Zsebre dugtam a szalvétát és sietősen sétáltam haza. Pár perc séta után megnyomtam a csengőt, mert sok keresgélés során sem találtam meg a kulcsomat. Miss. Charles mosolyogva nyitott nekem ajtót.
- Szia, Troye! Milyen napod volt? - invitált be a konyhába.
- Jó napot, Miss. Charles! Pont olyan unalmas és egyhangú volt, mint mindig! - ültem le a székre. Az idős hölgy elém tolt egy tányér meleg levest, majd forgolódott tovább a konyhában.
- Anyádék későn érnek haza! - sóhajtott. Letettem egy pillanatra a kanalam.
- Ezt már maga is megszokhatta volna! - vettem újra a kezembe a fém tárgyat. Bekanalaztam a tányért tartalmát és beraktam a koszos dolgokat a mosogatógépbe.
- Köszönöm!  Nagyon finom volt, mint mindig! - vettem fel a táskámat a földről.
- Szívesen menjél és tanulj! - intett egyet. Felsétáltam az emletre és benyitottam a szobámba. Kinyitottam az erkély ajtót és a szalvétával a kezembe ledőltem a hatalmas kék francia ágyra.