- Titok- piszkálgatta a szétterített szalvétákat.
- Én nem ismerlek - vettem le a szemem a fehér anyagokról.
- Mit szeretnél tudni? - fordult felém.
- Hogy hívnak? Hány éves vagy? Ugye, nem szórakozol velem? Mondj el mindent, amit tudsz! - néztük egymást. A térdeink összeértek. Ő csak sóhajtott egyet.
- Jacob Bixenman a becses nevem. 17 éves vagyok és nem nem csak szórakozom veled. Mit szeretnél még, de komolyan?
- Kedvenc szín?
- Zöld.
- Kedvenc állat?
- Kutya.
- Ez kezd kínossá válni?
- Igen- nevettük el magunkat egyszerre. Tördelni kezdtem az ujjamat.
- Mi lenne, ha most benyögném, hogy nem bukom a fiúkra? - harapdáltam a szám belső felét.
- Valószínűleg csalódott lennék és megkérdezném, hogy lehetünk-e barátok. Igen, ez történne- vakarta meg idegesen a tarkóját. - Ugye a lányok érdekelnek? Gondolhattam volna- állt volna fel.
- Nem, várj!- húztam vissza a kezénél fogva. - Meleg vagyok- mutattam meg a fekete lakkozott körmeimet.
- Akkor még lehet esélyem? - fogta meg a tenyerem.
- Lehet - mosolyogtam rá.