Zoja rögtön a mező felé vette az irányt, és Csip-csipet szólongatta. A madár hamarosan feltűnt az égen, és leszállt a lány vállára.
- Kövess!- szólította meg Csip-csip Zoját.
A lány engedelmesen követte. Már esteledett, és az égen hamarosan millió kis fénypötty jelent meg. Zoja felnézett, és rögtön Csillag jutott az eszébe. A ló ezeket az apró, kis égitesteket tudja irányítani.
"Talán egyszer ennek a képességnek még nagy hasznát fogjuk látni"- gondolta Zoja, és rájött, hogy hamarosan be kell váltania az ígéretét.
El kell vinnie a lovakat a "hegyen túli vidékre". Ekkor azonban arra lett figyelmes, hogy valaki hátulról követi. Hátra pillantott.
- Golemi!- kiáltott fel meglepetten Zoja.
Erre Csip-csip, aki eddig repült, most leszállt a lány vállára.
- Ez tényleg a legendás ló!- állapította meg a madár is.
- Nem bujkálhatok tovább a sorsom elől. Segítenem kell- közölte Golemi.
Zoja még soha nem hallotta beszélni a lovat, ezért eléggé meglepődött, amikor Golemi a mély hangját meghallotta. Zoja úgy érezte, hogy a ló hangja betölti az egész erdőt.
- Köszönöm- suttogta Zoja, és meghajolt.
- Nem kell. Végső soron te mondtad el nekem, hogy ez a helyes. Én köszönöm.
Ezek után hárman indultak el a Menekültek Klánjának a rejtekhelye felé, ami később kiderült, hogy egy aprócska tisztás volt. De lovak szerencsére kényelmesen elfértek.
- Üdv Zoja!- köszöntötte a lányt Fehér.
Ekkor azonban Málna megpillantotta a mögötte álló Golemit.
- Itt van Golemi! Megmenekültünk!- kiáltotta a vörös ló, és térdre borult.
A többiek követték a példáját.
- Golemi... Üdvözlöm a Menekültek Klánjában!- mondta Fehér.
- Köszönöm! De most kérek mindenkit, hogy álljanak fel, ugyanis meg kell beszélnünk a szökési tervet- felelte Golemi, és a tisztás közepére sétált.
Több, mint 2 órán át folyt a vitatkozás, és a fiatalabbak, mint például Barni, Csillag és Málna elaludtak. De végül is nagy nehezen megszületett a terv. Zoja tudta, hogy magára kell hagynia Almát és az anyját, de nem érdekelte. A barátai fontosabbak voltak. Úgy gondolta, hogy a családjának amúgy sem hiányozna. Már éppen készült volna elindulni hazafelé, amikor Golemi megállította:
- Szeretnék mondani neked valamit, Zoja.
- Nyugodtan- egyezett bele a lány.
- Én nem vagyok legenda. Ezt csak a többi ló találta ki, amiért nem vagyok a tagja egyik klánnak sem- kezdte Golemi- Nem azért élek egyedül, mert én vagyok a lovak királya, hanem azért, mert még amikor csikó voltam, az apám kitagadott a klánomból, mivel 1 éves koromra nem lett képességem.
- Sajnálom- mondta Zoja, és átölelte a hatalmas állat fejét.
- Eddig magányos voltam, de azt hiszem, hogy mostmár sikerült találnom egy barátot- közölte Golemi.
Zoja pedig magában rájött, hogy ő és az új barátja rengeteg mindenben hasonlítanak.