- Miss. Charles, hol vannak anyáék?- futottam le az emeletről.
- Nem tudom. Sajnálom! - nézett rám. - Öltözz fel rendesen! - mutatott végig rajtam. Duzzogva felkaptam a bejáratnál lógó pulóverem és vissza mentem az idős asszonyhoz.
- Maga szerinte ez aranyos? - toltam elé a ma kapott szalvétát. Mosolyogva futotta át a szavakat újra és újra.
- Nagyon aranyos. Igazán el csavartad annak a fiúnak a fejét! - nevette el magát.
- De azt sem tudom, hogy kicsoda. Még mindig! - ültem le.
- Tudod, hogy nem a külső számít! Legközelebb, pedig kérlek zárd vissza a filctoll kupakját, mert sikálhattam a kabátod zsebét! - tolta elém a tollat.
- Rendben!  Köszönöm, de ugye tudja, hogy kidobhatta volna! Anyáék úgysem vették volna zokon. Bármikor hoznának egy újat- sóhajtottam lemondóan.
- Szereted azt a kabátot! Megérte fáradni! - mosolygott és elfutott.  Otthagyva engem a gondolataimmal együtt.