Feloldottam a készüléket és megnyitottam az üzeneteket. Rápillantottam a fehér szalvétámra és beírtam a telefonszámot. Átléptem az üzenet rublikájába és néztem a villogó vonalat. Most mit kéne írnom? Egyáltalán kell írnom? Végül bepötyögtem pár szót.

Me:
Csak kíváncsi vagyok, hogy ki vagy. Troye.

Ismeretlen :
Csak egy hétköznapi fiú.
Troyenak.

Me:
Legalább a neved mondd meg!

Ismeretlen :
Miért fontos az?

Me : Hogy legalább a szalvétát
névre címezzem.

Ismeretlen:
Jacob.

Me:
Köszönöm!

Jacob:
Szívesen.
Holnap a szalvétán.

Mosolyogva leraktam a telefonom az éjjeli szekrény tetejére és csak bámultam a plafont. Miss. Charlesnek igaza volt. Tényleg fiú. Magamhoz öleltem az egyik legnagyobb párnám és a fal felé fordulva magamra kaptam a takarómat és be burkolózva elnyomott a mély álom.