- Holnap találkozhatunk? - nézett rám hatalmas zöld szemeivel.
- Ezt nem tudom biztosan kijelenteni. A szüleimen múlik minden - hadonásztam a kezemmel. Ő csak nyugodtan megfogta mindkét csuklómat és megállított.
- Nyugi. Nem gond, majd írj, ha tudsz valamit. Rendben? - engedte el a kezemet.
- Rendben.
- Jól érezted magad? - igazgatta a pólóját.
- Az nem kifejezés. Köszönöm! - magához húzott és szorosan ölelt meleg testéhez.
- Haza kísérjelek? - engedett el.
- Ha szeretnél és nem gond! - feleltem halkan.
- Akkor menjünk! - indult meg a másik irányba.
- Jacob!
- Igen? - fordult hátra.
- Arra lakom! - mutattam az ellenkező irányba.
- Ohh- futott mellém. Elindultam és idegesen rugdostam mellette egy kavicsot.
- Van valami baj? - lesett le rám,hisz vagy egy fejjel magasabb.
- Ami azt illeti van! A szüleim nem tudnak arról, hogy a fiúkkal jobban szimpatizálok mint a lányokkal.
- Igen?
- Meglehetne állni egy házzal odébb?
- Nem gond. Ugye tudod, hogy már az elitt negyedben vagyunk?
- Igen. Miért?
- Erre laksz?
- Pontosan ott! - mutattam a hatalmas fehér házra, miközben megálltam.
- Azta- képedt el.