A lelket sokszor bennem te tartod!
Mert ha nem hallom a hangod,
Bezárkózóm a zenés világomba,
S szomorkodom egyedül búsulva...

Mostanában kicsit távolodtunk,
De ezen az ügyön már dolgozunk.
Egy fiú sem sehogy sem állhat közénk!
Ugyanis kettőnk közt erős a kötelék!

Veled bármit megbeszélhetek,
És neked kiönthetem a lelkemet.
Meg ha rossz passzban vagyok,
Akkor is bíztatsz, monodod bírjam még!

"Azért vagyok hogy segítsek!"
Ezt tőled idézem!
Mert mindíg mikor össze kapunk,
Te ezzel vígasztalsz ha kedvem bús.

Mikor meg te vagy lelankadva,
Én próbállak feldobni és támogatlak.
Bár néha nehézkésen megy nekem,
De megteszek mindent amit lehet!

Aztán mikor jó idővan, s kedvünk is jó,
Bulizunk a suliban, hú de jó!
Barátainkkal ebédelünk,
S mind a ketten jókat nevetünk.

Házit elküldjük egymásnak,
Mikor hiányzunk legálisan.
Vagy ha próbán kelle lennem,
És nem lehetek mindíg veled...
(Akkor duplázódnék,
Hogy lehessek két helyen is...)

Bárcsak te is drámás lennél...
Felkészülésen te is részt vennél!
Ha meg én lennék rajzos,
Folyton hallgatnád panaszom...

Talán minden így jó ahogy van...
Csak egyet ígérj meg! Te az enyém vagy!
S én a tied vagyok! Egy fiú sem áll közénk!
És a feneked csak is az enyém!