.
- Troye, ugye nem titkolsz semmit? - lökte arrébb Miss. Charlest.
- Semmi titkom nincs. Holnap is el szeretnék menni! - doboltam az ujjammal a márvány lapon.
- Tanultál már?
- Már tegnap megvolt minden.
- Rendben mehetsz. Jézusom! Mi ez a köröm? - vette a kezei közé a kezemet.
- Buzi vagy? Mosd le azonnal! - mutatott az ajtó irányába dühösen.