Amikor Zoja belépett a házba, az anyja rögtön odament hozzá.
- Hol voltál ennyi ideig? Már elmúlt 6 óra!- dühöngött az anyja.
- Eltévedtem az erdőben,- felelte gondolkodás nélkül Zoja- de a rendőrök szerencsére megtaláltak.
Zoja jó erősen megnyomta a szerencsére szót. Ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy nagyon is jól tudja, hogy az anyja annak örült volna a legjobban, ha úgy elveszik, hogy elő sem kerül.
- Most pedig menjél, és szórakoztasd a húgodat. Szegényke nagyon unatkozik- utasította az anyja Zoját.
Ezzel egy időben Csillag az új lovat elvezette Őszhöz. A Menekültek Klánja egy barlangban húzta meg magát, miután Ősz és Fehér csapata egyesült.
- Mi a neved? És mi a képességed?- kérdezte az idős ló az új jövevényt.
- Szürke a nevem, és a Bokor Klánból származom- toppantott a ló, és a földből parányi szikrák törtek elő.
- Málna is onnan származik- bólintott Ősz.
Amikor a vöröses színű paripa meghallotta a nevét, előjött, és boldogan felkiáltott:
- Szürke! Nem tudtam, hogy te is életben maradtál!
Ennek örömére Málna az egyik élettelen bokorba újra életet lehelt. A vörös lónak ugyanis az volt a különleges képessége, hogy a halott növényeket fel tudta támasztani.
Zoja egész délután Almát szolgálta ki. Elvitte a játszótérre, csokit vett neki, játszott vele. Estére már nagyon elege lett a húgából, és fáradtan dőlt le az ágya szélére. Úgy tervezet, hogy este visszamegy a barátaihoz, de már nem maradt rá ereje. Másnap fáradtan ébredt, és semmi kedve sem volt iskolába menni. Fél óra elteltével azonban mégis a húgával kutyagolt a ködös reggelen az iskola felé.
"Bezzeg Alma egyet tüsszent, és már otthon maradhat"-gondolta Zoja.
A tanórák rettenetes lassúsággal vánszorogtak előre. De mivel semmi sem tart örökké, 2-kor már vége is lett a tanításnak. Mivel Alma úri kedve most napköziben óhajtott lenni, Zoja egyedül indult haza. Otthon gyorsan lerakta a táskáját, majd indult is el a mező felé. De alig tett meg két lépést, egy rendőr elállta az útját.
- Maga meg miért indult a mező felé? Tegnap még sírva ígérte, hogy többet nem jön erre felé- csodálkozott a rendőr.
Ahogy Zoja jobban végigmérte a rendőrt, felismerte, hogy a rövid,fekete hajú Kormossy urat látja maga előtt.
- Csak ide járok ki futni. Addig a tölgyfáig szoktam elmenni és vissza- mondta gyorsan Zoja.
- Akkor szeretném megkérni,hogy ne errefelé fusson. Ez a rendőrség által lezárt terület- közölte Kormossy úr.
- Rendben- motyogta alig hallhatóan Zoja, majd teljesen letörten elindult haza. De azért még hallotta, amint a rendőr a telefonján értesíti a többieket:
- A vörös hajú lány megint erre járt. Azt hiszem, hogy jobb lesz szemmel tartani.
Ezek után Zoja elhatározta, hogy legközelebb csak este fog erre járni. Nem akarta, hogy a lovak miatta haljanak meg. Elhatározta, hogy bárhol is legyen ez a bizonyos Golemi, megkeresi.