Leraktam két könyvet a könyvtáros hölgy elé, aki érdekesen méregette azokat.
- Ugye tudod, hogy ezek egyetemi hallgató számára készült könyvek?
- Persze. Csak ott lehet írasgrafológiát tanulni- feleltem neki halkan. Ő csak nagyot sóhajtva beütötte a gépbe a könyvek leltári számát.
- Neved? - nézett rám mogorván.
- Troye Sivan- feleltem kedvesen, hátha megtörik a rideg stílusa.
- Egy hónap múlva ugyanilyen állapotban kérem vissza őket! - folytatta ugyanolyan rideg, mondoton hangon, ahogyan elkezdte.
- Rendben van! - tettem bele a táskámba őket. Felvettem a kabátom, majd köszönve távoztam onnan. Útközben összefutottam a délelőtti "verjük meg Troyet" csapattal.
- Hé! - kapta el az egyik a kabátomat.
- Nem érek rá! Holnap a suliban nem lehetne? -néztem fel a nálam kettő fejjel magasabb fiúra.
- Szökni akarsz? - ütött gyomorszájon.
- N-nem- nyögtem nehezen. Kaptam még pár ütést, majd a betonon fekve ott hagytak magamra. Pár perc utan összekaparva magam vettem hazafelé az utamat.