Kinyitottam az elsőt az üres volt. Félre raktam a filccel együtt és széthajtottam a másikat is.

" Vártam az üzeneted. Troyenak"

Magamhoz vettem a tiszta szalvétát és lekaptam a kék filcről a kupakját. Hevesen írni kezdtem azt a pár szót.

" Azt sem tudom, hogy ki vagy! Az ismeretlennek"

Gondosan összehajtottam és leraktam a poháralátétre. Nyugodtan megiszogattam a kávét és közben olvasgattam a kedvenc könyvem. Vissza vittem a poharam és köszönve távoztam a kávéházból. Lassan sétáltam a házunkig. Út közben a cipőm orrával rugsostam egy apróbb kavicsot. Megálltam a kapuban, majd kinyitottam. Átsétáltam a kerten, ahol valószínűleg ma járhatott a kertész. Benyitottam a lakásba.
- Jó napot, Miss. Charles!- rúgtam le a köszönés után a cipőmet.
- Szia, Troye! Ma kell menned jógára. Ugyen nem felejtetted el? -vonta fel a szemöldökét, ahogyan én szoktam.
- Mostmár tudom, köszönöm, hogy szólt! - futottam fel az emeletre.