Ráz a hideg,
Hogy nem vagy itt velem.
Szerdán oly boldog voltál...
Azóta csak odébb doptál!

Valami otthon történt,
Ami amin talán megtörtél.
Nem akarod hogy bárki tudja,
Nagy fiús maszkod egyben tartsa.

Csak ezzel nem számolsz,
Hogy közben hanyagolsz,
Tudom, nem direkt csinálod...
Mégis ez megtartod!

Én meg miattad kiborultam!
Szerelmet majdnem vallottam...
Talán könyebb lenne most úgy,
Ha tudnád mi az igazi út...

Éreznéd hogy valaki szeret.
És nem csak érdekből keres.
Valójában is érdekel,
Hogy mi van veled!

S kis fiús stílusod,
Hova rejted?
Miért nincs ott a mosolyod,
Mit reggel rám emelsz?

Poénjaidat sem hallom,
Pedig azok hiányoznak nagyon.
Várom hogy mesélj megint,
mi történt már megint?

De biz ezt én várhatom...
Míg problémád a láthatom.
Bárcsak elég bizalmas,
Kapcsolatunk lenne rá alkalmas.

Talán akkor hagynál segíteni.
És nem csak egyedül szenvedni!
Megölelni félek téged...
Mi lesz ha nem érted?

Csak jobban ellöknél magadtól,
Amit a legkevésbé akarok mától!
Nem tudom hogyan,
De fontos lettél valahogyan!

S nem akarlak elengedni!
Tova menni, itt hagyni...
Mert akkor én szenvednék egyedül!
Hogy lehettem ilyen együgyű...

De próbálkozom!
Hétfőn bátorságom hozom!
És tudom, sokszor mondom...
De bátorságom hozom!

Megölellek végre!
Csak kérlek ne menj el!
Ne lökj el magadtól!
Csak ölelj vissza!
S szeress magadtól!